Az ötödik ember

Várkonyi Nándor, Az ötödik ember című könyvsorozatát olvasom a napokban, amikor is egy olyan részhez értem, ami kapcsolódott a kolostoros blog, Újévi ecsetvonás című, évindító bejegyzéséhez.

Január elsején ugyanis egy kiállítást látogattam meg, aminek egyik fő témája Raffaello volt. És többek közt róla is ír Várkonyi Nándor. Az ő soraiból hoztam el most néhányat ide a kolostor udvarára, csak hogy ismét a nagy festő hatása alá kerülhessünk.

Részletek Várkonyi Nándor, Raffaello-ról írt fejezetéből:

"Már életében az istenek kedvencének nevezték, s ez a jelző azóta is ragadványként kíséri a művészettörténeten át"

"Ha volt valaha életrevaló lángelme, ő az."

"Nem kényeskedik, nem válogat a megrendelések között, Chigi bankárnak, a kor Rotschildjának istállóit éppoly szívesen kifesti, mint a Vatikán stanzáit."

"Minden nagy mesterhez betér, mindegyiktől eltanulja tudománya javát, vagy ami hasznára lehet, éspedig úgy, hogy maga észre sem veszi, mindenkit elragad, és ő is őszintén tisztel mindenkit, tetszését nem titkolja, sőt örömest bókol, szívből, tettetés nélkül, valóban jóindulatú, nem áskálódik, nem irigy, nem törtet, nincs is szükség rá, a siker magától ölébe hull."

"Rengeteget dolgozik, de nem érzi fáradtságát, mert a technika, a kompozíció, a rajz, a kontúr, a kolorit a kisujjában, az elgondolás készen a fejében van."

"Fejedelmi palotát építtet, udvart tart, melyben nagyurak, művészek, költők, csodálók, szép nők és kliensek tolonganak; másik részében képgyárat rendez be, ott serény tanítványok és inasok hada sürög, mert egy megrendelést sem utasít el."

"Önkéntelenül, ösztönösen talál rá a szépre, nem tud olyat festeni, ami nélkülözné a szépséget."

Aztán Várkonyi Nándor idézi Hermann Grimm sorait is:

"Raffael nem akar semmit. Művei rögtön érthetők. Szándéktalanul teremt, mint a természet. A rózsa - rózsa: sem több, sem kevesebb; a fülemüle éneke - fülemüleének: semmi titok sincs tovább, amit még kikutatnunk kellene. Raffael művei ugyanígy mentesek minden személyi hozzátételtől, nála a legmegrendítőbb dolgokból is hiányzik minden személyes különlegesség, amiképp a művész saját élményeit beléjük dolgozza -, személyisége sehol sem lép előtérbe."

eddig Herman Grimm, és térjünk vissza Várkonyi Nándor meglátásaihoz:

"Michelangelo a kor energia-kazánja, Leonardo a kor probléma-halmaza, Raffael a kor ünnepélyrendezője, Tiziano a kor fejedelme."

"Megbízást kap az "Athéni iskola" megfestésére - hatalmas feladat, érzékeltetnie kell a görög bölcselet és tudomány egész világát."
.

"Az Athéni iskola egyébként Raffael legnagyobbra tartott képe."
.

"Raffaelt a renaissance ünneprendezőjének, Tiziant a fejedelmének nevezzük. Raffael, ha nem festőnek születik, valószínűleg udvarmester lesz, Tizian megtette volna igazi fejedelemnek is.
.
.
Üdvözlettel

A Kolostor Őre
.
Csak Könnyedén
.
.
.

Társadalmi célú hirdetés: