2019. március 2., szombat

Justin Trudeau

Egy ember élete mindig sok tanulsággal szolgál. Legyen szó akár egy hétköznapi illetőről, vagy éppen egy miniszterelnökről, egy ország vezetőjéről. Az, hogy még a leghétköznapibb ember lényében is mennyi minden tanulság, lelki rezdülés, és felfedezni való mélység van, arról a pszichológusok sokat tudnának mesélni. Az olyan emberekben pedig akik sokkal intenzívebben élik az életüket a hivatásuk miatt, ráadásul mindezt a kirakatban teszik, a nagy nyilvánosság előtt, azok életét és személyiségét különösen érdemes megfigyelni. Ezért is kedvelem az életrajzi írásokat.
 
Justin Trudeau
 
Kanada miniszterelnökének önéletrajzi könyve is ilyen. Érdemes megismerni a személyiségét, a gondolatait, a megpróbáltatásait és történeteit. Ha érzékeny és figyelmes az ember, akkor sok-sok lelki rezdülést és mély mozgatórugókat fedezhet fel mások személyiségében. Ha az érzékelése mellett ezeket még tudatosan is képes megfigyelni, akkor még mélyebbre mehet az emberismeretben. Jung apó segítségével pedig már tényleg nagyon mélyre láthatunk az emberben. Az utóbbi években már ilyen szemmel is olvasom ezeket az életrajzi írásokat.
 
Milyen utat jár be az ember?
 
Honnan hová jut? Milyen hatások érik, hogyan reagál rájuk, és mi lakozik a személyisége mélyén? Milyen emberré válik út közben? Mindezek nagyon érdekes és tanulságos témák. Már ezek mély felismerésekhez vezethetik a szemlélődőt, akár önmagával, akár másokkal kapcsolatban. Azonban van ennél még tovább is.
 
A csúcsszint
 
Jó néhány éve figyelem azt, hogy mi történik akkor egy emberrel, családdal, céggel, országgal, vagy bármilyen közösséggel, amikor elérik önmaguk életében a csúcsszintet. A képességeiknek és a lehetőségeiknek a csúcsát. Sikerül megtartani a helyzetet? Sikerül-e tovább lendíteni, vagy jön az elkerülhetetlen hanyatlás? És ha megindul a lejtmenet, akkor is az milyen mértékű és minőségű? Egyáltalán mi is az, hogy csúcsszint? Nyilván, mindenkinél más és más.
 
Érdemes megfigyelni hogy milyen a megnyilvánulása annak, amikor egy egyén elér a saját csúcsára, és nemcsak hogy nem tudja továbblendíteni a történetét, de megtartani sem sikerül, mert ott azon a szinten, már csak annak a megtartásához is óriási alázat, bölcsesség és tudás szükséges. És ha ez nincs meg, akkor előbb-utóbb megfordul a dolog, és vészes hanyatlásba kezd, ami súlyos sérüléseket okoz nemcsak önmagának, hanem a környezetének is.
 
Ehhez persze nem kell a világ csúcsaira tekinteni, mert ez ugyanúgy megfigyelhető a hétköznapi embereknél/családoknál/cégeknél is, hogy vajon elérték-e önmaguk csúcsát, vagy sem. És ha igen, onnan hogyan tovább? Sikerül tovább lendülni, vagy sikerül egyáltalán megtartani a szintet, vagy pedig beindul a hanyatlás?
 
A hétköznapi embereknél kevésbé látványos ez, mint például a Justin Trudeau féle közszereplők, és egyéb címlapsztorik esetében, de a hétköznapi helyzetek is rengeteg tanulsággal szolgálnak.
 
Érdemes ezt megfigyelni, és töprengeni ezen picit!
 
Azon, hogy amit lát az ember, az már az adott helyzet csúcsszintje, vagy sem, és ha igen, akkor ott mi történik.
 
Mr. Trudeau fiatalon felért a világ csúcsára,
 
a kérdés az, hogy onnan hogyan tovább?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: