Húszévesen olvastam először a Nobel-díjas francia írót, Romain
Rollandot, és lenyűgözött már akkor is. Azóta eltelt újabb húsz év.
Lelkemet ez az újabb két évtized intenzív tapasztalatokkal színesítette
és érlelte. Varázspálcaként teremtett az élet újabb és újabb
élményanyagot ahhoz, hogy az emberiség lelkének suhogásait hallhassam.
És mindeközben egyszercsak negyven lettem.
Polcomon gyűlnek az elolvasott könyvek, és egy
különös csoport is kialakult, ami évről évre gyarapszik. Azok az
írások, amelyeket újra és újra el kell hogy olvassak. Hogy miért? Nem
tudom. Az életnek talán az a bizonyos "varázspálcája" kényszerít arra,
hogy a bennük lévő mondanivalót újra és újra megrágjam, érleljem, és
elgondolkozzam rajtuk. Hozzájuk tartozom, hozzám tartoznak. Vannak
köztük szakmai könyvek, szépirodalom, életrajzok, szent iratok,
miegymás. Húsz év után ezeknek a társaságához csatlakozott most Romain
Rolland nagy klasszikusa: Az elvarázsolt lélek.
A teljes cikk a Librariuson olvasható
Romain Rolland varázsol >>
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
A teljes cikk a Librariuson olvasható
Romain Rolland varázsol >>
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
