Séra András - könyvek és egyéb írások

A Széchényi Könyvtár jóvoltából, az internetes bázisukon keresztül már elérhetőek az írásaim. Pdf fájlban ingyenesen letölthetők és olvashatók. Különböző témákat érintenek ezek a kötetek, történelemtől a gazdaságig, irodalomtól a pszichológiáig, tőzsdétől a vallásig. Az érdeklődő és kíváncsi olvasó szerintem talál köztük megfelelő választást. Kellemes böngészést és olvasást kívánok!


Világló tölgylevelek

Emléklapok egy tőzsdeterem mélyéről
(2023)

New Yorkban a felhőkarcolók között a Wall Street egyik öregedő tőzsdecápája egy szellemszerű fiatalemberrel elmélkedik tőzsdéről, irodalomról, és az életről. A háttérben pedig egy híres magyar író nádasszögi kertje jelenik meg, és a közepén egy különös, már-már mágikus fa. Az olvasó együtt utazhat a szereplőkkel a tőzsdei izgalmak, az irodalom világa, élet-halál, és a létezésünk jelentős témái között.

A korosodó tőzsdecápa vívódásai, a szellemszerű fiatalember meglepő meglátásai, és a háttérben meghúzódó nádasszögi író hangtalanul, de mégis erőteljesen jelenlévő aurája viszi el az olvasót a profittól a szellemig, a földtől az égig, az egyszerűtől a bonyolultig, élettől-halálig, Amerikától Európáig, és New Yorktól Nádasszögig.

Itt olvasható és letölthető >>

Privát olvasónapló
Négy év kulturális kalandjai
(2024)

"Vannak olyan rokonok és ismerősök, akik még nálam is szűkszavúbb jegyzeteket/naplókat készítenek az életükről. Szerzetesi rendszerességgel írják fel a hőmérsékletet és az időjárást, a napi testsúlyt, edzést, elfogyasztott élelmiszereket, és egyebeket. Ilyesmi engem nem vonzott, viszont ellenállhatatlan vágyat éreztem egy idő után arra, hogy naplózni kezdjem a befektetéseimet és az olvasmányélményeket. Több füzet van már tele a jegyzetekkel. Ebből a két irányú „hóbortból” kínálom fel most az olvasóközönség számára a másodikat, a privát olvasónaplót, azt, amit közel négy évig írtam 2020 és 2024 között."

Négy év kulturális kalandjait tartalmazza: könyvek, filmek, múzeumok, és különleges helyszínek naplózott élményei fotókkal kiegészítve.

Itt olvasható és letölthető >>


Séta a mandalák kertjében

Rejtélyes ábrák az önismeret ösvényén
(2022)

Különleges könyv azoknak, akiket mélyebben érdekel a híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung munkássága, azon belül is a személyiség, a lélek, és az ecset találkozása, avagy a mandalák csodálatos világa. Sajátos kis séta ez a mű egy képzeletbeli privát kis kertben, a mandala-festményeim gyűjteményében. A könyv csupán bevezetésként kíván szolgálni a mandalák és a lélektan varázslatos világba.

Itt olvasható és letölthető >>


Tűnődések

Filozofikus szemlélődés egy kávéscsésze mellett a könyvespolcok világából
(2022)

Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából.

Itt olvasható és letölthető >>

Töltőtoll és Tőzsde
Filozofikus jegyzetek a gazdaság, a történelem, az irodalom, és a tőzsde találkozásáról
(2021)

A kereskedelem évezredes hagyománya az emberiségnek. Elég csak a régi karavánokra gondolni, a korabeli piacokra, az árusokra, szóval magára az üzletkötésre. Régi hagyománya van ennek. A tőzsdékkel is már több évszázados közös története van az emberiségnek. Hosszú múlt tele fájdalmakkal és örömmel, szegénységgel és gazdagsággal. Egy valami biztos: nem egy unalmas helyszíne ez az életünknek. Filozofikus jellegű jegyzetek gyűjteménye ez a könyv a történelem, a gazdaság, az irodalom és a tőzsde találkozásáról, egy-egy haikuval az írások végén.

Itt olvasható és letölthető >>

A kolostor legjobb mondata

Cikkgyűjtemény
(2021)

Különös varázsa van a mondatoknak. Még a legegyszerűbbeknek is. Az ember ha megfigyeli őket, világok nyílnak meg. A mondatok már önmagukban is misztikusak, azonban ha szélesre tárjuk a perspektívát, akkor még inkább kitágul a varázslat. Olyan mondatok lesznek a cikkekben, amelyek megállítanak minket egy pillanatra és félretolják azt a bizonyos homokórát. Ezáltal kiléphetünk valamelyest az idő pergéséből és nyugodtan átgondolhatjuk a dolgokat. Ehhez pedig segítségül hívtam néhány közismert mondatot.

Itt olvasható és letölthető >>

Belégzés, kilégzés

Haibun történetek a pillanat átélésének a művészetéhez
(2020)

Két lélegzetvétel közt az élet lehelete áramlik a lényünkben. Az élet lehelete, rejtélye, misztériuma és csöndje. Hátha ezek a kis haibuntörténetek segítenek majd közelebb kerülni hozzá, és felfedezni a pillanatok mögött meghúzódó csodát.

Itt olvasható és letölthető >>

Kumráni haibun

A holt-tengeri tekercsek eddig nem ismert kódolása

(2020)

Bo-káj úr volt a japán üzletemberekből álló társaság legidősebb tagja. Idős volt, tiszteletreméltó, és nagyon gazdag. Ez a társaság már évek óta különös tárgyak után kutatott. Olyanok után, amelyek az emberiség magasabb rendű szellemi szféráihoz kapcsolódnak. Birtokukban van egy ritka irat, amelyben állítólag a holt-tengeri tekercsek üzenetét kódolták a japán szellemi elit számára, sajátosan a japán haiku és haibun stílusában. Hogy mikor keletkezhetett és ki írta, nem tudni pontosan.

Itt olvasható és letölthető >>


A Kolostor Őre


A szerzőről: magánbefektető, író, publicista, a Librarius portál vendégszerzője. Privát életét Magyarország és Ausztria közt osztja meg a feleségével együtt. Tőzsde, meditáció, bonsai, fürdők, szauna, haiku, tenger, erdő, és hosszú könyvtárpolcok közt tölti szívesen az idejét. Idén 44, kíváncsian és érdeklődve tekint a következő 44-re, és talán még azon túl is. 2019-ben a Klubrádió vendége volt >>

Három királyság II.

A sűrű és tömény történetmesélés folytatódott a Három királyság első része után a második könyvben is. A kínai hadurak további csatározása és fondorlatai alaposan igénybe veszi most is az olvasót, hiszen rengeteg név, helyszín, bonyodalom és esemény zajlik itt is. Valamit azonban hangsúlyosabbnak éreztem az első részhez képest. Ez pedig a tanácsadók szerepe. Mintha itt most jobban ki lettek volna hangsúlyozva a történetben jelenlévő tanácsadók, hozzáteszem nagy örömömre. Mondom, miért.

Ahogy korosodom, úgy veszem észre egyre jobban a figyelmem és a fókuszáltságom változását. Míg korábban a "hősök" és a "vezéregyéniségek" karakterei keltették fel a figyelmemet és kíváncsiságomat egy-egy ilyen, a fentihez hasonló történetben, ez most már egyre inkább a csöndes, háttérben meghúzódó bölcs tanácsadók irányába mozdult el. Az ő természetüket, karakterüket, jellemüket és motivációjukat próbálom megérteni, megfejteni. Ez a monumentális kínai mű szerencsére rengeteg ilyen résszel szolgált.

Tanácsadók az életben

Legyen akár harcászat, gyógyászat, pénzügy, oktatás, vallás, spiritualitás, Kína vagy Európa, rengeteg bölcsességet halmozott már fel az emberiség. Ha tanácsra szorulunk, valószínüleg ott van már az a tudás valakinél, csak el kell találnunk hozzá. A modern korban ez jelenthet egy weboldalt, egy könyvet, blogot, youtube videót, de akár személyes coachingot, praxist, együttműködést.

Még soha a történelemben nem fordult elő, hogy ennyi bölcsességhez és szakértelemhez férnénk hozzá, ennek ellenére a világban még mindig sok az egészségügyi probléma, a pénzügyi nehézség, a gyenge oktatás, silány közügyek, értelmetlen háborúk, káoszos közigazgatás, korrupció és agymosás.

A Három királyság című könyvben is lehetett látni, hogy tanácsadó és tanácsadó közt is hatalmas különbség van. Ahogy uralkodó és uralkodó közt is, ahogy hadvezér és hadvezér között is. Nem vagyunk egyformák, így talán ez a könyv is minden egyes olvasónak mást és mást fog mondani. Az egyik ember ezt hallja ki belőle, míg a másik mást. Az egyik olvasó éppen az egyik hadvezérrel tud majd azonosulni, míg a másik olvasó talán egy másik szereplővel. Úgy, ahogy az életben is ez történik. Van aki például egyetért Putyin lépéseivel, van akit pedig elborzaszt. Valószínüleg így lesz ez majd száz év múlva is. Lesznek akik dicső államférfiként fognak rá emlékezni, lesznek viszont, akik teljesen máshogy. A mélyebben gondolkodók pedig ülnek majd a könyveik fölött, azon töprengve, hogy milyen emberek lehettek vajon a Putyin körüli tanácsadók?

A legfontosabb kérdés azonban talán mégiscsak az: hová fordulunk mi magunk, ha bölcsességre és útmutatásra van szükségünk? Kik a mi "tanácsadóink"?


A Kolostor Őre

Három királyság

Küzdelmek Kínában, miközben nemes eszmék, és konfuciánus filozófia lebeg a hadurak hatalmi játszmáinak árnyékában

Salát Gergely sinológus írta a Három királyság előszavát:

(részlet)

- "Központi fogalma a yi ('igazságosság' , 'kötelességtudat' , 'erény') a konfuciánus filozófia, illetve a mai kelet-ázsiai gondolkodás és értékrend egyik legfontosabb eleme. A regény hatását Kínában és a környező államokban sokan Shakespeare-nek az angol irodalomra gyakorolt hatásához hasonlítják, de valószínűleg A három királyság még mélyebb nyomot hagyott a kínai, japán, vietnámi, thai és koreai kultúrában."

- "Mivel a regény a mai napig óriási hatással van a kínai kultúrára, a taktikai és stratégiai gondolkodásra - legyen szó politikáról, üzletről, barátságról vagy a mindennapi élet kisebb-nagyobb ügyeiről -, megismerésével közelebb kerülhetünk Kína és a kínaiak megértéséhez. Ez pedig különösen fontos most, hogy a Középső Birodalom visszanyerte régi vezető szerepét Kelet-Ázsiában, sőt immár globális befolyásra tett szert, s gazdaságilag, politikailag, katonailag és kulturálisan új virágkorát éli."

A könyv közepénél járok. Magával ragadó a különös karakterek jelenléte, azonban a történetnek egy fura visszhangot ad az, hogy a szomszédunkban, Ukrajnában is háború van most. Halálsikoly, kín, vér, éhezés, fájdalom és félelem.

A Három királyságban az árulás, a hűség, ravaszság, bölcsesség, és bátorság különös elegyét láthatjuk a kínai hadurak stratégiai és taktikai mozgásában. Valami hasonlónak lehetünk tanúi itt a jelenben is. Csak az eszközök és a technológia lett modernebb, de az ember lényének mélyén ugyanaz van. Hatalomvágy, pusztítás, építés, nemes eszmék, kegyetlenség, hősiesség, árulás, bátorság, félelem, és sok minden egyéb. Egy háborúskodás körül mindig vannak aktív résztvevők, és vannak passzívak. Kit éppen hova sorolt a történelem egy adott korszakban.

Telnek az évezredek és valahogy nehezen találja az emberiség a békességet. Valahogy mindig egymás lábára lépünk. Valaki mindig begőzöl, valaki mindig hangosabb a kelleténél, valaki mindig többet akar a megérdemeltnél, és valaki mindig gerjeszteni kívánja a feszültséget. Nem tud nyugton lenni az ember. Csöndben építkezni, tanulni és fejlődni, békében lenni, az túl unalmas.

A háborúskodás sajnos a maga kíméletlenségével, de nagyon is tanulságos. Az emberről és az életről igazán mélyreható és megfontolandó leckéket kapunk, amelyeket nyilván jobb lenne békés viszonyok között elsajátítani és megérteni, de ha erre nem vagyunk képesek, akkor maradnak az ilyen megrázkódtató események. Hátha ebből tanulunk. A történelem azt mutatja sajnos, hogy erre kicsi az esély. De talán. Mégis. Majd egyszer.

A kínai hadurak történetét ajánlom mindazoknak, akik tanulni szeretnének!


A Kolostor Őre

Thomas Mann legjobb mondata

Hatalmas író, hatalmas életmű. 1929-ben kapta meg Thomas Mann az irodalmi Nobel-díjat, pedig akkor még meg sem született az a monumentális csoda, amibe, mint madár a fészkébe, elhelyezte a legjobb mondatát. Vigyázat, szigorúan szubjektív vélemény következik!

Kortársak

"Foglalj helyet." - invitálta híres üdvözlésében József Attila a nagy írót, majd folytatta - "Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen... " ésatöbbi, mindannyian ismerjük a sorokat.

Márai Sándor hagyatékában elvétve találni csak pár fotót amin mosolyogna, de az a kép, ahol kézfogással üdvözli Budapesten Thomas Mannt, azon a képen igazán vidámnak tűnik még az örökké komor Márai is. Nagyrabecsülték Thomas Mannt kortársai is, nagyrabecsüli az utókor is.

Legújabb cikkem itt a Librariuson olvasható:
Thomas Mann legjobb mondata >>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: Akit mélyebben érdekel a fenti cikkben említett Thomas Mann könyv, itt olvashat róla bővebben >>

Hermann Hesse legjobb mondata

Megállásra késztet és elgondolkodtat, szemfelnyitó és gondoskodó. Pedig nem több, csupán három szó. Hermann Hesse világhírű klasszikusának, Az üveggyöngyjátéknak az egyik epizódjában szerepel, és hosszú évek óta visszacseng a fülemben. A Nobel-díjas író egész munkásságának ez a legjobb mondata. Ezzel fel is ért az irodalom csúcsára, a magaslatok magaslatára. Vigyázat, szigorúan szubjektív vélemény következik!

Legújabb írásom a Librariuson olvasható,
Hermann Hesse legjobb mondata >>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Romain Rolland és Az elvarázsolt lélek című könyv

Húszévesen olvastam először a Nobel-díjas francia írót, Romain Rollandot, és lenyűgözött már akkor is. Azóta eltelt újabb húsz év. Lelkemet ez az újabb két évtized intenzív tapasztalatokkal színesítette és érlelte. Varázspálcaként teremtett az élet újabb és újabb élményanyagot ahhoz, hogy az emberiség lelkének suhogásait hallhassam. És mindeközben egyszercsak negyven lettem.

Polcomon gyűlnek az elolvasott könyvek, és egy különös csoport is kialakult, ami évről évre gyarapszik. Azok az írások, amelyeket újra és újra el kell hogy olvassak. Hogy miért? Nem tudom. Az életnek talán az a bizonyos "varázspálcája" kényszerít arra, hogy a bennük lévő mondanivalót újra és újra megrágjam, érleljem, és elgondolkozzam rajtuk. Hozzájuk tartozom, hozzám tartoznak. Vannak köztük szakmai könyvek, szépirodalom, életrajzok, szent iratok, miegymás. Húsz év után ezeknek a társaságához csatlakozott most Romain Rolland nagy klasszikusa: Az elvarázsolt lélek.

A teljes cikk a Librariuson olvasható
Romain Rolland varázsol >>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Justin Trudeau

Egy ember élete mindig sok tanulsággal szolgál. Legyen szó akár egy hétköznapi illetőről, vagy éppen egy miniszterelnökről, egy ország vezetőjéről. Az, hogy még a leghétköznapibb ember lényében is mennyi minden tanulság, lelki rezdülés, és felfedezni való mélység van, arról a pszichológusok sokat tudnának mesélni. Az olyan emberekben pedig akik sokkal intenzívebben élik az életüket a hivatásuk miatt, ráadásul mindezt a kirakatban teszik, a nagy nyilvánosság előtt, azok életét és személyiségét különösen érdemes megfigyelni. Ezért is kedvelem az életrajzi írásokat.

 

Justin Trudeau

 

Kanada miniszterelnökének önéletrajzi könyve is ilyen. Érdemes megismerni a személyiségét, a gondolatait, a megpróbáltatásait és történeteit. Ha érzékeny és figyelmes az ember, akkor sok-sok lelki rezdülést és mély mozgatórugókat fedezhet fel mások személyiségében. Ha az érzékelése mellett ezeket még tudatosan is képes megfigyelni, akkor még mélyebbre mehet az emberismeretben. Jung apó segítségével pedig már tényleg nagyon mélyre láthatunk az emberben. Az utóbbi években már ilyen szemmel is olvasom ezeket az életrajzi írásokat.

 

Milyen utat jár be az ember?

 

Honnan hová jut? Milyen hatások érik, hogyan reagál rájuk, és mi lakozik a személyisége mélyén? Milyen emberré válik út közben? Mindezek nagyon érdekes és tanulságos témák. Már ezek mély felismerésekhez vezethetik a szemlélődőt, akár önmagával, akár másokkal kapcsolatban. Azonban van ennél még tovább is.

 

A csúcsszint

 

Jó néhány éve figyelem azt, hogy mi történik akkor egy emberrel, családdal, céggel, országgal, vagy bármilyen közösséggel, amikor elérik önmaguk életében a csúcsszintet. A képességeiknek és a lehetőségeiknek a csúcsát. Sikerül megtartani a helyzetet? Sikerül-e tovább lendíteni, vagy jön az elkerülhetetlen hanyatlás? És ha megindul a lejtmenet, akkor is az milyen mértékű és minőségű? Egyáltalán mi is az, hogy csúcsszint? Nyilván, mindenkinél más és más.

 

Érdemes megfigyelni hogy milyen a megnyilvánulása annak, amikor egy egyén elér a saját csúcsára, és nemcsak hogy nem tudja továbblendíteni a történetét, de megtartani sem sikerül, mert ott azon a szinten, már csak annak a megtartásához is óriási alázat, bölcsesség és tudás szükséges. És ha ez nincs meg, akkor előbb-utóbb megfordul a dolog, és vészes hanyatlásba kezd, ami súlyos sérüléseket okoz nemcsak önmagának, hanem a környezetének is.

 

Ehhez persze nem kell a világ csúcsaira tekinteni, mert ez ugyanúgy megfigyelhető a hétköznapi embereknél/családoknál/cégeknél is, hogy vajon elérték-e önmaguk csúcsát, vagy sem. És ha igen, onnan hogyan tovább? Sikerül tovább lendülni, vagy sikerül egyáltalán megtartani a szintet, vagy pedig beindul a hanyatlás?

 

A hétköznapi embereknél kevésbé látványos ez, mint például a Justin Trudeau féle közszereplők, és egyéb címlapsztorik esetében, de a hétköznapi helyzetek is rengeteg tanulsággal szolgálnak.

 

Érdemes ezt megfigyelni, és töprengeni ezen picit!

 

Azon, hogy amit lát az ember, az már az adott helyzet csúcsszintje, vagy sem, és ha igen, akkor ott mi történik.

 

Mr. Trudeau fiatalon felért a világ csúcsára,

 

a kérdés az, hogy onnan hogyan tovább?

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

21 lecke a 21. századra

Mr. Harari harmadik könyve az előzőekhez hasonlóan szintén lenyűgöző, elgondolkodtató és továbbadandó. Vinni kell a hírét, még addig, amíg nem késő! Hiszen ahogy átléptük az évszázad és az évezred küszöbét, olyan sebességbe kapcsolt az emberiség, és olyan közel kerültünk egymáshoz, ami teljesen új konfliktusok, feszültségek, újabb kérdések és kihívások elé állítottak minket. Lesz bennünk elég bölcsesség megoldani a problémákat, vagy elsodornak minket?

 

A válasz nehéz, 

 

különösen annak fényében, hogy talán még magukat a problémákat sem sikerült kellőképpen azonosítanunk, rangsorolnunk és felismernünk. Már azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon a megfelelő kérdéseket tesszük-e föl magunknak, vagy sem?! Ebben segít Harari professzor könyve, hogy kilépve a megszokott gondolati sémákból, egy új nézőpontra, egy új mezőre vezesse a szemlélődő Homo Sapienst. És aztán megállva egy pillanatra, új látószögek, új kérdések, és új gondolatok születhessenek meg. Olyanok, amelyek bölcs válaszokat adhatnak korunk kőkemény kihívásaira.

 

Mit kezdjünk a 21. században a gazdasággal? A vallással? A migrációval, globalizációval, a környezetszennyezéssel, Istennel, a tudománnyal, szóval önmagunkkal az emberiséggel. Mit kezdjünk velük? Könyve nem a válaszokat akarja feltétlenül megadni, hanem a mélyreható kérdések feltevésére ösztönzi inkább az olvasót. Talán ha minél jobbak lesznek majd a kérdéseink, annál jobb válaszokat is fogunk kapni.

 

A könyve szerint három fő veszély

leselkedik az emberiségre a XXI. században

- írja a 24

 

Harari izraeli történész írásait

mindenkinek meg kéne ismernie

- mondja az azonnali

 

Távoli témákat hoz össze

a technológiai kérdésektől a politikáig,

az emberi evolúciótól a futurológiáig,

a sci-fitől a meditációig

- Index

 

 

Hararit olvasva

 

két másik terület jutott még eszembe. Az elmúlt hónapokban és években eléggé elmélyültem két nagy témában: Jung pszichoanalízisében és a Ji-king, a változások könyvében. Bár, mindkét téma az emberről és a környezetéről szól, de mégis eltérő módon. Viszont van bennük egy közös és hasonlatos jelenség, ami még szerintem Harari soraival is összecseng. Ez pedig: a megfontoltság.

 

Első pillantásra ez a fogalom hogy, megfontoltság, nagyon szimplának tűnik. Talán túl egyszerűnek. Pedig, dehogy is! Jung és a Ji-king is, még ha nem is szó szerint mondják ki és hangsúlyozzák a megfontoltság fontosságát, de az egész üzenetük ezt tükrözi. Hosszan és bőven kifejtve a megfontoltság hasznosságát hangsúlyozzák. Míg ők hosszabban, Lao-ce töményebben fogalmazza ezt meg a Tao-Te King-ben. Részletek:

 

- A bölcs sürgés nélkül működik...

- A bölcs hátrahúzódik, ezért halad...

- Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot...

- A gondos beszédű nem kelt haragot...

- Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen...

- Aki tapintattal vezet hadat, győzelmet arat...

- A jó hadvezér nem harcias, a jó harcos nem haragos...

- Nem vonulok egy hüvelyknyit előre, inkább egy lábnyit vissza...

 

 

Megfontoltság

 

Ez tükröződik számomra tehát Jung mélyreható munkájából, a Ji-kingből, és a Tao-Te King-ből is. A megfontoltság óvatossága. A megfontoltság alázatossága. A megfontoltság bölcsessége és harmóniája. Nem vonulok egy hüvelyknyit előre, inkább egy lábnyit vissza.

 

 

És még egy helyen találkoztam ezzel. Szun-ce, A hadviselés törvényeiben a győzelem megismerésének öt alapelve közül az elsőnek ezt tartja: "Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni, és mikor nem, az győz."

 

Ezeknek a fenti témáknak az esszenciális megjelenését valahogy úgy tudom elképzelni, mint amikor két harcos találkozik, meghajolnak, mélyen önmagukba és egymás lényébe néznek, aztán még mielőtt bármilyen mozdulat is megtörténne, az egyik kijelenti: nyertél. Meghajolnak újra, majd távoznak.

 

Talán kicsit groteszk a jelenet, semmitmondó és nehezen elképzelhető, de mégis, valamifajta esszenciális lecsapódása számomra ez a fenti bölcsességeknek. Az önismeret, az őszinteség, és a Tao útja ha a maga ütemében halad, akkor a dolgok egyértelműek. Tisztán látszik hogy kik vagyunk, és hogy mit kell tennünk. És nem csak látszik, hanem tudjuk is, és tesszük is. Pontosan azt, amit tennünk kell. Ezt a letisztultságot egy embernek még önmagában belül is is nehéz megvalósítania, hát akkor milyen nehéz ezt kollektív szintre emelni. Egy törzs, egy család, egy város, egy ország, egy kontinens, vagy egy komplett bolygó esetében.

 

Mr. Harari

sem könnyű feladatra vállalkozik, amikor a 21. század emberének kínál töprengésre 21 témát. Jól tesszük ha megállunk egy pillanatra, mélyen magunkba tekintünk, és elgondolkozunk azon, hogy mikor melyik harcba érdemes beszállnunk. Egyénileg is, és kollektíven is. A bölcs hátrahúzódik, ezért halad... 

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Tövispuszta

" A buddhizmus és a pszichoterápia egyaránt azt vallja, hogy addig ismételgetjük a nyomorúságunkat, míg nem vagyunk képesek őszintén szembenézni a traumáinkkal.

 

A Tövispuszta számomra az együttérzés hiányáról, feldolgozatlan traumáinkról és önámító hazugságainkról szól. Ennek isszuk a levét a mai napig " - mondja Kepes András

 

Továbbra is kísért a múlt.

Képtelenek voltunk

tisztességesen szembenézni vele

- HVG

 

Közel két évtized

 

telt már el a 21. századból, és érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon mentálisan átléptünk-e már az új évszázadba, és az új évezredbe. Nem könnyű, mert egy nagyon nehéz évszázad áll mögöttünk. Az emberiség, és azon belül is Európa 20. százada talán az egyik legsűrűbb, legvéresebb, legvitatottabb, és a leginkább átpolitizált évszázada volt.

 

100 év az még belátható idő

 

100 évben még benne vannak a dédnagymamák, nagypapák, nagynénik, sógorok, komák, tanárok, szomszédok, a családok hangulata és történetei. Ezeknek még hellyel közel ismerjük az illatait, az ízeit, a frusztrációit, a boldogságait, a zenéit, vagy éppen a csendes hallgatásait. Ezeket szedte össze a szerző három kitalált családtörténeten keresztül, ami aztán több generáció életét is elmeséli. És rajtuk keresztül Magyarország történetét.

 

A Világkép és az Istenek és emberek könyvéhez hasonlóan Kepes András itt is, szintén könnyed stílusban mond el súlyos dolgokat. Olyanokat, amelyeket tudunk, sejtünk, de ha nem tudatosítjuk mélyen magunkban a tanulságokat, akkor a 21. században talán újra átéljük majd őket. Meg kell érteni a múltat, fel kell dolgozni, a tanulságokat le kell vonni, és aztán tovább tudunk majd lépni.

 

Két évtized már eltelt

 

az új évszázadból. Hogy a tanulságok megismerésével és levonásával mennyire állunk jól, azt az olvasó belátására bízom. Menjen ki az utcára, olvasson bele kommentekbe, beszélgessen emberekkel, és vonja le a következtetéseket önmaga. Figyelje meg hogyan is állunk az elmúlt évszázadunkkal lelkileg, mentálisan, történelmileg, emberileg. És közben olvasson Kepes Andrást. Segít majd a megértésben, és a továbblépésben.

 

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Istenek és emberek

Súlyos témák könnyedén. Pontosabban: nagyon súlyos témák nagyon könnyedén. De, még az is lehet hogy túlságosan is súlyosak ezek a témák, és túlságosan is könnyedén tálalja a szerző.

a hatalom és a kapzsiság

pusztító természetéről szól
- olvasható a HVG-n

Ha az emberek csapdába és veszélybe kerülnek,

lehullanak a maszkok
- írja a 24
 
az erkölcsi és szellemi kapaszkodók

nélküli világ az igazi dráma

- mondja az ATV

 

Kepes András

a Világkép után most egy svájci villa titkaiba vezeti be az olvasót. A pompa és a luxus mélyén súlyos emberi sorsok és jellemek húzódnak meg. A téma tálalását a szerző nagyon könnyedre vette, és napok óta ezen gondolkozom, hogy ez vajon előnye vagy hátránya a könyvnek?

 

Ha 100 éve írta volna,

 

valószínű hogy akkor egy többrészes, nagy családregényt kerekített volna belőle, ahol sokkal jobban körbejárta volna a felvetett témákat. Ez az írás azonban a 21. században készült, a 21. század emberének. A coffee to go és az emojik világának. A felületesség habzsolásának, és a figyelemhiányos, izgatott rohangálás világában sodródó embereknek. Igen, nekik íródott.

És a szerző, talán együttérzésből, könnyen fogyaszthatóvá tette a lelkünk mélyéig hatoló súlyos témákat. Vajon két facebook post, vigyorgó selfiek és gurgulázó emojik közt felfogjuk egyáltalán a svájci villa mondanivalóját? Nem tudni. Mindenesetre a szerző megtette, amit lehet. Papírra vetette a legsúlyosabb kérdéseket, a többi már rajtunk múlik.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

A háború

Különleges könyv és egy kőkemény téma. Az ember és a háború. A francia író, Roger Martin du Gard családregényét olvastam az elmúlt hetekben, ami méltán kapta meg a Nobel díjat, ráadásul témájának most igencsak aktualitása van.

 

100 éve hogy lezáródott az első világháború. Szalay-Berzeviczy Attila egy különleges fotósorozat kapcsán azt mondta nemrég: az első világháború megértése kulcsfontosságú Európában.

 

A könyv egy család történetéről szól. Az író már-már Jung apói mélységekkel tárja fel a különböző karakterek lélekábrázolását. Milyen emberek ők ott a Thibault család környékén? Mit gondolnak a világról? Hogyan éreznek egymás iránt? Milyen frusztrációk, szorongások és gőgösségek irányítják napjaikat, és hogyan reagálnak a világra és egymásra? Hiszen az események szépen lassan oda vezetnek, hogy Európa urai vérengzésre készülnek. Eljutunk a könyvben (és eljutottunk a történelemben is) oda, ahol, ahogy az író mondja:

 

"Most már mindenütt könyörtelen fegyelem rakott szájkosarat az egyéni lelkiismeretre. Mindenütt vak engedelmességre vagytok kényszerítve... Soha nem ismert az emberiség ilyen lealacsonyodást, nem látta elfojtását az értelemnek! Soha még a hatalom erői nem kényszerítették a szellemet ilyen tökéletes visszavonulásra, s nem némították el ily kegyetlenül a tömegek vágyait!"

 

Egy nagyon régi, a Dante kiadó 1940-es kiadásához sikerült hozzájutnom és elolvasnom, viszont a könyv harmadik részéhez, az epilógushoz még nem. Ha úgy adódik, hogy hozzájutok, elhozom majd ide a kolostor udvarára is. Addig azonban az író, emberi jellem és szellemábrázolásának zsenialitásával kapcsolatban hadd említsem meg a Dante kiadó részéről a fordító, Benedek Marcell, a könyv előszavához írt sorainak egy részét:

 

"Egyensúly! Az emberi szellem a művészetben emelkedik legmagasabbra. Ha a világ végtelen bonyolultságának ábrázolásában egyszersmind éreztetni tudja azt a titokzatos egyensúlyt is, amely jól-rosszul, de valamiképpen fenntartja az emberi társadalmat, fenntartja magát az ezer érzés közt hányódó embert. Van test és van lélek; van idealizmus és van realizmus; millió ellentét-pár találja meg az életben, az élet minden pillanatában, a maga kiegyenlítődését.

 

A legcsillogóbb, leghatásosabb irodalmi mű is magában hordozza a gyors hervadás végzetét, ha ez az egyensúly, ez a kiegyenlítődés nincs meg benne. Hogy pedig meglehessen, ahhoz két - látszólag ellentétes - tulajdonságnak kell az íróban egyesülni. Nagy magasságból, tárgyilagosan kell néznie a világot - s ugyanakkor beülről átélni minden egyes alakját. Ennek a két döntő fontosságú tulajdonságnak egyesülése emeli Roger Martin Du Gard-t a világirodalom nagyjainak első sorába."

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Bödőcs Tibor

Szeretni kell Tibikét.

- hangzott el pár hónapja
itt a kolostor udvarán.

És igen.

Szeretni, olvasni, hallgatni. És elgondolkozni mindazon a kulturális paródiás csemegén, amit a búcsúszentlászlói borgőzös alkonyban párolt le nekünk.

Stadionország egyetlen reménye Tibike. Ha már Móriczot nem értettük meg. Lassan forog a történelem kereke. Író és bohóc generációk klasszikusai közt újabb és újabb mesterek születnek meg hogy elmondják, nemcsak a király meztelen, hanem a népe is.
.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


 

Társadalmi célú hirdetés:

A Képlet

A Harvard hálózatkutatója

megalkotta a siker képletét.

- írja a Forbes

 

Teljesen megváltozott a véleménye

arról, hogyan működik a világ.

- tudósít a Könyves Blog

 

"A siker egyetemes törvényei"

 

Így szól a könyv alcíme. És mennyire máshogy hangzik ez egy Harvard-i kutató professzor tollából, mint a szokásos: tükör előtti, szeretem magam mantrázás, no meg a legyél pozitív, és ott van még a, csak kérned kell az univerzumot típusú bulvár bla-bla is. Plusz a sok-sok egyéb sikermágnesezős gagyi halom a könyvespolcokon. Mennyire más viszont az, amikor megalapozott, professzori szintű kutatók erednek a siker nyomába!

 

Mélyreható kérdéseket tesznek fel,

 

a valódi válaszok után erednek, kíváncsian keresik az összefüggéseket és a számokat, aztán kutatói alapossággal nézik át a tételeket. Miért lesz sikeres valaki, és mások miért nem? Barabási Albert-László könyve megdöbbentő, elgondolkodtató, szórakoztató, és olyan, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni a középiskolákban. Ha ez elmarad, akkor legalább az egyetemen. Bár, azt a következtetést is levonhatjuk írásából, hogy ha az első nyugdíj kézbevételével együtt ezt a könyvet is megkapná valaki, akkor sem lenne késő! No, de azt mondom ne várjunk a nyugdíjig, hanem minél hamarabb ismerjük meg mi is a harvardi professzor felfedezéseit!

 

Forbes címlap, vastag keretes tudós szemüveg, mélyreható pillantás. Nincs mellébeszélés. Ha meg sem szólalna, életútja, már önmagában is tanulságos és beszédes lenne. Azonban ő nem hallgat.

 

Székelyföldi faluból a világtérképre került.

 

Ha itt megállna, és nem csinálna már semmit, csak mesélne, mesélne és mesélne, már az olyan lenne, amire érdemes lenne odafigyelni. Az ember ilyenkor a legjobb amit tehet, hogy hallgat és figyel. Barabási úr azonban nem áll meg. Élete a fizika, a kutatás, a művészetek, és ahogy a Forbes-ból kiderül, egyre inkább már az üzlet is.

 

5 törvényben

 

foglalta össze a siker titkát. Megérteni nem nehéz, megvalósítani már annál inkább. Kiváló könyv, remek példák, inspiráló gondolatok. Tökéletes társ azokra az időkre, azokra a lélegzetvételnyi szünetekre, amikor le tudunk ülni egy gőzölgő finom tea mellé magunkban, és átgondoljuk az életünket. Honnan hová tart, mit is szeretnék szívünk mélyén úgy igazából, és hogyan is valósíthatjuk azt meg. Ha valamin, akkor ezen megéri tűnődni. Aztán kiürül a bögre, befejezzük a könyvet, ideje útnak indulni.

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Az ötödik ember

Várkonyi Nándor, Az ötödik ember című könyvsorozatát olvasom a napokban, amikor is egy olyan részhez értem, ami kapcsolódott a kolostoros blog, Újévi ecsetvonás című, évindító bejegyzéséhez.

Január elsején ugyanis egy kiállítást látogattam meg, aminek egyik fő témája Raffaello volt. És többek közt róla is ír Várkonyi Nándor. Az ő soraiból hoztam el most néhányat ide a kolostor udvarára, csak hogy ismét a nagy festő hatása alá kerülhessünk.

Részletek Várkonyi Nándor, Raffaello-ról írt fejezetéből:

"Már életében az istenek kedvencének nevezték, s ez a jelző azóta is ragadványként kíséri a művészettörténeten át"

"Ha volt valaha életrevaló lángelme, ő az."

"Nem kényeskedik, nem válogat a megrendelések között, Chigi bankárnak, a kor Rotschildjának istállóit éppoly szívesen kifesti, mint a Vatikán stanzáit."

"Minden nagy mesterhez betér, mindegyiktől eltanulja tudománya javát, vagy ami hasznára lehet, éspedig úgy, hogy maga észre sem veszi, mindenkit elragad, és ő is őszintén tisztel mindenkit, tetszését nem titkolja, sőt örömest bókol, szívből, tettetés nélkül, valóban jóindulatú, nem áskálódik, nem irigy, nem törtet, nincs is szükség rá, a siker magától ölébe hull."

"Rengeteget dolgozik, de nem érzi fáradtságát, mert a technika, a kompozíció, a rajz, a kontúr, a kolorit a kisujjában, az elgondolás készen a fejében van."

"Fejedelmi palotát építtet, udvart tart, melyben nagyurak, művészek, költők, csodálók, szép nők és kliensek tolonganak; másik részében képgyárat rendez be, ott serény tanítványok és inasok hada sürög, mert egy megrendelést sem utasít el."

"Önkéntelenül, ösztönösen talál rá a szépre, nem tud olyat festeni, ami nélkülözné a szépséget."

Aztán Várkonyi Nándor idézi Hermann Grimm sorait is:

"Raffael nem akar semmit. Művei rögtön érthetők. Szándéktalanul teremt, mint a természet. A rózsa - rózsa: sem több, sem kevesebb; a fülemüle éneke - fülemüleének: semmi titok sincs tovább, amit még kikutatnunk kellene. Raffael művei ugyanígy mentesek minden személyi hozzátételtől, nála a legmegrendítőbb dolgokból is hiányzik minden személyes különlegesség, amiképp a művész saját élményeit beléjük dolgozza -, személyisége sehol sem lép előtérbe."

eddig Herman Grimm, és térjünk vissza Várkonyi Nándor meglátásaihoz:

"Michelangelo a kor energia-kazánja, Leonardo a kor probléma-halmaza, Raffael a kor ünnepélyrendezője, Tiziano a kor fejedelme."

"Megbízást kap az "Athéni iskola" megfestésére - hatalmas feladat, érzékeltetnie kell a görög bölcselet és tudomány egész világát."
.

"Az Athéni iskola egyébként Raffael legnagyobbra tartott képe."
.

"Raffaelt a renaissance ünneprendezőjének, Tiziant a fejedelmének nevezzük. Raffael, ha nem festőnek születik, valószínűleg udvarmester lesz, Tizian megtette volna igazi fejedelemnek is.
.
.
Üdvözlettel

A Kolostor Őre
.
Csak Könnyedén
.
.
.

Társadalmi célú hirdetés:

Addig se iszik

Mese nincs, Bödőcs Tibor olyan magasra tette a lécet legelső könyvével, amihez még felnézni sem könnyű. A tehetsége évről-évre bontakozik ki a szemünk előtt. A humor hegyeinek újabb és újabb csúcsaira kísér minket a búcsúszentlászlói serpa, de ez a mostani utazás, ez már szédületes.

Szinte oxigénpalackért könyörög az olvasó a szellemi magaslatok közepette, és a csúcs áramlat flow élmények közt a lélegzete is elakad ahogy gyönyörködik a tájban, a leírt szavak bödőcsi mágiájában. A hatalmas hegyek visszhangjai viszik messzire a nevetés, a térdcsapkodás és a röhögés hangjait, és már a hütték is nyerítenek, mikor Zsuzsa csendesít hogy halkabban olvassak, mert ő nézné a TV-t. De ki ez a Bödőcs?
 

A 21. század Hofija

talán? Lehet. Még néhány, a színpadon eltöltött hasonló színvonalú évtized után biztos az lesz. Ezzel a mostani könyvével viszont talán már meg is haladta Hofi Gézát. Alázatosan meghajol a mester előtt, aki talán méltó utódját látva nyújtja át számára jelképes stafétabotját, a sörnyitóját, egy csibészes, géza bácsis mosollyal kísérve. Könnyű lemondania róla, hiszen tőle tudjuk, cseresznyéhez nem kell sörnyitó.
.

Olvasom az Élet és Irodalom október 27-i számában Forgách Kinga sorait a könyvről:

"Karikatúrái, amelyekben precízen ragadja meg a szerzők legfőbb stílusjegyeit, nemcsak rendkívüli olvasottságról, remek megfigyelőképességről és intellektuális humoráról tesznek tanúbizonyságot, hanem az irodalom szeretetéről is: nem semmisíti meg vagy bagatellizálja a kiválasztott szerzők nagyságát, inkább csak magára ölti stílusukat, s nyelvezetük, szóhasználatuk, mondat- és szövegszerkesztési elveik mentén, azokat kissé felnagyítva hoz létre olyan új szövegeket, amelyek önmagukban is megállják a helyüket."

- - -

Hosszan lehetne még írni róla, a neten több helyen is megteszik. Nem tudok már mást hozzátenni a kedves olvasó számára, talán csak annyit, Bödőcs Tibort hallgatni kell, figyelni, és most már olvasni. Szeretni kell Tibikét. Addig se iszik.

Interjúk Bödőcs Tiborral a könyv kapcsán:

444 >>>

mno >>>

24 >>>

D Tóth Kriszta >>>


Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Mérő Csaba - Gó Könyv

GÓ

LOGIKUS GONDOLKODÁS

SZÉPSÉG

HARMÓNIA

 

"A gó a legszebb játék a világon.

Megszeretni egy pillanat műve, aztán életünk végéig tart a szerelem. A logika és az esztétika ötvöződik benne, nehéz eldönteni, hogy melyiknek nagyobb a szerepe. Minimális a szabályrendszere, de minél jobban megismerjük, annál titokzatosabbá válik. Nemcsak élvezetet nyújt számunkra, hanem segíti személyiségfejlődésünket, és a játékból leszűrhető tapasztalat nagyszerűen kamatoztatható a mindennapi életben is."

 

Így szól Mérő Csaba által írt Gó könyv hátoldalán az ajánló. Teljesen egyetértek vele. Az utóbbi hónapokban hétről-hétre egyre jobban elmerültem én is a játékban, a bécsi gó klubban. Teljesen lenyűgözött és magával ragadott. És valóban igaza van a fenti sorok szerzőjének, hiszen a játék esztétikája, logikai mélysége, és kombinatorikája is bámulatos. A meditáció és a spiritualitás iránt fogékonyak számára még azt is hozzátenném, hogy a gó -t úgy is megfogalmazhatnám hogy, a táblás játékok Tao Te King-je. Azaz, a távol-keleti taoizmus teljes leképződése jelenik meg a fatáblák és gó kövek kapcsolatában.

 

Tehát

 

bármely irány is vonz valakit, akár a logikai összefüggések kristálytiszta csillogása, akár a gó kövek teremtette helyzetek esztétikai szépsége, személyiségfejlődés vagy a taó áramlásának misztikája, mindenképp érdemes megismerkednie a játékkal. Aztán, annak ellenére hogy a fentiek közül akár csak az egyik vonzódása húzza is az illetőt, ha elég időt ad magának és türelemmel rakosgatja a köveket, előbb-utóbb felfedezheti a többi irányból is felbukkanó szépségét és rejtélyét a játéknak. Csodálatos felfedezés lesz.

 

Nagyszerűek

 

azok az esti órák amiket a gó klubban szoktam tölteni. Mesterelmék kiváló csoportja osztja meg a tudását, amelyet sok-sok év alatt szedtek össze. Hosszú, csendes elmélkedéssel töltött idő, amely az élet újabb és újabb ajtaját nyitják meg. Az ajtókon túl pedig az ember hosszan fontolgathatja és gyakorolhatja Lao-ce igaz, és elgondolkodtató mondását:

 

"A jó hadvezér nem harcias,

a jó harcos nem haragos,
a győzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdő erény,
az irányító erő,
a természet szolgálata,
az ősi vezető."


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Világkép

"Több mint tévés. Ő egy kulturális intézmény."

"Egy halk úriember."

"Óvatosan, kultúrával kényszerít ki figyelmet magának, és sebészi pontosságú kérdésekkel monológot hozott ki a vendégeiből."

"Modern tudott lenni úgy, hogy mégis volt benne valami oldschool visszafogottság."

"Az 1910 -es éveknek az úriembere, a napernyőpörgetős, óceánjáró hajós romantikából."

...szóltak így a jellemzések Kepes Andrásról a SZNOBJEKTÍV című műsorban
. 
Jöjjön hát

most egy ilyen elképzelt óceánjárós utazás! Üljünk le Kepes András mellé, dőljünk hátra kényelmesen, nézzünk bele a messzi távolba, az aranysárga lenyugvó naplementébe, és hallgassuk ezt a század eleji finom úriembert, aki minden egyes mondatával a horizontot tágítja.
.

Pincér, egy kellemes koktélt, ha kérhetem!

ugyanis hosszú társalgásnak nézzünk elébe. Hihetjük azt, hogy mi vagyunk a világ közepe, de Kepes András már az első mondataival úgy forgatja meg a földgömböt a fejünk körül, hogy csak ámulunk, és olyan szélesre tágítja a látóhatárt, amibe beleszédülünk. Ettől picit összébb is megyünk. És nemcsak mi, az óceánjáró hajó is. De nem bánjuk, mert a sokat látott mesélő ráébreszt minket arra, hogy van élet a kertkapunkon túl is. Let's go, ahogy a művelt angol mondja.
.

Kepes András könyvét

nagy várakozással vettem a kezembe. A kertkaput magam mögött becsuktam, és megcélozva a nagyvilágot, az íróval együtt útra indultam. Magamat az idegenvezetőmnek átadtam. És nem bántam meg. Kepes András csendessége, kulturáltsága, és szolid humora mindig is szimpatikus volt. Ez a könyvéből is átjön. Finom ember. Olyan, akiből többre lenne szükség Magyarországon. Lényével tanít, munkásságával tudatot tágít. Nagy szükség van erre a Kárpát-medencében, de talán nem csak ott. Kéretik megbecsülni!
.

Világkép

című könyvét ajánlom azoknak, akik bezárkóznak, és azoknak is akik nyitottak. Inspirál, elgondolkodtat, és megmosolyogtat. És legfőképpen lenyűgöz. Mindezekkel, így összességében, épít. Azt hiszem Széchenyi büszke lenne rá.

A könyvvel és Kepes Andrással kapcsolatban érdemes két interjút is megnézi:

"Ez érdekel engem. A kultúrák és a kultúráktól való félelmek. A saját félelmeink, a sorsunk és az életünk. Erről szeretnék én úgy írni, hogy közben a saját személyes sorsomnak az élményei is benne legyenek." Kepes András beszélgetése

D. Tóth Krisztával >>

Alindával >>

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Thomas Cromwell

"

- Az összes szereplőnek vége - jegyzi meg Wriothesley. - Mind a négynek, aki a bíborost a pokolba cipelte. És a szerencsétlen flótás Marknak is, aki gúnydalt szerzett a hőstettükről.

 

- Mind a négynek - bólintott Cromwell. - Mind az ötnek.

 

- Egy úr azt tudakolta tőlem, hogy ha Cromwell ezt műveli a bíboros jelentéktelenebb ellenségeivel, akkor vajon egy idő után mit készül a királlyal tenni?

 

Cromwell letekint a homályba vesző kertre; kővé dermed, a kérdés olyan, mintha kést vágtak volna a lapockái közé. A király összes alattvalója között egyetlen olyan férfi akad, akiben ez a kérdés felmerül; egyetlenegy, aki fel is merné tenni. Egyetlen ember van, aki meg merné kérdőjelezni a király iránti hűségét, a lojalitást, amelyről nap mint nap tanúbizonyságot tesz.

 

- Szóval... - mondja végül -, Stephen Gardiner újabban úrnak nevezi magát.

 

A kis üvegnégyzetek elmossák, eltorzítják az arcvonásokat, s Wriothesley talán ezért lát egy kevéssé hihető tükörképet: titkár uram arcán ritkán jelenik meg a zavar és a félelem. Mert meglehet, hogy Gardiner ezt képzeli, de rajta kívül vajon még ki más?

 

- Wriothesley, ugye nem arra számít, hogy majd ön előtt fogom igazolni a tetteimet - feleli. - Ha az ember megválasztotta az útját, akkor ne kérjen érte bocsánatot. Isten látja lelkem, urunknak, a királynak csakis jót kívánok. Kötelességem engedelmeskedni és szolgálni. És ha nagyon figyel, láthatja is, hogy azt teszem.

 

Akkor fordul meg, amikor már úgy véli, hogy Wriosthley most már nyugodtan vethet egy pillantást az arcára. Mosolya rendíthetetlen.

 

- Igyék az egészségemre - mondja.

"

- - -

 

A nagyhatalmú  

 

Thomas Cromwell, a Tudor korabeli szürke eminenciás életének könyve, ez a második rész is mestermunka. Zseniális. Már a könyv első része is magával ragadott, és ez a folytatás sem adta alább. A történetmesélésnek ez a fajta profizmusa teljesen lenyűgöz. Lelkesedésemet nehéz is kordában tartani, csak felsőfokon tudok a két könyvről beszélni. Ha ilyen hatás ér, órákig tartó előadásra vagyok képes. Ha itt ülnél most mellettem kedves olvasó, és azt látnám rajtad hogy érdekel amit mondok, valószínűleg meg is kapnád ezt a nagy monológot. Először finoman adagolva, azt gátakat átszakítva, ömlesztve. Csak győzd befogadni! Zsuzsát szoktam megajándékozni ezzel. Ő hősiesen próbálja érdeklődését és figyelmét fenntartani, de nehéz a rajongásnak ilyen fokával együtt sodródni.

A kolostor udvara 

 

azonban egy csendesebb, visszafogott hely, így a nagy előadás helyett inkább csak annyit mondok hogy, érdemes elolvasnod! Ha egy filmben, zenében, vagy könyvben nem csak az ismeretátadást, a történetet és a hatást kedveled, hanem szereted megfigyelni azt is, hogy mitől jó az adott mű, avagy a mestermunka apró részleteinek felfedezését is élvezed, akkor ez a két könyv neked szól.

 

Ahogy az író megmutatja 

 

a jeleneteket, a párbeszédeket, az érzéseket, gesztusokat és jellemeket, azt bizony tanítani kéne. Ilyen kifejezőnek lenni írásban, ilyen mestermunkát végezni, lenyűgöző. A történetmesélés magas foka. Tényleg tanítani kéne. Irodalomórákon, marketingtréningeken, írói klubbokban, és ki tudja még mennyi helyen. Szóval, Hilary Mantel nagyot alkotott. Le a kalappal!

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Két szelet bejgli közt

Kiváló az idő most egy kicsit lassítani. Egy jó könyv mellett kinézni a meleg szobából az ablakon, és elgondolkodni a dolgokon. Mi az ami körülvesz minket? És hol állunk mi magunk ebben a környezetben?

 

A lét nagy kérdéseire sok helyen lehet keresni a választ. A filozófiában, a vallásban, a meditációban, spiritualitásban, a kultúrában, könyvekben, hegyek csúcsán, vagy épp rizsszemek közt a konyhán. Néha pedig meglepő helyen, akár közgazdasági írások sorai közt is elgondolkodtató dolgokra lelhetünk. Egy ilyet hoztam most ide a kolostor udvarára. A modernkori közgazdaságtan egyik Nobel díjasától, Paul Samuelson-tól. Tedd le picit a bejglit és figyelj!

 

"Ha bármikor valaki is büszkévé

 

válik saját gazdasági termelékenységére és saját reáljövedelmének szintjére, hagyjuk csak megállni és elmélkedni. Ha teljes szakismeretével és energiájával egy puszta szigetre vinnék, vajon mennyit tudna pénzjövedelméért vásárolni? Tőkefelszerelések, gazdag erőforrások, mások munkája és mindenekelőtt azon műszaki tudás nélkül, amelyet minden generáció a társadalom múltjából örököl, valójában mennyit tudna önmaga termelni? Az viszont túlságosan is világos, hogy mindnyájan egy olyan világ előnyeit aratjuk le, amelyet nem mi teremtettünk. Miként L.T. Hobhouse mondotta:

 

"Egy ipari szervező, aki azt gondolja, hogy önmaga alapozta meg karrierjét és >>teremtette<< üzleti tevékenységét, valójában egy egész társadalmi rendszert kapott kezeihez szakképzett munkásokkal, gépekkel, piaccal, békével és renddel - azaz egy roppant apparátust és egy átható atmoszférát; emberek millióinak és generációk tucatjainak művét. Ha elvesszük tőle a társadalmi tényezőket, akkor nem lesz belőle Robinson Crusoe, aki megmenekült a hajótörésből és rendelkezik a megszerzett ismeretekkel, hanem helyette csak egy csupasz vademberré válik, aki gyökereken, bogyókon és férgeken él."

 

- - -

 

Vissza a bejglihez

 

Tehát amikor a különböző anyagokból, lisztből, tojásból sóból, vajból, tejből, dióból, mákból és egyéb hozzávalókból összeállított "valamit", egy remek recept alapján valaki egy csodás bejglivé süti a konyhában, mi pedig elfogyasztjuk azt egy tányéron a bútoraink közt, majd kinézünk az ablakon körbetekintve a nagyvilágban, utána pedig visszatérve az internethez megnézzük mit is írt A Kolostor Őre, akkor észrevehetjük hogy sokkal, de sokkal nagyobb események láncolatának vagyunk részesei, mint azt első pillanatra gondolnánk. Ha ezt megértjük és felfogjuk, picit szerényebbé válhatunk. E szerénység által pedig kellemesebb hellyé varázsolhatjuk a világot. Talán érdemes megpróbálnunk...

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés: