Claude Monet, 1876, The boat studio
Nagyításhoz klikk a képre!
A
bécsi Monet kiállításon nemcsak egy könyvet sikerült vennem a
festő életéről, hanem egy csodálatos naptárt is a képeivel. Arra
gondoltam, hogy e kalendárium segítségével a 2019-es évet Zsuzsával
közösen Monet társaságában és hangulatában tölthetjük. Kitettük a lakás egy
olyan pontjára, ahol sokszor láthatjuk és gyönyörködhetünk benne.
A fenti festmény,
az
április hónapot díszíti e naptárban, így aztán az aktualitása miatt is
terveztem hogy elhozom ide a kolostor udvarára, kezdődjön ezzel a képpel
itt az áprilisi hónap. És még néhány gondolatot is szívesen megosztanék
ezzel kapcsolatban.
Monet nagyszerű
képeiből nekem elég nehéz kedvenceket választani, mert egyik
legnyűgözőbb, mint a másik. Zsuzsával hosszan szoktunk gyönyörködni
bennük, és aztán meg is beszéljük a képet, a hatását, meg úgy ami
eszünkbe jut róluk. Szóval nehéz a sok-sok csodás kép közül kedvenceket
választani, de ha mégis meg kéne nevezni párat, akkor számomra ez a
fenti kép biztos benne lenne. Engem nagyon megérint a hangulata. A
remeteség maga.
Ráadásul ott a festményen az az ember kint van a természetben,
jelen van a föld és a víz elem, a levegő, az égbolt, a fák, és ebben az
idillikus hangulatban ringatózik a kis hajó. Monet több festményén is
megjelenik
ez a kis csónak, amely a valóságban is létezett, és egyfajta,
alkotói műhelynek használta.
Jung apónál is
olvastam a "remeteségről", amikor az ember az elvonultságban
kikristályosítja és kiérleli a dolgokat. A megértését mélyebbre viszi,
olyan tudás és összefüggések birtokába kerül, amit az elvonultság nélkül
nehéz lenne megszerezni és felismerni.
Ez a fajta remeteség és kikristályosítás, ez
történhet akár a saját személyiségünk mélyebb rétegeinek megismerésével
kapcsolatban is, de én most itt ez esetben átvinném ezt az értelmezést a
festő alkotói folyamatára. Monet a "remete" ebbe a kis csónakba vonult
el alkotni. Számomra tökéletesen ezt tükrözi a fenti kép. Ez az üzenete.
Az egyedüllét, a nyugalom, és az alkotás.
Benne
ül az alak a "remeteségben", és a létezésének egy olyan pillanatát
mutatja be, amikor épp tűnődik valamin, olvas, vagy rajzol. Azaz, zajlik a
"kikristályosítás", a dolgok kiérlelése, csiszolása, megértése és
fejlesztése. Ott, egyfajta úszó remetebarlangban egy idillikus
természetközeli helyen. A csöndben. A magányban. A nyugalomban.
A
kis hajó szimbolizálja
ezt a fajta elvonulást, azonban a nyitott ajtó
megadja az esélyét annak, hogy a remete a munkája után mégis kilépjen a
külvilágba. Bármelyik pillanatban megtörténhet ez. A döntés a remetétől
függ. Vagy, még a nála is magasabb erők játékától, attól, ami majd
eldönti hogy mennyi tudást és alkotást képes a remete az adott időben
elviselni, befogadni és megjeleníteni.
Beléphetünk
mi is a remeteségbe, hogy felfedezzük az élet mélyebb rétegeit, majd
aztán ki is léphetünk a remeteségből, hogy megosszuk a világgal a
felismeréseinket, a tudásunkat és az alkotásunkat. Nem szükséges ehhez
Monet-nak lennünk. Azt ajtó nyitva áll mindannyiunk számára.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés: