2017. július 16., vasárnap

A remete

Fotó: Clandestino

Meglepő, 
 
de közel van az emberekhez. Bár, távol a sokaságtól, távol a nyüzsgéstől él a remete, mégis sokkal közelebb van az emberekhez, mint hinnénk. 
 
Közel van az emberekhez, mert közel van önmagához. Többet tud rólunk, mint gondolnánk. Látását nem homályosítja el a zűrzavar, észlelését nem tompítja zaj. Figyelme lézerpontosságú, nyugalma belülről fakad. Látszólagos tétlensége mögött sokkal több van, mint amit elsőre gondolnánk. Legalábbis amit a felületes szemlélő hinne. Azok, akik észlelik a mélységet, azok észlelik a remete mélységét is. Mozdulatlansága nagy dolgoknak ad teret, tétlenségének ereje messzire ér. Ilyenek a remeték.
 
Az évek alatt
 
egyre több "remete" típusú embert ismertem meg. Munkájuk, létezésük, "mozdulatlanságuk" lenyűgözött. Még ha nem is mindegyikük tevékenysége "pozitív", a "mozdulatlanságuk" hatása mégis elgondolkodtatott. Néhányról olvashattál már itt a kolostor udvarán is. Van akiről többet, van akiről kevesebbet. Nem is annyira a "remeteségük" lett kiemelve, hanem az életben betöltött egyéb szerepük:
 
Klasszikus
 
mondásnak számít már hogy, "lassan járj, tovább érsz", pláne ha a teknős és a nyúl meséjére gondolunk. A teknősök tényleg lassúak. És ezzel sokszor mégis többre, messzebbre jutnak. Lassúságuk bölcsesség, lassúságuk megfontoltság. Ehhez képest a remeték pedig még lassabbak, szinte "mozdulatlanok". Mintha meg sem mozdulnának, és mégis, az Univerzumot forgatják meg maguk körül.
 
A kevesebb,
 
több. Tudják ezt a minimalizmus rajongói, tudják ezt a haiku írók, és tudják ezt a remeték is. Ha valakik, akkor ők tudják csak igazán. Aztán már nincs is tovább. Elfogyasztják a pogácsát, besüppednek a csendbe, és ennyi volt, nincs tovább.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: