2018. augusztus 21., kedd

Verebes István -Tólig

Kinyitottam, aztán nem tudtam becsukni. Letehetetlen könyv. Legalábbis számomra. Mondjuk nekem úgy könnyű, hogy Verebes úr számomra kevésbé ellenszenves, mint sokaknak. Sőt! Mégis felülmúlta várakozásaimat.

Könyvét vitaindítónak szánta.
S persze nemcsak színházi embereknek.
- írja a 168óra
 
Ez az ember két lábbal áll a földön,
művelt, nem fél tabukat döngetni
és még humora is van.
- írja a KultúrPara
 
A kötet minden sorából árad
az idősek iránti - nem kritikátlan - tisztelet
- írja a Terasz
 
Mi volt az a pont,
amikor azt mondtad hogy na jó,
akkor én most leülök és ezt megírom,
mert nem bírom tovább, mert nem mehet tovább
- kérdezte Kálmán Olga
 
 
Ajánlom Verebes úr könyvét azoknak,

akiket érdekelnek az emberek. Azaz, mi magunk. A viselkedésünk. Hogy milyenek vagyunk.
 
Ajánlom azoknak, akik "közösségfüggők"
 
Azoknak akik csapat, társaság, banda, társulat, kollektíva mániások. Ajánlom a könyvet számukra, mert szembesülhetnek azzal, mit is adnak fel sokszor önmagukból a "csapat" számára. Mert valójában, mi is egy "csapat"? Kik is jelentik például egy "szakmát"? És ebben a "közegben", valójában mi mihez is igazodunk?
 
Ajánlom továbbá azoknak,
 
akiket megrészegít a hatalom. A befolyás és az uralkodás. Akik megszédülnek a pozícióktól. Akiknek nem fordul ki a gyomruk a bratyizás és haverkodás, érdekekre épülő, émelyítő szintjeitől sem.
 
Ajánlom azoknak is,
 
akikben semmi törekedés sincs az igényességre. Se a szakmaira, se az emberire. Akiket egyáltalán nem érdekel az, hogy a nagy betűs Igazsághoz, vagy Valósághoz egy picit is közelebb jussanak, akár egy egyszerű, kis hétköznapi szituációban is. Akár a szakmában, a "céh" -ben, ahogy Verebes úr fogalmaz. Ajánlom azoknak is, akik boldogan dagonyáznak a felszínességben, a semmilyenségben, az igénytelenségben, az akarnokoskodásban és a kisstílűségben, a gőgösségben, vagy hasonlókban.
 
Ajánlom, persze, bár felesleges. Valószínű ezek az emberek nem fogják elolvasni. Túl erős lenne. Így aztán bizodalmam sincs abban, hogy a fenti dolgokban nagy-nagy változás áll be. Mentségemre szolgáljon, a szerző sem fűz túl nagy reményt ehhez. Ennek ellenére mégis megosztotta történeteit és tanulságait a nagyérdeművel, amit tényleg érdemes elolvasni. Így tehát, már sokkal nagyobb reménnyel
 
ajánlom viszont azoknak, akik
 
felnéznek a minőségre, és igénylik is a színvonalat. Akik kedvelik az őszinteséget, a stílust, a lenyűgözést, a múlt tanulságait, a kedvességeket, a nagyságokat, a művészetet, az emberséget, a szakmaiságot, a profizmust, a törekevést, az igyekvést, a vágyakozást, a tenni akarást, és úgy általában kíváncsiak arra, hogy Verebes István mit is szűrt le a világból, önmagából és az emberekből, így 70 év után.
 
Könyvének minden egyes oldala elgondolkodtató,
 
mosolyra fakasztó, szívszorító és lenyűgöző. "A szentségit! Térdre, és irigykedjünk!" Ezzel a két erőteljes mondattal zárja Ungvári Tamás, a könyv elején lévő ajánlóját Verebes István kötetéről. Amíg jobbat nem tudok kitalálni, mást én sem mondhatok. Talán csak annyit: tényleg letehetetlen.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: