2021. november 28., vasárnap

Ősz


Az őszi falevélhullás az alábbi témákat hozta idén a kolostor udvarára:


SZEPTEMBER

- Business lesson az alapoktól >>>

- Graphisoft Park , Bitcoin Szobor >>

- Klubrádióban jártam >>>

- Népmesei fordulat >>>

- Turracher See >>


OKTÓBER

- FORRADALOM >>>

- Egy fa növekedése >>>


NOVEMBER

- Andrea Bocelli és a férfibánat >>

- Az erdő szelleme >>>

- A csempészút >>>

- A Szent Anna Kolostor Misztikus Sármja >>


- - -


Így telt tehát az idei ősz itt a kolostor udvarán. Korábbi évek őszi, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:
 
2020 ősz >>>
2019 ősz >>>
2018 ősz >>>
2017 ősz >>>
2016 ősz >>>
2015 ősz >>>
2014 ősz >>>
2013 ősz >>>
2012 ősz >>>
2011 ősz >>>
2010 ősz >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.


A Kolostor Őre



2021. november 21., vasárnap

A Szent Anna Kolostor Misztikus Sármja

Az őszi köd sejtelmesen ereszkedett a tájra. A völgyben csend, a fák mögött pedig misztikus hangulatban áll már évszázadok óta egy kolostor. Burgenlandban, a Lajta-hegység erdejének mélyén fekszik fákkal, legelőkkel, ösvényekkel, és évszázados kőkerítésekkel körülvéve. Most ősszel különösen csöndes itt a táj.Szinte hallani a régi idők remetéinek lépteit.

Nagyításhoz klikk a képekre!

A Szent Anna Kolostor. Apokrif iratok őrzik Mária anyjának, Annának az  életét, róla kapta nevét a kolostor. Gyönyörű völgyben fekszik, távol az emberektől, közel az erdőhöz. Körülötte legelők, hatalmas fák, patakok, erdei ösvények.

A környék ma nemzeti park része, és elnevezték "Wüste"-nek. A görög "eremos" szóból eredeztetik, ami valami ilyesmit jelent: remeteség, sivatag, pusztaság. Találó név. A vallásos, spirituális elvonulás, mint vágy, mindig is foglalkoztatta az emberiség egy részét.


Az erdő, a barlang, a sivatag, kiváló hely arra, hogy az ember elcsendesedjen, magába szálljon, és felfedezze önmagát, létezésének belső világát. Ennek mélységét aztán ki-ki egyénként tapasztalhatja meg és élheti át. A csörgedező patak, a lomhán kúszó felhők, és az évszázados fák kiváló társai egy ilyen csendes elvonulásnak.

Hosszú az út, amíg az ember maga mögött tudja hagyni a világ nyüzsgését, hogy meghallja a finomabb szintű szférák hangját. A természet ritmusa és közelsége segít ebben. Lecsendesít, nyugtat, feltölt, megnyit.


"mit mystichem Charme"

Szívből köszöntik a látogatót a hatalmas molinón a Szent Anna kolostornál, ami központja a környék természeti paradicsomának, és ami misztikus sármmal rendelkezik.

Évszázados falak, évszázados fák, az internet és a facebook előtti korszak világából. 1644-ben alapította a kolostort Eleonora von Mantura, aki III. Ferdinánd császár felesége volt, és mélyen vallásos. Grazban és Bécsben is alapított karmelita kolostorokat. A karmelitáknak több ága is volt, ez a Szent Anna kolostor egy reform ághoz tartozott.

Nagyításhoz klikk a képekre!

1683-ban a törökök feldúlták, leégett, majd Mária-Terézia alatt ismét fellendült, aztán II. József bezáratta. A sokat látott falak rengeteg történetet tudnának szerintem mesélni bölcsességről, balgaságról, jóindulatról és kegyetlenségről egyaránt. Szóval, magáról az emberről mesélhetnének, ha mondandójukat meghallanánk.

A velünk élő történelem a régi épületekben nagyon kifejező, néma tanúi ezek a falak annak, hogyan is fejlődtünk bukdácsolva az évszázadokon keresztül. Nemesség, papság, parasztság, polgárság, háborúk, imák, csaták, a fák pedig csak állnak ott csendben a domboldalban, és nézik némán az emberiség viaskodását.

Lenyűgöző és magával ragadó volt az egész környék, azonban a kolostorhoz tartozó hatalmas környezetben volt egy olyan kis rész, ami igazán megdobogtatta a szívemet. ami hozzám közel állt, ami a fantáziámat nagyon megmozgatta, amivel még az eddigieknél is erősebb és mély kapcsolatot éreztem.

A Kolostor Korabeli Őre

A völgybe érkezőknek az első találkozása a Szent Anna kolostorral, az egész hatalmas területnek a bejárata maga. Ez volt, ami megdobogtatta a szívemet, mert itt teljesített szolgálatot az itteni kolostor őre:

A faluból az út itt vezetett be a kolostor területére, a hatalmas völgybe, és itt volt egy kis őrház egy kis kápolnával. Engem nagyon megérint ez a világok közti lebegés. Az őr, aki itt teljesített szolgálatot, kicsit olyan, mintha világok közt lebegne, mintha nem tartozna sehova, és ezáltal, mintha mindenhova tartozna. Nem a kolostorban van, de nem is a faluban. Nem is a vallásosak közt, de nem is a civilek közt. Munkája többnyire a szemlélődés, de abban nagyon jónak kell lennie, hiszen "ő tartja szemmel a környéket".

Leopold kápolnának hívják ezt a kis épületet. Innen lehetett megközelíteni a kolostort, és itt teljesített szolgálatot a portás. Ahogy benéztem az épületbe, egy különös dologra lettem figyelmes. Mi az, talán egy szellem ott a falon? A kolostor őrének szelleme itt ragadt?

Szemben a falon lévő arckép elsőre rongálásnak, huligánok graffitijének tűnt, de aztán kiderült, hogy nem az. Tudatos kép az, a tárlat része. De ki ő? Egy erdei remete? Egy vallásos szent? Tényleg a hely őre lenne? Valamifajta remete, egy filozófus talán? Mindjárt kiderül!

A kis kápolnába belépve információs táblák fogadtak. A kolostorról írtak, meg a régi római korról, és magáról a helyszínről. És említettek még egy különös embert is! Marcus Aurelist, a filozófus császárt, aki többször járt itt, még római állomáshelyet is létesített. A falakon idézetek álltak tőle. Megálltam, hogy az életéről olvassak:

A történelem jó uralkodóként emlékszik rá. Szerény volt és lelkiismeretes. A filozófiával mélyebben foglalkozott, azon belül is a sztoizmus irányzat követője volt. Az emberek jólétét tartotta szem előtt, és úgy vélte, hogy nem a siker a legfontosabb, hanem a sikerre való törekvés. Ez a legnagyobb jó. És aki ezzel rendelkezik, az egyaránt nyugodtan viseli a boldogságot és a boldogtalanságot is.

A falon az arccal pedig magának a nagy filozófuscsászárnak, Marcus Aureliussnak állítottak emléket. Érdekes kompozíció, mert két különböző falfelületre helyezték el az arc vonalait, így aztán, ahogy különböző távolságból és irányból nézzük, úgy változik az arc is. Változik, mozgásban van, de végülis mégis ugyanaz az arc néz ránk. Lehet ezen tűnődni, filozofálni, párhuzamokat, hasonlatokat, és metaforákat keresni...


Zsuzsa is boldogan odaállt a filozófus uralkodó mellé egy fotó erejéig. A táblán látható idézet valahogy így hangzik:

"Felébredek, hogy ember legyek. Miért tegyem kedvtelenül azt, amire megteremtettek, és amiért a világra küldtek?"

Lassan lépkedünk a hátsó kijárat irányába, hogy elhagyjuk a kis kápolnát. Telve a sztoikus filozófia és a római kor hagyatékával, lassan búcsút intettünk a falaknak, a remeteségnek, a kolostorhoz vezető úton őrködő kis kápolnának.

Kívül pedig megtekintettük a régi kapu helyét, a boltívet, ami alatt mentek át azok a vándorok és a látogatók, akik a Szent Anna kolostorának területére szerettek volna belépni. Itt léptek be azok, akiket az őr beengedett:

A kép bal oldalán lévő kis rom pedig nem más, mint maga az őrház, a portásnak a szolgálati helye. Misztikus völgy, kolostor, kápolna, kapu, és a kis őrház. Képzeletben visszaugrom az időben néhány száz évet, és elképzelem hogyan telt el itt, egy egyszerű, csendes hétköznap.


A Kolostor Őre



2021. november 13., szombat

A csempészút

Nagyszerű hétvégi túrákat töltünk Zsuzsával a Lajta-hegység őszi erdejében. A törpök után egyéb különös helyszínekbe és alkotásokba is botlunk. Kedvelem az erdei kis információs központokat, ahol a környék történetéről lehet megtudni néhány érdekességet. Ilyen emlékhelynél időztünk el mostani túránk alkalmával, hogy bepillantást nyerjünk a történelem egy különös szegletébe. A Lajta-hegység lombos fái alatt az osztrákok emlékművet állítottak, az első világháború után itt működő csempész útvonalnak.

Schmugglerweg

Adok-kapok, csere-bere, ahogy az egymás felé nyújtott néma kezek szimbolizálják a kereskedelem és az árucsere kézről-kézre járó ősi dinamizmusát. Nehezen állítja meg ezt a történelem kereke, bár vannak korszakok, amikor igenis bajossá teszi, sőt, az illegalitásba taszítja. Egy ilyen történelmi időszakról és helyszínről emlékezik meg ez a mű, a határokon átnyúló és egymás felé forduló kezek kompozíciója.

Az első világháború után véget ért a monarchia, és átrajzolták az országhatárokat is. Nehéz idők jártak a környék lakói számára. Nélkülözés volt, és problémát jelentett még az élet alapvető dolgainak a beszerzése is, legyen szó akár ruházatról, élelmiszerről, és egyéb hétköznapi eszközökről. A határőrizet szigorúvá vált, és az egyetlen mentőövet a csempészútvonalak kialakítása jelentette, amit itt a környék erdeiben tapostak ki a helybeliek, és ennek állítottak emléket most az utódok száz évvel később.


Nagyításhoz klikk a képekre!

Megerősített őrség volt a határokon, de még ők is tehetetlenek voltak a már-már professzionálisra kialakított csempészútvonalak hatékonyságával szemben, amin keresztül az áruk pénz ellenében váltottak gazdát, vagy az ősi módszer szerint, áruk egymással cserélődtek ki. A szükség nagy úr, és a helyiek leleményességére volt bízva a túlélésük. Érthető, ha mindent megtettek a sikeres erdei üzletkötés érdekében.

A határokon is átívelő és a mozdulatlanságba dermedt néma kezek jól szimbolizálják a túlélő ösztönök működését, azt amikor egy szabályozás, vagy a történelem maga lehetetleníti el a létezést. Ám ennek ellenére mégis egymás felé fordulnak az emberek segítségért.


A Kolostor Őre



2021. november 7., vasárnap

Az erdő szelleme

Hétvégi túrázásaink Zsuzsával mindig kellemesre szoktak sikeredni. Az osztrák erdők szépek, rendezettek, látszik hogy foglalkoznak velük. Kiváló túrázási kultúra lengi be őket, szóval mindig kellemes élményt nyújtanak, azonban néha nem várt meglepetésekbe is botlunk.

Legutóbbi kirándulásunk alkalmával Alsó-Ausztria és Burgenland határán fekvő Lajta-hegység erdejében baktattunk, amikor egy kereszteződésnél a szánk is tátva maradt.

Sokszor mosolyra fakadunk az osztrák giccs-humor-művészet triumvirátusának gyöngyszemeitől, de néha olyan erős élményt élünk át, hogy egyszerre rázza lényünket a nevetés, a fanyarság, az ámulat, ami aztán végül egy hatalmas kérdőjellé formálódik arcunkon. Ekkor annyi merül már csak fel bennünk: mire gondolt vajon a költő?

Hasonló történt most is.Túrabakancsunk rendületlenül taposta az út porát, amikor egy fa tövében ez a látvány fogadott:


Nagyításhoz klikk a képekre!


Törpök, békák, kacsák, és egyéb kedves műanyag és gipsz lények fogadják a kirándulót a fa tövében. Egy csoportban ott állnak és köszöntik a túrázót, kedvesen integetnek, és talán szép napot is kívánnak szívből. Köszönjük! Ha maradt még szussz a kirándulóban arra, hogy éles figyelmével tovább pásztázza a tájat, akkor a törpök pártjának közgyűlésétől arrébb ülve megpillanthatja a történelem egyik legnagyobb gondolkodóját, magát Lenin elvtársat!


Ahogy a klasszikus mondja: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. Itt a bizonyíték, tessék! A Lajta-hegység erdejének mélyén is a törpök társadalmának óriás kérdesein töpreng Vlagyimir Iljics.

A lélegzetünk is elállt Zsuzsával. Hirtelen nem is tudtuk ezt az egészet hova tenni. Mire gondol vajon ott Lenin? De, mire gondolt vajon a kompozíció alkotója? Nyilván nem egy ember hozta össze az egész jelenetet, úgy is mondhatnám híven a témához, hogy kollektivista munka született, mindenki hozzátett egy kicsit, legalább egy kis szobrocskát, na de aki feltette az i-re a pontot, aki elhelyezte ott az aranyozott Lenin szobrot, az vajon mire gondolhatott? Mit mond vajon számunkra, ártatlan túrázók számára? Nem tudom, de az üzenet erős.

Az őszi levelek már lehullottak, az erdő szelleme pedig úgy tűnik hogy a törpöket is, és Lenin elvtársat is befogadta. Jön majd aztán a tél, a fagy, a hó, és aztán újra csak a tavasz. A törpök közössége és Lenin töprengése pedig újra és újra megállítja majd a túrázók sokaságát, hogy erdei baktatásuk közepette átgondoljanak ezt-azt. Szpasziba!


A Kolostor Őre



2021. november 4., csütörtök

Andrea Bocelli és a férfibánat

"Húsz éves a dal, és ahogy Andrea Bocelli is egyre korosodik ott az olasz tájban, az valami különös varázst ad hozzá. Ráadásul a dal túlmutat a szerelmen. A melodráma tárgya nem csak egy hölgy, hanem maga a szülőföld szeretete és az elmúlás."

A teljes írás
a Librarius portálon olvasható itt >>


A Kolostor Őre