2013. június 28., péntek

Hétköznapi Mennyország


Megrendítő és elgondolkodtató, hiszen az események történhetnének bármilyen hozzánk közel álló közösségben is. Legyen az akár családi, falusi, városi, egyesületi, szakszervezeti, vallási, vagy bármilyen egyéb közösségben.

A felszínes és semmitmondónak tűnő hétköznapiság mélyén micsoda óriási indulatok, feszültségek, vágyak, frusztrációk, érzelmek és sok minden egyéb gyűlt össze az évek, évtizedek alatt. És ezt bizony egy új ember érkezése önkéntelenül is a felszínre hozza. Mi lesz hát így az "álmos" kis közösség életével? A mai MoziHétvégből kiderül.




Kolostoros MoziHétvége korábbi filmjei:

-> Leckék az életről >>>
Talán a legfontosabbak.

-> Szókratész >>>
A kérdésekkel tanító ŐsMester története.

-> Gandhi >>>
India szabadságharcának, és Mahatma Gandhinak a gyönyörű története.

-> Számszárá >>>
Vajon mi vezethet el minket az Isteni Megvilágosodáshoz? Hogyan léphetünk ki a születés és a halál körforgásából, a számszárából? Hogyan lelhetünk rá, és mikben veszhetünk el útközben? Az ifjú Tási is ezt keresi a filmben.

-> A szív dallamai >>>
Egy hegedű tanárnő küzdelmeiről, reményeiről, fájdalmairól, örömeiről, és példaértékű eredményeiről szól ez a film, a legendás Meryl Streep alakításával.

-> Vándorút >>>
"Azt hiszem mindannyian csak sétálunk egy jókorát."

-> HOME  >>>
Gyönyörű film a Földről, és rólunk.

-> Huang Shi gyermekei  >>>
Mit is hoz ki egy fiatalemberből, és a rá bízott gyermekekből egy kőkemény háború? A filmből kiderül.

-> 12 dühös ember >>>
Vajon mi történik ha 12 különböző embert bezárnak egy szobába? Egészen addig nem jöhetnek ki amíg meg nem hoznak egy közös és egyhangú döntést. Szuper film az emberek személyiségéről.

-> Másfélmillió lépés Magyarországon >>>
Igazán lelkes, természetkedvelő TV-s csapat mutatja be Magyarország gyönyörű tájait. Gyalog mentek a túraútvonalakon, végig az egész országon.

-> Idegen Bárány >>>
Különleges vallási közösségben, az "amish"-ok közt él egy lány akinek kétségei vannak. A történetben jelen van az évek óta aggódásban élő anya, egy távoli titokzatos nő, és egy elhallgatott múltbeli esemény.

-> Ostrov - Sziget >>>
Egy orosz szerzetesi közösség igazán furcsa tagja, Anatolij atya drámai, de egyben humoros története.

-> Konfúciusz >>>
Hogyan kerülhet egy igazi Guru miniszteri székbe? Mi az ami motiválja Őt, és mit is képvisel? Ez mind-mind kiderül ebből a nagyszerű filmből!

-> Az élet csodaszép >>>
George életében eljön a szörnyű pillanat, amikor végképp feleslegesnek, semmirekellőnek, bukottnak és vesztesnek érzi magát. De vajon tényleg felesleges az ő létezése itt a földön? Hogyan alakult volna mások élete, ha ő egyáltalán nincs is?

-> A király beszéde >>>
Még a legnagyobbaknak is van gyenge oldaluk. A legkiválóbbak is rendelkeznek hibákkal és gyengeségekkel. A nagyság azonban abban áll, hogyan kezelik ezeket! Erről szól ez a film, igaz történet alapján.

-> Egyiptom hercege >>>
Rajzfilmkészítő mesterek csodás alkotása Mózes életéről.

-> Minden6ó >>>
Te vajon mit tennél, ha egyik pillanatról a másikra mindenhatóvá válnál? Azaz, bármit megtehetnél. Mit kezdenél vele? Bruce, a film főszereplője megkapta ezt az Isteni lehetőséget. Vajon tud élni vele?

-> Az ember aki fákat ültetett >>>
Egy olyan film, amiről ezt írta egy olvasó: "Szerintem le kéne vetíteni osztályfőnöki órán és beszélgetni róla. Az ember néha úgy érzi semmi értelme annak amit csinál. Hogy egyedül semmire nem jut. És akkor jön egy ilyen film az életébe."

-> Fordulópont - Az ambíciótól az értelemig >>>
Ha csak egy filmet ajánlhatnék Neked, akkor ez lenne az! Semmiképp se hagyd ki, hiszen ha már itt jársz a Kolostorban, akkor ez Neked kifejezetten kötelező! Komolyan mondom, le fog nyűgözni!

-> Ízek, imák, szerelmek >>>
Egy fiatal hölgy története arról, hogyan is keresi a Sorsát, Istent, és a Boldogságot a világ a különböző pontjain.

-> A jövő farmja >>>
Hogyan próbálják angliai farmerek "modernizálni" a gazdálkodásukat a célból, hogy az asztalra kerülő ételeink egészségesebbek, a környezetünk tisztább, és a természettel való együttélésünk sokkal inkább a harmóniára épüljön? Egyszerű és nagyszerű gondolatok és próbálkozások arra nézve, hogy a természet felé valóban nagyobb tisztelettel forduljunk.

-> Mennyei Prófécia >>>
Peru őseredjéből előkerült rejtélyes, az emberiség tudatosságával, fejlődésével, és a felemelkedésével kapcsolatos jelentősségteljes üzeneteket tartalmazó a tekercsekről, és a körülöttük kialakult hajtóvadászatról szól a film.

-> A jövő kezdete >>>
Hogyan tehetnénk sokkal jobbá a világot? Erre az igazán embert próbáló kérdésre keresi egy tanár a választ a diákjaival. Az egyik nebulónak nemcsak hogy fantasztikus, és egyben roppant egyszerű ötletet támad, hanem nagyon hamar útjára is indul a VilágMegváltó "vállalkozás".

-> Napfivér Holdnővér >>>
Assziszi Szent Ferenc életének emléket állító film, Önmagunk és az Isten kereséséről.

-> Tavasz, nyár, ősz, tél... >>>
Egy misztikusnak tűnő kunyhó ad otthont mesterek, megtértek, megvilágosodásra, elvonulásra, csendességre vágyók újabb és újabb generációjának. És az évszakok csak úgy jönnek, mennek...

-> A békés harcos útja >>>
Milyen tudást is adhat át egy öreg benzinkutas, egy fiatal és erős sportolónak? Talán a legfontosabbat.



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2013. június 24., hétfő

Meditáció Szlovákiában a Skalka hegyen

Sahaja Jóga Meditációs Szeminárium
Szlovákia - Skalka Hegy

A 4 évvel ezelőtti, Komárnoi Szemiárium után visszatértem most Szlovákiába, egy hasonlóan feltöltő és örömteli, sahaj hétvégére. Gyönyörű táj, csodálatos zenék, klasszikus indiai táncok, közös meditáció, nagy beszélgetések, és hasonlóan kellemes dolgok tették felejthetetlenné a hétvégét, amiről egy kis összefoglaló videót, nézz meg itt:








Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2013. június 19., szerda

Meditációs tapasztalatok Szlovákia


4 évvel ezelőtt voltam Szlovákiában, Komárnoban egy meditációs szemináriumon, az ottani Sahaja Jógás "Kollegáknál". Készült az eseményről, egy 46 perces összefoglaló hanganyag, amiben az ottani élményekről hallhatsz bővebben.

4 év után újra visszatérek Szlovákiába, csak most egy másik térségbe, remélhetőleg egy hasonlóan örömteli és feltöltő, meditatív szemináriumra. Most a hétvége erről fog szólni teljesen. Vibrációk, emelkedettség, békesség, barátság, testvériség, spiritualitás, öröm, harmónia és szeretet, szóval mindaz, amire talán szívünk mélyén mindannyian vágyunk.

Így tehát most a hétvégén nem leszek net közelben. Azonban ha bármilyen kérdésed lenne, nyugodtan írd meg, jövő héten válaszolni fogok rá. Meg persze készül majd újra egy beszámoló a kinti élményekről. Még talán padot is fotózok majd ;-)

* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padjai pedig:


A kép beküldője Laci,
helyszín: Fancsal melletti erdő.
Nagyításhoz klikk a képre!



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

ui: A hétvégéhez a régebbi blogolvasónak ismétlés gyanánt, az újabb olvasónak pedig felfedezés céljából ajánlok egy kis "spirituális csemegét", némi olvasnivalót.
Gyöngyszemek a könyvespolcról >>

************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2013. június 13., csütörtök

"Büdi"-ből pörkölt lett

Korábban már olvashattál a kecsketartással kapcsolatos szárnypróbálgatásainkról Zsuzsával, és hogy született két kis gida is. Az Ő történetüket ismerheted meg most picit közelebbről, itt-ott némi életszagú tanulságokkal is, köztük "Büdi" esetében is, akiből bizony pörkölt lett.

A kezdetek

Több mint két évvel ezelőtt vettünk két kecskét. Darabja 6 ezer forint volt. Próbáltam kicsit alkudni, de nem sikerült. (alkudozásról később még olvashatsz majd). A kecsketartással kapcsolatban többféle célunk volt. Egyrészt a természethez közelibb életforma és élelmiszer előállítása. A kecske nyírja a füvet, trágyája értékes, a teje pedig szinte már a gyógyhatású készítmény kategóriába tartozik. Ellátása sok mindent nem igényel, és még anyagilag is befektetésnek tekintettük, ezt a fajta haszonállat tartást. Így indultunk a két kis lány kecskegidával több mint 2 évvel ezelőtt, amikor egyszer csak a természet fura szeszélye kapcsán totál leesett az állunk!


Manci, aki végülis Marci lett

Növekedtek szépen a lánygidák. Az egyiknek a neve Mici lett (a fehér), a másiknak pedig Manci (a barna). Itt a faluban, a tőlünk sokkal tapasztaltabb és bölcsebb állattartók kezdtek egyre furább véleményeket mondani Manciról. Amikor csak látták, egyre többször hangoztatták hogy fura a testfelépítése, a "szaga", meg még a viselkedése is. Olyan mintha nem is lány lenne, hanem fiú. Hát az meg hogyhogy? - döbbentünk meg. És valóban. Ahogy teltek a hónapok, egyre világosabb lett, hogy fiúnak érzi magát. Így tehát nem volt mit tenni, megéleztük a kés csillogó fémes pengéjét, és...


Mesterek rutinos vágása

Mivel nagy tapasztalatunk nincs ilyesmiben, hozzáértőkre bíztuk a vágást. Rutinos mozdulattal használták a kést, folyatták a vért, lógatták fel a már jól megtermett kecske testét, vágták le a fejet, nyúzták le a bőrt, kibelezés, feldolgozás miegymás. Húsba vágó és véres részletek voltak, amolyan kecskemészárlás a cseresznyefa alatt. Mélyebbre hatolva Manci már élettelen testében, kiderült hogy bizony keményen elbánt vele a természet, hiszen a teste csak kívülről volt lány, belül inkább férfias szervkezdemények támogatták őt a furcsa viselkedésében. Így próbált Manci, Marciként érvényesülni a világban, sikertelenül. Tehát jobb volt levágni. Kecskeállományunk rögtön 50%-ra csappant. Volt ebben néhány tanulság:

- Bármibe fektetsz is, nincs 100%-os biztonság! Valamilyen kockázatot merni kell vállalni.

- Ha kiderül nem jó úton jársz, érdemes minél hamarabb irányt váltani. Persze itt nemcsak érzésre kell hagyatkozni, hanem bármilyen tevékenységgel kapcsolatban érdemes előre több lehetséges kimenetelekről, verziókról, szempontokról és kritériumokról gondolkodni, és aztán a szerint cselekedni. (Azaz, meg kell tudni állapítani, hogy döglött-e a ló alattunk, és ha igen, le kell tudni róla szállni! - bármilyen hihetetlen, erre nagyon sokan képtelenek, akár állatokkal, akár egyéb pénzügyi, vagy más befektetésekkel kapcsolatban. A tőzsdén ezt úgy hívják Stop-Loss, azaz el kell tudni vágni a veszteséget idejében. És ez nagyon nehéz az életben is, mert az emberek letargiából, félelemből, bizonytalanságból ragaszkodnak a "döglött lovakhoz", legyen az párkapcsolat, vállalkozás vagy egyéb körülmények)

- Veszteség egyébként nincs, csak tanulópénz. Viszont ha nem tanulsz a helyzetből, akkor a későbbiekben lesz veszteség! Állattartással, vagy egyéb üzleti dolgokkal kapcsolatban is nagyon sokszor "bukóba", vagy veszteségbe szalad bele az ember, amit nehezen visel, mert úgy érzi hibázott a döntésekben. Sérül az egó, sérül a pénztárca. Pedig hibázás csak akkor van, ha nem tanul belőle az ember, ha nincs levont tanulság, és nem válik bölcsebbé, tapasztaltabbá tőle, amit a későbbiekben viszont kamatoztatni tudna.

- A modern ember egyre inkább irtózik a hús-vér valóságtól. Például egy kecske, egy disznó, egy csirke feldarabolásától, a belek, és a vér látványától és sikamlós tapintásától, az állat utolsó nyüszítő hangjától. Én magam is ilyen vagyok. Irtózom ettől, de erőt kellett vennem magamon, és direkt rákényszerítettem magamat, hogy végig nézzek mindent. Ez az élet része. A tányéron jól eső falatok bizony egykor kedves kis állatkák voltak. Szerintem nem kell ebbe több érzelmességet bele vinni a szükségesnél. Nagyon divat manapság hangsúlyozni a természetes, meg bio, meg öko életet, ami nagyon helyes is, de ennek a romantikája túl kell hogy lépjen, az ember kényelmességi szintjén, az áruházak divatos "biotermékeinek" virtuális valóságán.

(egyébként Manciból, Marciból többszöri kiváló ebéd lett, a bőréből meg úgy tudom dob, vagy duda készült)

Micike a magányos kecske

Így tehát egyedül maradt a Mici kecskénk, aki ekkor már túl volt Manci elbúcsúztatásán, és egy sikertelen randevúhéten is egy bakkecskével. Már több mint 1 éve foglalkoztunk a kecskézéssel. Tej, sajt, túró még sehol, kisgidák szintén, az állomány pedig lefeleződött. Persze ezalatt rengeteget tanultunk és fejlődtünk. Megtanultuk például mi a különbség a széna és a szalmabála között. A kecskék "lélektanába" is elmélyedtünk, új embereket ismertünk meg, és a rendszeres kecskelegeltetés harmónikus nyugalmával bővítettük az amúgy is meditatív napjainkat. Közben persze a fűnyíró egyre nagyobb pihenőket kapott. A konyhakert, a gyümölcsfák és a komposztáló pedig egyre értékesebb trágyát. Ezen időszak újabb tanulságai:

- Attól még hogy a dolgok a felszínen változatlanok, a mélyben komoly átalakulások mennek végbe. Miközben látszólag nem történt semmi a kecsketartásunk ezen hónapjaiban, a mélyben bizony átalakulások voltak. Egyre több ismeretre tettünk szert. Egyre több környékbeli, a témával foglalkozó embert ismertünk meg. Egy adott "ágazat" számaiba (összegek, kiadások, nyereség, stb) is egyre nagyobb bepillantást kaptunk. A helyzet megkívánta hogy okosodjunk, képzettebbek legyünk, utána olvassunk könyveknek, és utána menjünk információknak, gyakorlati tapasztalatok szerzése, kaszálás, bálavásárlás és hasonlók tekintetében. Ez egy folyamatos "befektetés" önmagunkba. Ezek nem azonnal, de idővel megtérülnek. És ha ezt nem hagyja abba az ember, hanem ismereteit, tudását folyamatosan bővíti egy adott területről, akkor ez egy idő után már nemcsak megtérül, hanem a kamatos kamat elméletével hatványozottan növekszik! Ugye mennyivel szimpatikusabb ilyen helyzetekben a kamatos a kamat, amikor nem a banknak, hanem neked termel?! Keresd az életben minél több helyen, hogyan tudod ezt a folyamatot a saját javadra fordítani! (lehetőleg úgy, hogy közben azért más ne károsodjon.)

A nász boldogító órái

Közel két év, türelmes és kiváró kecsketartás után eljött újra a nász ideje. Találtunk egy bakkecskét a környéken, aki vállalta a kellemes feladatot. Két hétig vendégeskedett nálunk, a saját maga, Micike, és a mi örömünkre. Persze az ember ilyenkor újra csak türelmet tanul, hiszen a kecskék kb. 5 hónapig hordják a gidákat, és ebből csak az utolsó hónapokban sejthető, hogy lesz is valami. És akkor is az még lehet hogy csak álvemhesség. Mindegy. Újabb várakozás, türelmes "semmittevés". Persze eközben folyamatosan "terelgetnie" kell a gazdának a befektetését, mindennap kell kicsit foglalkoznia a jószággal, ameddig el nem jön az idő...


Zsuzsa egyik reggel kitörő örömmel újságolta, hogy Micike hajnalban világra hozott két kis gidát. Heuréka!!! Két év után végre sikerült. Beérni látszik az (örömmel) befektetett pénz és munka! Két kicsi gida, plusz az anya. Már hárman vannak. Elvileg lesz most már kecsketej is. No, de hát addig azért még...

Van pár feladat. Életben marad egyáltalán a mama? Életben maradnak egyáltalán a kisgidák? Nem fogunk valamit elbénázni? Kétségek, kérdések, újabb kétségek, újabb kérdések. Mindegy. Ha már az ember belevágott, akkor menni kell bátran, felvállalva a feladatot és a kihívásokat. Jöttek a tapasztaltabb kecsketartók jótanácsai és segítségei, úgyhogy semmi gond nem volt. A természet tudta a dolgát, mi pedig annyit tudtunk tenni, hogy igyekeztünk nem nagyon gátolni a kibontakozását, meg lehetőleg nem hátráltatni a folyamatokat, meg picit besegíteni, úgyhogy szépen lassan egyértelművé vált az első napok/hetek után, hogy életben maradtak, és minden szépen alakul. Kivéve egy lényeges dolgot!

Az átutazó vendégek

Kiderült hogy a két kis jövevény, a gidák fiúk lettek, így hamar "megpecsételődött" a sorsuk. Aranyosak, a pillantásuk egyenesen zabálnivaló, de az embernek tudnia kell racionálisan is döntenie, pláne ha haszonállatot tart. Nem volt nehéz dönteni a sorsukról, hogy a megjelenésük és látogatásuk a kecskeállományunkban csupán átmeneti lesz. Persze tavasszal és nyáron, az anyjukkal Micikével együtt lelkesen helyettesíthetik a fűnyírót, meg szolgáltathatják az értékes trágyát, azonban ősztől már nem sok értelme van megtartani őket. Eladás, vágás vagy csere lesz. Úgyhogy beindult a piackutatás.

A kapitalizmus gyökerei

Vidéken vannak. A célpiacnak, osztaléknak, elvárt profitnak, árnak, piackutatásnak, marketingnek, menedzsmentnek, értékesítésnek, keresletnek és kínálatnak, termékfelelősöknek, innovációnak, ügyfélkapcsolati menedzsernek, mind-mind a gyökerei vidéken vannak. Kicsiben itt is ugyanúgy működik minden, mint a metropoliszokban, ipari kamarákban, a tőzsdéken, fiókhálózatokban, vagy bárhol a modern világ gazdasági színtereiben. Így tehát mi is, még aktívabb résztvevőivé váltunk a magunk szerény és egyszerű módján a kecskepiacnak. Néhány tanulság:

- Próbálj többször alkudni az életben, mint amennyit szoktál! Persze ezt sokan kényelmetlennek érzik, meg méltóságon alulinak, pedig a kereslet és kínálat értéke bizony így találkozik! Persze nyilván nem tudjuk megerőszakolni a Sorsunkat, vagy az anyagi helyzetünket, vagy a karmánkat, de ha az ember elkezdi felfedezni hogy a kis dolgok kitartó véghezvitele milyen óriási eredményeket hozhat, akkor érdemes lehet elgondolkodnia, akár az alkalmi alkudozáson is! Ha találsz az életedben például egy olyan területet, ahol felfedezed hogy meg tudsz havonta 5 ezer forintot spórolni, és ha ezt minden hónapban megteszed, akkor az egy évben 60 ezer forint. Azonban az állattartók, a gazdálkodók, a befektetők és az üzletemberek akkor igazán sikeresek, ha hosszútávon gondolkoznak. Tehát az adott dolog, havi szintű megspórolását ha nem 1 évre, hanem 5 évre vetíted ki, akkor az már 300 ezer forint! Ha 10 évre, akkor az már 600 ezer forint. Egyébként el tudsz képzelni 10 éven túli gondolkodást? Hidd el, ha Te nem is, de az állam és a kormány igen, így például ha csak rájuk bízod a saját nyugdíjas éveid bevételét, könnyen lehet hogy bánni fogod! És itt most csupán 1 szituáció spórolását említettem meg hosszú távon, de mi lenne, ha több ilyet is találnál? Mekkora eredménye lenne? Hányszor 300 ezer forint? No de hát nem spórolásból áll az élet, ugye?!

Mi lenne, ha azon gondolkodnál, hogy azt a havi 5 ezer forintot amit megspórolsz, amiből mondjuk évi 60 ezer jön össze, azt hogyan bővítsd, hogyan kamatoztasd, hogyan fialtasd? Mint ahogy a gazdák az állataikat, a terményeiket, a gazdálkodásukat. Mi lenne, ha ebből az évi 60 ezerből tudnál csinálni, mondjuk 70 ezret? 80 ezret? 100 ezret? És mindezt mondjuk 5 éven keresztül? 10 éven keresztül? Nyugdíjig? Az élet számos területén van erre lehetőség, csak utána kell menni. Mindenki megtalálhatja a személyiségéhez, lehetőségeihez köthető ilyen dolgokat. Kérdés az hogy szerinted egyáltalán érdemes-e ilyesmiken gondolkodni, vagy sem? Hasznos-e ilyen információk után menni, vagy egyszerűbb szidni Orbánt-Gyurcsányt-Kádárt-Trianont? Eldöntheted mire fordítod az idődet, a figyelmedet, az energiádat és az életedet.

Mi lenne, ha naponta csak 1 órát önfejlesztéssel foglalkoznál? Az 1 héten 7 óra. 1 hónapban 28 óra, 1 évben pedig 336 óra. Mennyivel jutnál előrébb, ha  folyamatosan új ismeretekre és tudásra, hasznos információkra tennél szert? És ekkor még csak napi 1 óráról beszéltünk, és csupán 1 évről! 5 év alatt vajon hová jutnál? 10 év alatt? nyugdíjig? Még mindig úgy gondolod hogy a Te legfőbb ellenséged és hátráltatód maga a Rendszer és az épp aktuális Miniszterelnök? A karvalytőke és a múlt hibás döntései? Valóban ők lennének az életed legfőbb ellenségei? Tényleg ők akadályoznak meg téged abban hogy fejlődj, és egyre bölcsebb döntéseket tudj hozni?

Vissza az alkuhoz

Kínáltak szénabálát 5 ezer forintért. Mindenféle erőszakoskodás nélkül, a kolostoros blog jelmondatát szem előtt tartva, "Csak Könnyedén" valami olyasmit mondtam a fazonnak:

- Én olyan 4 ezer forintra gondoltam.

Mire ő minden gondolkodás nélkül mondta, hogy jó oké. Biztos örült ennek is, mert talán nagyon el akarta adni, és gondolta hogy ő is jól jár. Egyébként 5 ezer forintért is megvettem volna simán, meg egyáltalán nem is erősködtem volna, csak gondoltam a játék kedvéért bedobok egy kis alkut. Simán mondhatta volna hogy de hát jó minőségű a bála, meg házhoz is hozza, és igaza is lett volna, és ki is fizettem volna boldogan az 5 ezer forintot, és nem éreztem volna becsapva magam. De mivel a 4 ezer forintra igent mondott, így talán ő sem érezte magát becsapva. De miért nem próbálkozott meg ő is, egy minimális kis játékkal sem, hogy tartsa az 5 ezret, vagy egyezzünk meg félúton? Mindegy az ő dolga. Persze most mondhatjuk hogy mi az az 1000 forint? Semmi. Na de naponta ezer? vagy Hetente? Havonta? Évente?... és több egyéb szituációkból összeadva a sok kis ezer... (majd akár azokat befektetve, fialtatva valóban semmi az az ezer?)

És hangsúlyozom, hogy itt ebben a kis párbeszédben/játszmában, semmi erőltetés, erőlködés, agresszivitás vagy ilyesmi nem volt. No de ha nem tanuljuk meg a saját érdekeinket (akár kollektíven is) érvényesíteni, akkor valóban keselyűk áldozatává válhatunk. Persze aki meditatívabb meg spirituálisabb életet követ, az tudhatja, hogy az élet azért kiegyenlíti a dolgokat, tehát nem érdemes szélsőségbe esni, de azért nem árt ha a figyelmünkben van az, mikor is vagyunk a saját magunk ellenségei, gátjai és korlátai.

"Büdire" is alkudtak

Az elmúlt hónapokban bizony cseperedtek a kisgidák, ami azzal járt, hogy leválasztottuk őket, és Micike most már minket ajándékozott meg a tejjel. Termőre fordult a befektetésünk, több mint 2 év után. Neked lenne türelmed 2 évet várni a profitra, mondjuk egy vállalkozásnál vagy befektetésnél?

Naponta 2 - 2,5 liter teljesen egészséges, természetes, tiszta kecsketejet ad most Mici. Ennek a piaci ára változó, olyan 300 és 700 forint körül van literje. Az egészségre gyakorolt értéke szinte felbecsülhetetlen, olvass csak utána  neten! Szóval ebből ad, most már naponta 2 litert. Ez az állapot kb. őszig így marad, mert utána újra csak hívunk egy bakkecskét, néhány kellemesen együtt töltött napra, ami után már nem nagyon jó fejni, aztán fél év múlva újra kisgidák, és újra kezdődik az egész elölről. Csak akkor remélhetőleg már lesznek lány gidák is, amiket megtartunk. No de nézzük addig is a bakkecskéket a kis gidákat.


A terv velük kapcsolatba az volt, hogy vagy eladjuk, vagy elcseréljük lánygidákra, vagy levágjuk (némi segítséggel) majd megesszük. Beindult az információ keringetés erre-arra a faluban, meg ismerősök körében, meg a modern technika nagy vívmányával az internet segítségével is. A piaci kínálat azt mutatta, hogy nagyon sok bakkecske született a környéken, így cserélni nem nagyon tudtunk. A levágásra volt jelentkező, így az maradt a legvégső esetre, azonban jobban örültünk volna az eladásnak. Aztán beindultak a folyamatok.

Egyik délutáni legeltetés alkalmával egy fiatal ember a kerítésen keresztül látva a kicsiket, jelezte hogy ő megvenné az egyiket, majd ha kap fizetést. A "piac" állapotából arra következtettem hogy olyan 5 ezer forint lehet a reális ár. (oda adtuk volna 4-ért is). Mondtam neki az összeget, mondta hogy oké, korrekt, jön egy hét múlva. És valóban jött, aztán vitte is. Vett mellé még lánygidákat máshonnan, így ő is belekezd a "kecskézésbe". Na de miért nem próbált meg, csupán a játék kedvéért egy kis alkut? Szerintem simán, és a jó hangulatot tartva tudtunk volna megállapodni egy összegben, de meg sem próbálta. Most sem nagy összegről beszélünk, hanem a hozzáállás a lényeg. Meg sem próbált esélyt adni annak, hogy máshogy alakuljon a szituáció. Miért? Szégyenlősségből? Nem hiszem, nem az a szégyenlős típus volt ;-)
És mi történik ha nagyobb dolgokról, összegekről, helyzetekről fog egyezkedni?
Nekem úgy tűnik hogy mindig kicsiben kell megtanulni a dolgokat, és elkezdeni gyakorolni.

Voltak akik olyan tanácsokat adtak nekem, hogy kicsiben nem is érdemes kecskéket tartani. De hát hogy kezdjem nagyban, amikor még kicsiben sem tudom. Az embernek fel kell nőnie folyamatosan a feladathoz, meg kell érnie. Amíg nem tudsz elkormányozni egy kis csónakot sem, addig hogyan vezethetnél egy nagy csatahajót? Voltak akik különböző pénzügyi befektetések kapcsán is mondták nekem, hogy azt bizony nem érdemes kicsiben művelni. De miért nem? Csak úgy tanulja meg az ember. Amíg nincs meg a kellő tudás, tapasztalat és bölcsesség, és kicsiben nem tud valamit sikeresen működtetni, akkor soha nem fogja azt tudni nagyban sem. Valahogy így érzem én ezt az alkudozást (érdekérvényesítést) is picit. Ha kicsiben nem tudja az ember, akkor nagyban sem fogja tudni. És ha nagyban nem fogja tudni, (és nem is csak összegekre gondolok, hanem egyéb érdekérvényesítésre) akkor amikor "rutinos érdekérvényesítőkkel" találja majd magát szembe, nagyon pórul fog járni. De hát nem győzöm hangsúlyozni, hogy nekünk meditálóknak, azért nem szükséges ennek belemerülni túlságosan is a mentális és egós oldalába, meg a Sors Harmónikus Folyamát erőlködéssel megtörni, de azért a játszma szintjén érdemes néha bele-bele menni szituációkba, és megfigyelni a reakciókat. Magunkban is és másokban is.

Tehát sikeresen elvitték az egyik kisgidát (a fehéret), maradt a másik (a barna). Ahogy nőtt, egyre inkább előtérbe került a bakkecske vonása, annak jellegzetes, orrfacsaró szagával. Zsuzsa el is nevezte "Büdi"-nek. Ráadásul már egyre nagyobb szarva is volt, meg harciasabb is volt, úgyhogy egyre inkább ért bennünk, hogy Büdinek mennie kell. Jött is a "piac" jelzése.


Az interneten bizony jöttek a rutinos "érdekképviselők", az alkuszok, akik elmondták nekem, hogy 5 ezret nem ér az a kecske, hanem csak ennyit és ennyit. Elfogadhattam volna rögtön első kézből az ajánlatukat, elköszönhettünk volna Büditől hamar, de úgy éreztem hogy akkor menjünk bele az alkudozás nevű játékba, persze mindenféle erőlködés, agresszió nélkül, és megírtam nekik az indokaimat és az ajánlatomat, amiben persze azért én is rugalmas hozzáállást tanúsítottam. Többet aztán nem hallottam felőlük. Nyilván nekik is be volt kalibrálva, mi az az ár, amiért még megéri megmozdulni, és mi az az ár, amiért nem.

A pörköltkészítő


Aztán egy nap, a környékből az egyik traktoros ember bizony meglátta a kertben Büdit, megtetszett neki, mondta megveszi. Mondtam neki az árat, amire gondolkodás nélkül mondta hogy jó oké. Sőt, még ki is hangsúlyozta hogy ő bizony nem alkudik, elviszi. Mondtam hogy persze jó oké. Pedig odaadtam volna 4 ezer forintért is, de kísérletet sem tett rá. Nekem kellett volna talán erőltetni hogy legyen az övé olcsóbban? Mindegy. Mindketten jól jártunk. Egyik reggel jött is érte, elvitte, mondta hogy délután már pörkölt lesz belőle. Megküzdöttünk picit az érzelmi részével is a dolognak, hiszen ott voltunk a születése utáni első órájában, amikor még lábra állni sem tudott, most meg délután már jóízű falatozás lesz belőle. Ez a bio-öko élet rendje. Ez a haszonállatok sorsa.

A jövő

Micike most újra egyedül maradt. Magányosan de jóízűen legelészik a kertben, várva az őszi randevú időszakát. Remélhetőleg jövőre már lesznek lánykecskék is, amelyeket meg is tudunk majd hosszútávon tartani. Addig pedig igyekszünk egyre több hasznos tudást és tapasztalatot összeszedni és kamatoztatni, meg néhány jóízű alkudozásban is részt venni... feltéve ha hagyják... (-:



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2013. június 5., szerda

A hosszú élet oázisai Dan Buettner

A hosszú élet oázisai
Földünk kék zónái
A legidősebbek tanai a hosszú életről


Dan Buettner remek könyve kapcsán készült ez a mostani videós beszélgetés  itt a kolostorban, egy kellemes vendéggel ;-)

A videó nem rövid, úgyhogy hangolódj rá, készíts be valami kis italt és nézd végig kelő türelemmel, mert az életnek nem csak a mennyiségi növeléséről, hanem a minőségi javításáról szól. Hátha kapsz némi inspirációt és ötletet, és ezáltal harmonikusabb, hosszabb, és a maihoz képest sokkal kiegyensúlyozottabb életet élhetsz majd. Kérdezd meg a családodat örülne-e ennek, aztán pedig komolyan gondold át az életed ritmusát, minőségét és tartalmát. Jöjjenek tehát földünk kék zónáinak tanulságai!



* * *
Vihar a Kancsendzöngán!

A legutóbbi blogbejegyzés, "A Kancsendzönga meditációja" úgy tűnik elég nagy "vihart" kavart, sok levelet kaptam. Ezek két teljesen eltérő hozzáállásból és véleményből érkeztek. Ha Neked nem válaszoltam volna, akkor sorry, itt lesz most a válaszom:

- A levelek nagy része arról szólt, hogy nagyon "betalált" a bejegyzés, nagyon egyetértenek vele, nagyon elkapta a téma lényegét az írás, nagyon jól meg lett fogalmazva stb. stb. stb.
Igazán örülök neki, ha "átment" az üzenet, és megértetted miről szerettem volna írni.

- Azonban voltak olyan vélemények is, akik picit felháborodottan írták hogy hogyan is gondolom én ezt, meg ez micsoda hozzáállás stb. stb.
Erre azt tudom mondani, hogy ha az írás ilyen indulatokat és érzelmeket, véleményeket váltott ki, akkor ne is az én hozzáállásommal foglalkozz, hanem az Isteni Inkarnációk (megtestesülések) Jézus, Buddha, Lao-ce, Krishna stb. stb. üzenetét és tanításait figyeld meg, és keresd meg bennük azt, hogy vajon Ők bátorították-e az embereket ilyen szintű Extrémsportra, IstenKísértésre, vagy sem...

* * *
 FELHÍVÁS

A kolostoros blogban továbbra is egyre több fotót szeretnék bemutatni padokról. Hátha ez a sok pad majd hozzájárul ahhoz, hogy a mai rohanó, kapkodó és sietős ideges világban, egyre többeknek legyen kedve picit leülni a rájuk. Csak ülni és semmit tenni. Csak figyelni, csak észrevenni. Merengeni, tűnődni, meditálni. Csak érzékelni önmagunkat, másokat, a környezetet és a világot. Gyönyörködni a tájban, felengedni, ellazulni. Ezért bármerre jársz is, és látsz egy padot, egy környezetet, érzel egy pillanatot ami szerinted abszolút ide illene, akkor fotózd le, küld el nekem emailben és megosztjuk másokkal is.

FELTÉTEL: csupán annyi, hogy a fotón lévő padon ne üljön senki. Üres legyen, ezáltal "hívogató". Írd majd meg a helyszínt, hogy hol áll a pad, és majd a keresztnevedet is, hogy a blogban a kép alá írhassam. A fotónak nem szükséges se művészinek lennie, se nagyon jó minőségűnek. Legyen olyan környezetben és olyan pillanatban, amit úgy érzel hogy jól mutatna itt. Akár városi fotó, akár tanyasi, magyarországi, vagy épp külföldi. Épp amerre jársz. A PAD sok mindenen túlmutat. Országhatáron, nemzeten, gazdasági helyzeten, politikai beállítódáson, bőrszínen vagy valláson.
Egy PAD, az "csupán" PAD! Egyszerű és tökéletes. Úgyhogy
fotómasinákat elő, örvendeztesd meg egy paddal a kolostoros blogolvasókat, és az Őrt!

- Az eddig beérkezett fotók, folyamatos feldolgozás és publikálás alatt vannak, köszi szépen mindenkinek őket!

- Ezeknek a fotóknak még az érdekessége, hogy már jönnek olyan levelek, hogy valaki felismerte az itt publikált fotón, a lakóhelyének a közelében lévő helyszínt és padot, és megörült neki. Minden nap látja az olvasó az adott helyszínt és padot, aztán visszaköszön itt a blogban is. Jó kis sztori, mi!? Nem tudhatod, talán a Te szomszédodban is egy kolostoros blogolvasó lakik...

* * *
Kedves Szomszéd

És ha már szomszédság, meg a mai témában, a hosszú életben szó volt még bővebben a vidéki élet fontosságáról is, ajánlom látogasd meg egy kis szomszédolásra Szabinát, a VidékiJóga Blog Íróját >>



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

***********************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ! 

2013. június 1., szombat

A Kacsendzönga meditációja



A hópárduc elaludt
avagy a hegymászás spirituális tanulságai

ERŐSS ZSOLTTAL ÉS KISS PÉTERREL volt tele a napokban a média tudom. A csapból is ez folyt, mindenki írt mindenfélét. Ezért is vártam egy picit ezzel a bejegyzéssel, hogy ne a nagy "zajban" olvasd, hanem utána, amikor már lecsillapodtak valamelyest a kedélyek és az érzelmek. A bejegyzés nem lesz rövid, azonban érdemes lesz elolvasnod, mert talán tud majd újat mondani Számodra az eddig olvasottakhoz képest.

ABBAN AZ ESETBEN ha Neked fogalmad sincs, ki is az a hópárduc, Erőss Zsolt, Kiss Péter, vagy mi is az a  Kacsendzönga, akkor üsd be ezeket a google-ba, és gyorsan fusd át a cikkeket, aztán gyere vissza. Nem egy könnyű ügy ennek a témának a megírása, mert Erőss Zsolt sok mindenben nagyon szimpatikus volt számomra, a hegyeket kedvelem, és saját magamon keresztül is tisztában vagyok azzal, hogy mennyire máshogy tekintettem bizonyos dolgokra azelőtt, mielőtt még komolyabban kezdtem volna foglalkozni a meditációval, és hogyan utána. Megváltozik az ember, átalakul. Az az igazság, hogy a meditáció előtt, talán nem is értettem volna meg ezt a bejegyzést, amit most fogsz olvasni. Nem értettem volna meg az üzenetét és a finomságát. Remélem azért Neked sikerül majd befogadnod. Kezdjük hát!

Az abszolút

LÉTEZHET-E VAJON Abszolút Igazság vagy sem? A modern egó annyira individualista, hogy azonnal rávághatja hogy nem-nem, minden szubjektív, ahány ember annyi vélemény, annyi "Igazság", annyi Út stb. stb. Azonban egy picit menjünk a mélyére. Persze hogy vannak szubjektív benyomások. Megoszlanak a vélemények mondjuk egy ruháról, egy zenéről, egy frizuráról, vagy sok mindenről. De vannak-e vajon az emberi létezésben olyan alapvető dolgok (értékek) amelyek, úgymond abszolútak? Korábban itt a blogon már próbáltam ezt a témát fejtegetni, hogy például egy gyilkos, vagy egy erőszaktevő ember tevékenysége, az vajon helyes-e? Az elfogadható? Az kedvező? Az ilyen szélsőséges példában talán nagyon egyszerű az, hogy kimondjuk rá, hogy az nem helyes. Ez talán egyfajta Abszolút Igazság lehet. Nem ez a helyes élet útja. Azonban ha nem ilyen szélsőséges és szembetűnő a példa, hanem sokkal hétköznapibb, akkor már nehezebben tudjuk rá kimondni azt, hogy az vajon a helyes út vagy sem. Pedig könnyen lehet, hogy akkor is ott van az, csak mi nem akarunk szembenézni vele. Hát nehogy már a modern egónknak megmondják mi a helyes út és mi nem!? Majd mi azt tudjuk és kész! No de valóban tudjuk? Akkor mire ez a nagy elégedetlenség a világban? Mire az a nagy örömtelenség és szenvedés? Mire ez a nagy őrület? Mi annyira tudjuk hogy mi a "helyes", és annyira nem akarjuk elfogadni hogy létezik az Isteni Erő Végtelen Dimenziójában az Egyetemleges Kedvezőség, hogy csakis a saját egónk, a saját véleményünk "magabiztosságába" kapaszkodunk két kézzel, miközben egyre jobban nyűglődünk és szenvedünk. A harmónia teljesen felborult. Elvesztette egyensúlyát az emberiség, és még ragaszkodik is az (elméjének) elképzeléseihez, hogy senki ne beszéljen neki abszolútról, meg egyetemes emberi-isteni törvényekről, hanem hagyja őt úgy élni ahogy akar. Most akkor hogy is van ez kérem szépen?

KELETEN A "HELYES ÉLET" ÚTJÁT, úgy is nevezik hogy Dharma. Ez úgymond az erkölcsös, erényes, tisztelet és méltóságteljes, egyfajta megvilágosodott, Isteni Élet útja. Itt nyugaton talán ami közelíthet ehhez, vagy ami szimbolizálhatja, vagy akár az esszenciájának is mondható, az a 10 parancsolat, amivel kapcsolatban ne valamifajta egyházasdi, meg püspöki álszentség ugorjon be Számodra, hanem inkább egyfajta emelkedettség. Az erényesség, a tisztaság, a bölcsességnek valamifajta Szent Megvilágosodása, Megnyílvánulása és Útja. Az Isten által az emberbe kódolt "Tiszta Út". Ezeknek a dolgoknak a finomságát igazából nem is az elmével lehet felfogni, hanem a meditáció által. Amikor ezen nem csupán gondolkodsz, meg nem csak agyalsz, hanem egyre inkább a Lényeddé Válik egyfajta Egyetemesség, az Isteni Erővel való Egységélmény, a Dharma útja. Hogyan jön ehhez a hópárduc? Mindjárt kiderül!

Boldogság - Öröm

SZERINTED VAN KÜLÖNBSÉG a két fogalom közt, vagy ugyanazt jelenti? Ha úgy gondolod van különbség, akkor szerinted mi az? Mitől más a boldogság, és mitől más az öröm? Hogyan fogalmaznád ezt meg? Lehet hogy a hétköznapokban akár ugyanazokra a dolgokra is használjuk ezeket a szavakat, csak egyszer ezt vesszük elő, másszor meg a másikat. Shri Mataji beszélt erről, és valójában ennek a mélységét is igazából a meditáción keresztül értettem meg, éltem át. A különbséget valahogy úgy mondanám, hogy Boldogságot az Egó él át, Örömet pedig a Lélek. Mit is jelent ez?

VALAMI OLYASMIT, hogy teljesen mástól boldog az Egó, és másnak örül a Lélek. Sőt, hát a Lélek nem is másnak örül, hanem Ő maga az (Isteni) Öröm Állapota. Azonban az Egó nem azonos a Boldogsággal. Az Egó persze keresi, kutatja, űzi a boldogságot, néha még a Kacsendzöngáig is megy érte. Azonban mivel az Egó nem azonos a Boldogsággal, hanem csak próbálja megszerezni, elérni, ezáltal abban a játszmában benne van az is, hogy sokszor nem találja. Akkor viszont boldogtalan. Akkor szenved, akkor nyűglődik, akkor elégedetlen, akkor szomorú. Ne feledd, a Lélek teljesen Egy az Örömmel. Azt nem veszítheti el, ezáltal nem is kell keresnie, mert Egy vele. Szó lesz erről is bővebben, azonban maradjunk még a boldogságnál és az Egónál.

NA DE MIBEN LELI az Egó a boldogságát? Mindenben, amiben az Én-ünk, az Egónk kiteljesedhet. Ennek lehet testi megnyílvánulása, érzelmi, vagy akár gondolati, talán még spirituális oldala is. Az Egóm, az Én-em teljesen azonosítja magát önmagával, és sokszor ki is zárja azt, hogy egy nagyobb (Isteni) erő részese vagyok. Én én én ééééén vagyok. Az én érzelmeim, az én testem, az én gondolataim, jelenem, jövőm. Az én világom, az én "Igazságom". És akkor vagyok boldog, ha minden az Én-em elvárásai szerint alakul. Ha az Én-em érzelmi igényeit kielégíti a környezetem. Na de mi van ha nem? Rögtön szenvedek. Ha az Én-em testi igényeit sikerül kielégíteni táplálkozással, sporttal, szex-xel, masszázzsal, kényeztetéssel, orvoslással, fodrásszal, sminkessel, tetoválással, szépségápolással és sok mindennel, akkor boldog az ÉN, boldog az Egó. És ha nem sikerül az elvárásainak megfelelő szintű kielégítés akkor mi történik?

AKKOR SZENVEDÜNK, akkor nyűglődünk, akkor messze van a boldogság. Mi történik ha mégis kielégülnek a testi, érzelmi, gondolati igények, akkor meddig tart a boldogság? Hosszan? Vagy rövid ideig? És mi történik utána? Jön az újabb vágyakozás, az újabb boldogtalanság. Ezért mondta Buddha, hogy keressük meg magunkban a vágytalanság állapotát. Na de hát hogyan létezhet az, hogy nincsenek vágyaink? Nehéz ezt megérteni elmével, mert az elme tele van vágyakkal (pláne ebben a modern világban), azonban a megvilágosodás pont az az út, hogy felül emelkedj a vágyak korlátain, és eljuss a vágytalanság örömteli állapotába, a nirvánába. Létezhet ilyen? Ha a Lélek, az Öröm Maga, akkor Ott van ez az állapot, oda kéne eljutni. Na de hogyan? Úgy, hogy az Én-ünket picit hanyagoljuk (ami persze nem könnyű). Ebben segít a meditáció, no de kanyarodjunk vissza a Hópárduchoz és a boldogsághoz!

SZÓVAL AZ ÉNÜNK keresi és kutatja a boldogságot, akár testi, akár érzelmi, akár intellektuális kihívásokban, és ahogy láthatjuk, ez rögtön magában is rejti, a boldogtalanságot magát. És azt látom, hogy valaki minél inkább erőteljesen űzi és hajtja ezt a fajta boldogság keresést, annál inkább próbál menekülni a boldogtalanság elől, és annál inkább belegabalyodik ebbe a mókuskerékbe, vagy ahogy keleten hívják Máyá-ba, avagy az illúzióba. Arról meg persze hallani sem akar, hogy megtalálhatná magában az ellentétek nélküli, Örömteli állapotot, a mindannyiunkban ott szunnyadó Isteni Lélek Állapotát. Félnek ennek a felfedezésétől az emberek, mert minden addigi Egós erőlködésük és erőfeszítésük, teljesen jelentéktelenné válna. Semmissé! Érted ezt? Ezáltal jelentéktelenné válna Ő maga is. Legalábbis a hamis éntudata, az Egója. És az a gond, hogy azonosítjuk saját magunkat a saját magunk Én-ünkkel, és a legjobban ettől rettegünk, hogy ezt az Egót (ezt az illúziót) amit kitartóan és folyamatosan építgetünk, hogy ez semmivé lesz. Hát mi lesz akkor velünk ha kipukkan az Ególufi? Ha a saját Én-ünk teljesen bele van szédülve, egyfajta érzelmi, testi, gondolati illúziók csapdájába, ha bele van tévedve egyfajta teljesítménykényszerbe, akár sport, akár vállalkozás, akár egyéb tevékenységekbe, és csorbul az ott betöltött "sikeressége", akkor mi lesz? Boldogtalanság bizony. Szenvedés, nyűglődés, és az Egó nyalogathatja a sebeit. Azonban mi lesz ha "sikeres"? Hát akkor roppant büszke lesz, hiszen neki van a legboldogabb családja, neki van a legnagyobb irodaháza, ő már 10 másodperc alatt futja le a száz métert, ráadásul ő már 4 olimpiai aranyérmet szerzett, neki már 3 diplomája van, ő már BMW-t vezet, átkenuzta az óceánt, vagy ő már felmászott a Himalájára is. Persze az összes hegyet nem tudta megmászni, mert arra csakis Chuck Norris képes.

PERSZE ÉN IGAZÁN értékelem az erőt, a kitartást, a hitet, a szorgalmat és minden olyan dolgot ami nagy eredményeket hoz, ezek fantasztikus dolgok, azonban látni kell azt is, hogyha a nagy eredmények csupán az Egó Tündöklő Csillogásában forognak, és a könyökével teljesen maga taszítja az Isteni Erő tiszteletét, akkor nincs abban semmi gyönyörűség, semmi nagyszerűség. Viszont ha saját maga elé tudja engedni az Isteni Erő Tündöklését, akkor gyönyörűvé válik az egész. Azonban ha idáig eljut valaki, akkor már felfedezi azt is, hogy mennyire semmitmondó az, hogy Ő 1 tizedmásodperccel gyorsabban úszik másoknál, hogy Ő 2 hegycsúccsal többre tudta felerőltetnie magát, hogy az Ő kocsija volt a leggyorsabb a Hungaroringen, vagy az osztályból neki lett a legtöbb diplomája, pénze, nyaralója, gyereke, kutyája, macskája ésatöbbi ésatöbbi

HA AZ ISTENI ERŐT a saját maga Egója elé tudja engedi az ember, (és nem Egóból, spirituális büszkeségből, hanem szívből és alázatból) akkor elkezd közel kerülni az Isteni Megvilágosodáshoz, a Lélekhez magához. Ami pedig a teljes Harmónia, Béke és az Öröm Állapota és Dimenziója. Az EgységÉlmény. Az a fajta Öröm, ami már nem a "mert"-ekből táplálkozik. Nem azért, mert jó a modern frizurám, nem azért, mert van gyerekem, nincs gyerekem, karrierem, nem azért, mert ez vagy az vagy amaz az elvárásaim szerint történt, hanem Egységben van teljesen az Élet Áramlásával, és az ebből fakadó Harmóniával.

Vissza a hegyhez

ERŐSS ZSOLT A GÓBÉK FÖLDJÉRŐL származik, székely ember. Nagyon kedveltem őt hallgatni, és nekem nagyon tetszenek az ennyire tettre kész, elszánt emberek. Akikben ilyen erő, hit és kitartás van, csak valahogy a céljaikat, az irányultságukat érzem picit tévesnek. Valahogy ahhoz az Egyetemlegességhez egyáltalán nem illeszkedik. Azt nyilatkozta többször, ha fönt kell meghalnia a hegyen, "boldogan" fog meghalni. És el is képzeltem az utolsó pillanatait. Ha magánál volt, tiszta volt a tudata, el tudom képzelni hogy boldogan halt meg ott fönt. Kívánom Számára hogy leljen nyugalomra, és a Szelleme ne maradjon ott fönt, hanem könnyen haladjon tovább a következő életébe, és folytassa az útját. Szóval lehet hogy az utolsó pillanatai boldogan teltek, de az vajon az Egó boldogsága volt, vagy a Lélek öröme? Az Egó, ami az Énhez kötődik, a Lélek pedig az Istenhez. Nem lett volna jobb az élete, ha nem a Boldogságot, hanem az Örömet keresi? És ha az Örömre rátalál, akkor talán bőven megelégedett volna, valamilyen szerényebb, egyszerűbb (talán Istenhez is közelibb), a hegyek alatt tevékenykedő úti kísérő, vagy ilyesmi tevékenységgel is. A hosszú élet folyamán emberek ezreinek mesélhetett volna a hegyekről. Békében körbesétálhatták volna a hegyeket, és gyönyörködhettek volna együtt a teremtés csodálatosságában. Ez kevés lett volna? Sajnos úgy tűnik igen.

HEGYMÁSZÓK NYILATKOZTÁK hogy 8000 méter fölött már csak a csodával határosan tudnak létezni. Percenként csupán egyet-kettőt tudnak lépni, nincs levegő, a tudatuk beszűkül, nehéz helyesen dönteni stb. Egész egyszerűen nincs ott az embernek semmi keresnivalója, de mégis beleerőlteti magát a helyzetbe. És utána büszke erre a beleerőltetésre. Arra hogy ráerőszakolta magát a hegyre, és túlélte.  Ezáltal valójában az egész Teremtést sérti meg! Az Isteneket. (hozzá kell tennem, hogy nem kell ahhoz a Himaláyáig mennünk hogy az Isteni Erőt megsértsük, nagyon "kreatívak" vagyunk, találunk magunknak bőven lehetőséget erre a hétköznapokban is.) Most figyelj, mert most még durvábbat mondok!

AZ HOGY AZ EMBER egyáltalán nem tiszteli a Teremtést, nem tiszteli önmagát, a természetet és az Istenit, az tökéletesen megmutatkozik abban is például, hogy az emberek egy tenger felé sem tisztelettel közelítenek, hanem Jet-skivel, meg szörfdeszkával, és büszkén villognak rajta! Röhögve parádéznak az Istenek tengerén. Azt hiszik hogy milyen jó együttműködésben vannak a tenger hullámaival, pedig valójában csak az Egójuk íncselkedik az Istenekkel és a természettel, és csak kísértik a saját Sorsukat. És ahhoz mit szólsz hogy az erdő nyugalmát és békéjét, a természet szépségét motorok, meg quadok agresszivitásával sértik meg. Szerinted? Ez olyan nagyszerű tevékenység lenne? Ez erényes? Dharmikus? Tiszteletteljes az, hogy nem bírnak magukkal, és az Isteni Erdőben motoroznak? Még egyszer mondom, a meditáció előtt, én sem éreztem volna ebben semmi kivetnivalót! Sőt! Én is motoroztam félrészégen büszkén az erdőben, hogy kergessem a saját magam Egóját és elégedetlenségét.

OTT VAN EGY gyönyörű hegy, ami nyugalmat sugároz, az egész jelenléte meditációra késztet, ha ránézek gondolatmentessé válok, és az ember meg nem bír magával, és őrült módjára elkezd rajta síelni, hogy megsértse a hegyet, és az Egóját kielégítse, majd amikor már eljön az este, és ahelyett hogy hagyná megpihenni a természetet, óriásreflektorokkal világítja be a domboldalt, hogy még este is tudjon őrült módjára rohangálni síléccel a hegyen, a legvégén pedig meg bevágja magát egy faházba, hogy részegre leigya magát. Ez vajon a "helyes élet" útja? Az Istenek, a Dharma, a Természettel való Egység és Harmónia útja? Ez lenne a (nagybetűs) Természet tisztelete? Ez kedvező?

Extrémpark

FIGYELD CSAK MEG, Magyarországon is egyre több az extrém kalandpark az erdőkben. De miért? Azért, mert az emberekben már akkora feszültség, nyugtalanság és türelmetlenség van, hogy számukra már nem érték, és nem egy élmény az, hogy pusztán sétálnak egy jót ez erdőben. Az ma már kevés! Ma már köteleken kell ugrálni, meg effélék, hogy valamifajta "boldogság" élményhez juthasson.

EGY KORÁBBI munkahelyemen, intelligens, iskolázott, fiatal és középkorú társaságnak az volt a szórákozása, hogy minden héten elmentek többször kocsmázni és berúgni, és utána napokig erről büszkén mesélni! Ismerős, hiszen én is így éltem a meditáció előtt, amíg be nem zuhantam részegen 10 évvel ezelőtt a Sziget fesztiválon a Sahaja Jóga sátorba. Egyszer egy szerényebb kolléga kitalálta, hogy mi lenne, ha mi munkatársak egy nap elmennénk egy hosszabb erdei sétára közösen. Örömmel jelentkeztem, mire azt láttam hogy alig jöttünk össze páran, hiszen ez a program kevés volt! Érted ezt? Nem volt érdekes, nem volt vonzó. Nem volt benne őrültség, nem volt benne extrémitás, nem volt benne "semmi". Csak mi és az erdő. Ez ma már tényleg kevés? Most komolyan, hogyan jutott idáig az emberiség?

Ayrton Senna

SHRI MATAJI volt hogy említette Sennát, a híres forma 1-es pilótát, hogy neki is azért kellett meghalni a pályán, hogy felhívja az emberek figyelmét arra az őrültségre amit a forma 1 jelent. Vajon miért kell összeesnie mostanában a sok egészséges fiatal focistának a pályán? Hol van már a a játék öröme a sportból? Most már csakis a teljesítmény hajhászásról és a pénzről szó. És ha van siker, van eredmény, akkor van "boldogság". Akkor örül az Egó. Ha nincs siker, nincs boldogság. Hol van az Öröm? Mi lenne ha csak az Örömért, Örömből játszanának? Az kevés lenne? Miért?

ÍGY VAGYOK ÉN VALAHOGY ezzel a mai témával is. Erőss Zsolt egy fantasztikus ember lehetett, csak valahogy ő is belekeveredett ebbe a fajta boldogság hajhászásba, ahelyett hogy az örömet kereste volna. Azt meg talán megtalálta volna már a hegy lábánál is. Aztán évtizedekig elhallgathattuk volna, ahogy a szokásos mosolyával, és a szép székely kiejtésével mesélt volna nekünk a hegyekről, a dombokról, és a természet szépségéről. Aztán ott van még a témában a társa is, Kiss Péter.

Mester és Tanítvány

AHOGY OLVASTAM a netet, Kiss Péter amolyan mesterféleként tekintett Erőss Zsoltra. Teljesen meg tudom érteni, hiszen magam is amolyan "tanítvány" típusú ember vagyok. Nagyon szeretek másokra felnézni, tanulni tőlük, figyelni, ellesni dolgokat. A meditációtól függetlenül különböző szakmák és területeken a magam módján, én is amolyan tanítványként követek "mestereket", akiknek minden egyes mondatát vagy gesztusát érdemes ellesni. A hírekből ahogy lehetett olvasni, Kiss Péter ott fent a hegyen mindenben segítette a mesterét. Külföldi hegymászók is ezt mondták, ezt a szót is használták, hogy bevárta a mesterét, masszírozta stb. stb. Le a kalappal előtte, mert ráadásul a hegymászók azt is mondták, hogy ilyen magasságban már szinte nincs csapatmunka, hanem abszolút az egyéni túlélés van szem előtt. Kiss Péter mindenesetre saját magán túl, Erőss Zsolttal is foglalkozott. Talán a következő életükben újratalálkoznak, és a karmikus kapcsolatuk tovább szintekre juthat.

A levágott láb tanulságai

VAN EGY KLASSZIKUS mondás, miszerint ha nem hallod meg az élet apró kopogásait (figyelmeztetéseit) akkor előbb utóbb rád borítja az ajtót. Volt hogy én is csúnyán belecsúsztam ilyesmibe, hogy az élet (vagy Sors, vagy Isten) halkan, szerényen óvatosan megkopogtatta a vállam, hogy, hahó, figyelj csak! Állj meg picit, gondold át... de hát mit tesz ilyenkor az Egó? Rátarti módon lesöpri ezt a fajta óvó, figyelmeztető vállveregetést, aztán dacosan és durcásan tovább hajtja a saját kielégülését, "boldogságát". Aztán jönnek nagyobb figyelmeztetések, majd még nagyobbak, egészen addig amíg rá nem borul az ajtó...

ERŐSS ZSOLT MELLETT az elmúlt években többen is meghaltak. Persze ez a hegymászóknál benne van a pakliban, na de azért mégiscsak... Aztán egy pár éve ő is balesetet szenvedett, és amputálták a jobb(!) lábát. A sahaja jógából ismerheted az energiacsatornákat és csakrákat. Több főbb energiacsatorna is van bennünk, és persze úgymond alcsatornák is. Az egyik ilyen fő energaicsatorna a jobb oldali, a pingala nadi. Ennek az állapotát, a jelzéseit és üzenetét lehet érezni a csakrákban is, vagy akár a komplett jobb kézben, vagy jobb lábban. Na most ha Erőss Zsoltnak a jobb lábát amputálták, akkor az bizony elég erős "üzenet" a jobb oldali energiacsatorna kedvezőtlen működésével kapcsolatban. Ennek az energiacsatornának a akadályai és negativitásai így jelentkeznek az életünkben:

- túlzott aktivitás, agresszivitásra, dominálásra való hajlam, túl sok gondolkozás vagy cselekedet, az ember túl sokat foglalkozik a jövővel és nem leli örömét a jelenben, esetleg túlzott racionalitás, a kelleténél nagyobb egó, talán agresszívebb kommunikácó, az életben betöltött felelősség helytelen megítélése és ilyenek.

A Kancsendzönga meditációja

VÉGEZETÜL AZT KÍVÁNOM mindannyiunknak, hogy  a boldogsághajhászása mellett, azért néha picit lassítsunk, és kezdjük el felfedezni az Öröm Birodalmát is. Üljünk le egy hegy lábához, vagy a városi forgatagban egy padra, és csak olvadjunk be a környezetbe. Fedezzük fel a Lélek, Mindentől és Mindenkitől Független Örömét. A Létezés Békéjét és Nyugalmát. Ha így teszünk, talán megvilágosodhatunk pont ott abban a pillanatban, akár egy hegy lábánál. Vagy a városban egy padon, a sétány egyik oldalán...

--------------------------------------------------------------------

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padjai pedig:


A fotó beküldője Margit.
Helyszín Bp. 13. ker. Gyöngyössy Sétány
Nagyítás klikk a képre!



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!