Különleges könyv és egy kőkemény téma. Az ember és a háború. A
francia író, Roger Martin du Gard családregényét olvastam az elmúlt
hetekben, ami méltán kapta meg a Nobel díjat, ráadásul témájának most
igencsak aktualitása van.
100 éve hogy
lezáródott az első világháború. Szalay-Berzeviczy Attila egy különleges
fotósorozat kapcsán azt mondta nemrég: az első világháború megértése
kulcsfontosságú Európában.
A könyv egy család
történetéről szól. Az író már-már Jung apói mélységekkel tárja fel a
különböző karakterek lélekábrázolását. Milyen emberek ők ott a Thibault
család környékén? Mit gondolnak a világról? Hogyan éreznek egymás iránt?
Milyen frusztrációk, szorongások és gőgösségek irányítják napjaikat, és
hogyan reagálnak a világra és egymásra? Hiszen az események szépen
lassan oda vezetnek, hogy Európa urai vérengzésre készülnek. Eljutunk a
könyvben (és eljutottunk a történelemben is) oda, ahol, ahogy az író
mondja:
"Most már mindenütt könyörtelen
fegyelem rakott szájkosarat az egyéni lelkiismeretre. Mindenütt vak
engedelmességre vagytok kényszerítve... Soha nem ismert az emberiség
ilyen lealacsonyodást, nem látta elfojtását az értelemnek! Soha még a
hatalom erői nem kényszerítették a szellemet ilyen tökéletes
visszavonulásra, s nem némították el ily kegyetlenül a tömegek vágyait!"
Egy nagyon régi, a Dante kiadó 1940-es kiadásához sikerült
hozzájutnom és elolvasnom, viszont a könyv harmadik részéhez, az
epilógushoz még nem. Ha úgy adódik, hogy hozzájutok, elhozom majd ide a
kolostor udvarára is. Addig azonban az író, emberi jellem és
szellemábrázolásának zsenialitásával kapcsolatban hadd említsem meg a
Dante kiadó részéről a fordító, Benedek Marcell, a könyv előszavához írt
sorainak egy részét:
"Egyensúly! Az emberi
szellem a művészetben emelkedik legmagasabbra. Ha a világ végtelen
bonyolultságának ábrázolásában egyszersmind éreztetni tudja azt a
titokzatos egyensúlyt is, amely jól-rosszul, de valamiképpen fenntartja
az emberi társadalmat, fenntartja magát az ezer érzés közt hányódó
embert. Van test és van lélek; van idealizmus és van realizmus; millió
ellentét-pár találja meg az életben, az élet minden pillanatában, a maga
kiegyenlítődését.
A legcsillogóbb,
leghatásosabb irodalmi mű is magában hordozza a gyors hervadás végzetét,
ha ez az egyensúly, ez a kiegyenlítődés nincs meg benne. Hogy pedig
meglehessen, ahhoz két - látszólag ellentétes - tulajdonságnak kell az
íróban egyesülni. Nagy magasságból, tárgyilagosan kell néznie a világot -
s ugyanakkor beülről átélni minden egyes alakját. Ennek a két döntő
fontosságú tulajdonságnak egyesülése emeli Roger Martin Du Gard-t a
világirodalom nagyjainak első sorába."
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
