Fotó: Clandestino
Meglepő,
de közel van az emberekhez. Bár, távol a sokaságtól,
távol a nyüzsgéstől él a remete, mégis sokkal közelebb van az
emberekhez, mint hinnénk.
Közel van az emberekhez, mert közel van
önmagához. Többet tud rólunk, mint gondolnánk. Látását nem homályosítja
el a zűrzavar, észlelését nem tompítja zaj. Figyelme lézerpontosságú,
nyugalma belülről fakad. Látszólagos tétlensége mögött sokkal több van,
mint amit elsőre gondolnánk. Legalábbis amit a felületes szemlélő hinne.
Azok, akik észlelik a mélységet, azok észlelik a remete mélységét is.
Mozdulatlansága nagy dolgoknak ad teret, tétlenségének ereje messzire
ér. Ilyenek a remeték.
Az évek alatt
egyre
több "remete" típusú embert ismertem meg. Munkájuk, létezésük,
"mozdulatlanságuk" lenyűgözött. Még ha nem is mindegyikük tevékenysége
"pozitív", a "mozdulatlanságuk" hatása mégis elgondolkodtatott.
Néhányról olvashattál már itt a kolostor udvarán is. Van akiről többet,
van akiről kevesebbet. Nem is annyira a "remeteségük" lett kiemelve,
hanem az életben betöltött egyéb szerepük:
Klasszikus
mondásnak számít már hogy, "lassan járj, tovább érsz", pláne ha a
teknős és a nyúl meséjére gondolunk. A teknősök tényleg lassúak. És
ezzel sokszor mégis többre, messzebbre jutnak. Lassúságuk bölcsesség,
lassúságuk megfontoltság. Ehhez képest a remeték pedig még lassabbak, szinte "mozdulatlanok". Mintha meg sem mozdulnának, és mégis, az Univerzumot forgatják meg maguk
körül.
A kevesebb,
több. Tudják ezt a minimalizmus
rajongói, tudják ezt a haiku írók, és tudják ezt a remeték is. Ha valakik, akkor
ők tudják csak igazán. Aztán már nincs is tovább. Elfogyasztják a
pogácsát, besüppednek a csendbe, és ennyi volt, nincs tovább.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
