Kinyitottam, aztán nem tudtam becsukni. Letehetetlen könyv.
Legalábbis számomra. Mondjuk nekem úgy könnyű, hogy Verebes úr számomra
kevésbé ellenszenves, mint sokaknak. Sőt! Mégis felülmúlta
várakozásaimat.
Könyvét vitaindítónak szánta.
S persze nemcsak színházi embereknek.
- írja a 168óra
Ez az ember két lábbal áll a földön,
művelt, nem fél tabukat döngetni
és még humora is van.
- írja a KultúrPara
A kötet minden sorából árad
az idősek iránti - nem kritikátlan - tisztelet
- írja a Terasz
Mi volt az a pont,
amikor azt mondtad hogy na jó,
akkor én most leülök és ezt megírom,
mert nem bírom tovább, mert nem mehet tovább
- kérdezte Kálmán Olga
Ajánlom Verebes úr könyvét azoknak,
akiket érdekelnek az emberek. Azaz, mi magunk. A viselkedésünk. Hogy milyenek vagyunk.
Ajánlom azoknak, akik "közösségfüggők"
Azoknak
akik csapat, társaság, banda, társulat, kollektíva mániások. Ajánlom a
könyvet számukra, mert szembesülhetnek azzal, mit is adnak fel sokszor
önmagukból a "csapat" számára. Mert valójában, mi is egy "csapat"? Kik
is jelentik például egy "szakmát"? És ebben a "közegben", valójában mi mihez is igazodunk?
Ajánlom továbbá azoknak,
akiket
megrészegít a hatalom. A befolyás és az uralkodás. Akik megszédülnek a pozícióktól. Akiknek nem fordul ki a gyomruk a bratyizás
és haverkodás, érdekekre épülő, émelyítő szintjeitől sem.
Ajánlom azoknak is,
akikben
semmi törekedés sincs az igényességre. Se a szakmaira, se az emberire.
Akiket egyáltalán nem érdekel az, hogy a nagy betűs Igazsághoz, vagy
Valósághoz egy picit is közelebb jussanak, akár egy egyszerű, kis
hétköznapi szituációban is. Akár a szakmában, a "céh" -ben, ahogy Verebes
úr fogalmaz. Ajánlom azoknak is, akik boldogan dagonyáznak a
felszínességben, a semmilyenségben, az igénytelenségben, az
akarnokoskodásban és a kisstílűségben, a gőgösségben, vagy hasonlókban.
Ajánlom,
persze, bár felesleges. Valószínű ezek az emberek nem fogják elolvasni.
Túl erős lenne. Így aztán bizodalmam sincs abban, hogy a fenti
dolgokban nagy-nagy változás áll be. Mentségemre szolgáljon, a szerző
sem fűz túl nagy reményt ehhez. Ennek ellenére mégis megosztotta
történeteit és tanulságait a nagyérdeművel, amit tényleg érdemes
elolvasni. Így tehát, már sokkal nagyobb reménnyel
ajánlom viszont azoknak, akik
felnéznek
a minőségre, és igénylik is a színvonalat. Akik kedvelik az
őszinteséget, a stílust, a lenyűgözést, a múlt tanulságait, a
kedvességeket, a nagyságokat, a művészetet, az emberséget, a
szakmaiságot, a profizmust, a törekevést, az igyekvést, a vágyakozást, a
tenni akarást, és úgy általában kíváncsiak arra, hogy Verebes István
mit is szűrt le a világból, önmagából és az emberekből, így 70 év után.
Könyvének minden egyes oldala elgondolkodtató,
mosolyra
fakasztó, szívszorító és lenyűgöző. "A szentségit! Térdre, és
irigykedjünk!" Ezzel a két erőteljes mondattal zárja Ungvári Tamás, a
könyv elején lévő ajánlóját Verebes István kötetéről. Amíg jobbat nem
tudok kitalálni, mást én sem mondhatok. Talán csak annyit: tényleg letehetetlen.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
