Bevezetés a hatalom és az uralkodás művészetébe
Lengyel
László 2000-ben írt könyvét olvasom most a napokban, és teljesen le
vagyok nyűgözve. A stílus, a tartalom, a felkészültség és a mondanivaló,
egyszerűen pazar.
Figyelem! Fontos
kihangsúlyoznom azt hogy, kettőezerben írta ezt a könyvet! Azaz, közel
húsz évvel ezelőtt! Hamarosan kiderül majd, mi is ennek a jelentősége.
Előtte azonban álljon itt a szerzőnek a könyvhöz írt előszavából egy
részlet:
"Királytükör ez a könyv. A XV. és a
XVI. században tucatjával íródtak királytükrök azzal a céllal, hogy
fejedelmeket bevezessenek a hatalom, és az uralkodás művészetébe. De a
nem is titkolt cél többnyire az volt, hogy a királytükör szerzője
elmondja álláspontját a korszak és nemzete politikai állapotáról."
Lengyel László könyve
az
1600-as évek képzeletbeli Dániájában játszódik. Kitalált történet,
kitalált szereplőkkel, mégis valós üzenetekkel, tanulságokkal és
mondanivalókkal. Ugyanis hiába kitalált a történet, valójában
Magyarországról szól az írás, és Orbán Viktorról.
2000-ben
írta a szerző a könyvet. Orbán Viktor kormányzása már akkor is sokat
elárult a személyiségéről, de édes jó Istenem, hol voltak még az akkori
dolgok a mostaniakhoz képest... Kamaszkori kis bohóckodásnak tűnik
csupán az akkori Magyarország a mostani Stadionországhoz viszonyítva.
Ennek fényében tanulságos csak igazán ez a könyv, így húsz év
távlatából.
Miközben olvastam a művet,
eszembe
jutott HiIary Mantel két fantasztikus könyve, a Farkasbőrben és a
Holtaknak menete is. Hasonló szereplők, hasonló téma. A királyi palást, a
hatalom maga, és a körülötte lévő mámor. Az uralkodás mikéntje,
stílusa, célja és miértje. Sok szerző körbejárta már e kérdést, akár az
irodalom, akár a filozófia szintjén, vagy éppen a tudomány oldaláról
közelítve. Régi téma ez. Az emberiség hosszú ideje szorongatja már a
Gyűrűt.
Sőt, a téma egy másik kiváló
gondolkodója, Török Gábor azt állítja, hogy ne legyenek kétségeink, a
politika és a hatalom jelentősége, szerepe és szükségszerűsége már
nagyon hamar, egyszerű kis közösségekben is megjelenik:
"Mindez arra is rávilágít, hogy a politika lényegét nem a
körülmények, az idő, a hely, de nem is az évszázadok vagy akár évezredek
óta fennálló épületek adják, hanem az ember, a közösségi lény, aki
mindenhová viszi magával a politikát, amerre jár.
Ha
a jövőben távoli galaxisokra téved, akkor oda, ha egy lakatlan szigeten
köt ki, akkor oda, ha emberi vagy természeti katasztrófák után a Földön
reked, akkor pedig oda.
Aki azt gondolja, hogy
a politika valami távoli, megfoghatatlan, a saját életére semmilyen
hatással nem bíró jelenség, az képzelje el azt a helyzetet, amikor
hirtelen tizedmagával egy lakatlan szigeten találja magát. Ahol már az
első este dönteni kell arról, hogy a korlátozott erőforrásokat -
mondjuk, a szigeten található öt banánt - ki, mikor és hogyan egye meg."
Sok minden
egyéb
tanulságos dolog mellett Török Gábor kijelenti, hogy a politika
tanulmányozása valójában, embertan. A közösségi ember tanulmányozása.
Itt
ennél a pontnál én nem tudok elmenni Jung apó mellett szótlanul. Hiszen
a "közösségi ember", az magánemberekből áll, azok kulturális, szociális
és pszichológiai összetevőiből. És ennél a pontnál térve vissza a
királytükörhöz, Lengyel László bizony Jung apó éleslátásával hatol a
lélek mélyére is, hogy aztán díszes irodalmi faragásokkal ékesítse azt a
bizonyos tükröt, hogy ezáltal emelkedett állapotban szemlélhesse majd
az olvasó az országát, annak királyát, és azon keresztül végül saját
magát.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
