2017. október 20., péntek

Időutazás


2009
 
Különös időutazásra indulok itt a kolostor őszi, ködös októberi udvarán. A homokóra folyamatosan pergő szemcséi közt hullok vissza én is 2009-be. Ugyanis sikerült hozzájutnom a Heti Világ Gazdaság 2009-ben kiadott számainak nagy részéhez. Miért érdekes az hogy mi zajlott akkoriban a világban? Ennek megválaszolására teszek most kísérletet.
 
Miért érdekes
 
egyáltalán másokról tudnunk? Miért érdekes, miért hasznos, és miért tanulságos tudnunk arról hogy mi van a szomszéd faluban? Miért jó az ha tudjuk, hogyan boldogulnak mások? Miért elgondolkodtató az, ha megtudjuk mitől buknak el mások? Országok, pártok, cégek, szervezetek, egyének és kisebb nagyobb közösségek. Miért érdemes a történelmet tanulmányozni? Akár a távolit, akár a közelit. Vallások, kultúrák, gazdaságok, társadalmak, országok és politikusok történelmét. Miért érdekes ez? - kérdezheti joggal az olvasó.
 
Mondhatnám azt is hogy
 
egyáltalán nem érdekes, haszontalan, naplopó tevékenység. Nem érdemes foglalkozni a múlttal, hiszen semmit sem adhat. Eltűnt, elmúlt, vége. Régi korok ostobaságain nem érdemes csámcsogni, mihaszna, üres tevékenység ez. Igen, mondhatnám ezt is. Talán sokak szívéhez közel is áll, hiszen így élnek. Nem érdekli őket se a múlt, se a világ. (se annak tanulságai)
 
Kicsit talán meg is értem ezt a hozzáállást, hiszen az egyre intenzívebb információáradat terhes is tud lenni. Ilyenkor könnyebb felfeküdni a facebook oldalaknak a jelenben végtelenre állított selfi-tenger hullámaira, és átadni magunkat a like-ok, smiley-k, a gyönyörű vagy, csini vagy, a semmit sem változtál szólamaira, és csak ész nélkül pörgetni a közösségi hullámok egymás után érkező, egyre magasabbra csapó byte-jait. Jaaaj, csak le ne maradjunk arról, hogy a sok kedves ismerős mit is ebédelt a hétvégén, hol csapatta, mit vásárolt, kivel nyaralt, vagy épp mit árul, mi a bánata, mire büszke, vagy épp mennyit fogyott. Na és persze a kutyusok és a kiscicák...
 
Csak pörög az infó, áramlik, tekeri, lapozza, olvassa, fogyasztja, metrón, buszon, otthon és a kocsiban míg szét nem füstöl az agya, és utána már három percig is képtelen odafigyelni bármire egy beszélgetésben. Bár, ezekről a jojózó szemekről, és eldurrant, szétfüstölt agyakról is lehet majd egy remek selfi-t készíteni. Már megérte fröccs helyett, netes infókkal kiütni az agyunkat. Like-okért mindent!
 
A viccet félretéve,
 
megvan ennek is a maga bája. A modern kor piacán, és a közösségi terein felfedezhető pletykáknak, beszélgetéseknek és nézelődéseknek is. Csak tudja az ember a mértéket. És az információs szupersztrádák idejében azért tartsa meg az igényét a minőségibb dolgokra is. Vigyázzon arra, hogy maradjon energiája komolyabb gondolatokra, mélyebb cikkekre, komplexebb könyvekre, úgy is mondhatnám, a tartalmasabb, igényesebb selfie-kre is. És ha már tartalom, akkor jöjjön a
 
HVG
 
Úgy adódott, hogy idén ősszel hozzájutottam a HVG majdnem teljes, 2009-es kiadásához. Valódi csemege. Majdnem egy évtizeddel ezelőtti történések, gazdaság, politika, vallás, kultúra, társadalom nálunk és a világban egyaránt. Érdekes ez? Hasznos? Kinek hogy. Számomra nagyon is, hiszen rengeteg mindent mutat.
 
Annyira nem távoli hogy ne emlékeznék a dolgokra, viszont mégis csak eltelt közel 10 év. És ez már egy más fényt is adhat a történéseknek. Ráadásul 10 év nem csak a világban, de talán az olvasó személyiségében is nyomott hagyott. Ez esetben az enyémben. A hetilapban megjelenő egykori mondatok, máshogy hangzanak ma már. Akkori tervek, ambíciók és elképzelések, máshogy mutatnak itt most. Akkori problémák és félelmek is máshogy látszanak, sok minden változott. Közben persze azt is lehet mondani, hogy sok minden meg nem változik egyáltalán. Bizony, így van.
 
Rengeteg minden fedezhető fel
 
egy ilyen komplett, egy éves lenyomatban. Persze a témák a hetilap kiadójának szemüveglencséjén keresztül tükrözik a világot, de hát vannak egyértelmű dolgok. Csődbe ment, siker volt, megválasztották, elbukott, fegyverropogás, tüntetés, törvényalkotás, bement, kijött, lehallgatták, felemelték, kitiltották, és így együtt, az olvasót elgondolkodtatták. Engem legalább is sok mindenről. Ki tudja, talán a kolostor látogatója is kedvet kap, hogy olykor-olykor bedugja kezét az idő áramlásába, és a bőrén érezze a homokóra szemcséinek pergését. Aztán a földre tekintve fedezze fel a tanulságokat: a homokszemek pergése alá jó lett volna odatolni legalább egy talicskát. Hiszen újra pörög az építőipar, talán a kőművesek hasznosíthatnák.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: