2022. július 13., szerda

Három királyság II.



A sűrű és tömény történetmesélés folytatódott a Három királyság első része után a második könyvben is. A kínai hadurak további csatározása és fondorlatai alaposan igénybe veszi most is az olvasót, hiszen rengeteg név, helyszín, bonyodalom és esemény zajlik itt is. Valamit azonban hangsúlyosabbnak éreztem az első részhez képest. Ez pedig a tanácsadók szerepe. Mintha itt most jobban ki lettek volna hangsúlyozva a történetben jelenlévő tanácsadók, hozzáteszem nagy örömömre. Mondom, miért.

Ahogy korosodom, úgy veszem észre egyre jobban a figyelmem és a fókuszáltságom változását. Míg korábban a "hősök" és a "vezéregyéniségek" karakterei keltették fel a figyelmemet és kíváncsiságomat egy-egy ilyen, a fentihez hasonló történetben, ez most már egyre inkább a csöndes, háttérben meghúzódó bölcs tanácsadók irányába mozdult el. Az ő természetüket, karakterüket, jellemüket és motivációjukat próbálom megérteni, megfejteni. Ez a monumentális kínai mű szerencsére rengeteg ilyen résszel szolgált.

Tanácsadók az életben

Legyen akár harcászat, gyógyászat, pénzügy, oktatás, vallás, spiritualitás, Kína vagy Európa, rengeteg bölcsességet halmozott már fel az emberiség. Ha tanácsra szorulunk, valószínüleg ott van már az a tudás valakinél, csak el kell találnunk hozzá. A modern korban ez jelenthet egy weboldalt, egy könyvet, blogot, youtube videót, de akár személyes coachingot, praxist, együttműködést.

Még soha a történelemben nem fordult elő, hogy ennyi bölcsességhez és szakértelemhez férnénk hozzá, ennek ellenére a világban még mindig sok az egészségügyi probléma, a pénzügyi nehézség, a gyenge oktatás, silány közügyek, értelmetlen háborúk, káoszos közigazgatás, korrupció és agymosás.

A Három királyság című könyvben is lehetett látni, hogy tanácsadó és tanácsadó közt is hatalmas különbség van. Ahogy uralkodó és uralkodó közt is, ahogy hadvezér és hadvezér között is. Nem vagyunk egyformák, így talán ez a könyv is minden egyes olvasónak mást és mást fog mondani. Az egyik ember ezt hallja ki belőle, míg a másik mást. Az egyik olvasó éppen az egyik hadvezérrel tud majd azonosulni, míg a másik olvasó talán egy másik szereplővel. Úgy, ahogy az életben is ez történik. Van aki például egyetért Putyin lépéseivel, van akit pedig elborzaszt. Valószínüleg így lesz ez majd száz év múlva is. Lesznek akik dicső államférfiként fognak rá emlékezni, lesznek viszont, akik teljesen máshogy. A mélyebben gondolkodók pedig ülnek majd a könyveik fölött, azon töprengve, hogy milyen emberek lehettek vajon a Putyin körüli tanácsadók?

A legfontosabb kérdés azonban talán mégiscsak az: hová fordulunk mi magunk, ha bölcsességre és útmutatásra van szükségünk? Kik a mi "tanácsadóink"?


A Kolostor Őre