2018. június 23., szombat

Ausztria. Ebreichsdorf.

Fáradtságos,

pakolással, dobozolással, és költözködéssel sűrű hetek állnak mögöttünk. Sikerült most kicsit kijjebb húzódnunk a városból Zsuzsával. Négy évet töltöttünk el Bécs egyik legszebb részén, a hangulatos Wahringben, a 18. kerületben, most azonban a várostól kicsit kijjebb vezetett az utunk, Ebreichsdorfba.

2003-ban Budapestről

indult közös életünk Zsuzsával. 2008-ban a Pécs melletti Hosszúhetényben folytatódott. 2014-ben kilőttük magunkat Bécsbe, most pedig lecsorogtunk ide, Ebreichsdorfba. Hogy mit hoz a jövő, nem tudni. Teljesen azért nem szakadtunk el se Budapesttől, se Bécstől, se egyéb helyektől. Zsuzsa továbbra is Bécsben, egy nemzetközi szervezetnél tevékenykedik, én pedig a tőkepiaci befektetéseinket menedzselem, amelyek egyre több céget, országot, és iparágat érintenek. Van vele feladat bőven.

E virtuális kolostor

meditatív, és szemlélődő udvara tehát innen fog jelentkezni már Ebreichsdorfból, innen tartom majd szemmel a környéket. A közelebbi és a távolabbi tájakat. A témák továbbra is: a világ dolgain való tűnődés. Maradj itt Te is a kolostor udvarán, tűnődj, szemlélődj, meditálj. Gondolkozz el az itt olvasott dolgokon.

10 éve kelt életre

ez a blog, a virtuális kolostor. 10 éve nyitott meg az udvara, azaz 10 éve készül a blog. Ez alatt sok téma megfordult itt, és sok ember megfordult körülötte. 28 éves voltam amikor kezdtem, most 38. Akkor még nem volt ősz hajszálam, ma már ez nem mondható el. Nem tudom hogy mit hoz a jövő, de tervben van, hogy néhány 10 évig még szeretném kopogtatni a klaviatúrát itt a kolostor udvarán, és megosztani a kedves olvasókkal a gondolataimat és felismeréseimet. Hogy értelme van-e, azt nem tudom, csupán remélni merem, de ha egyszer kikívánkoznak azok a  mondatok, nincs mit tenni.

Következő

jelentkezésemig egy korábbi ihletettségű, saját haiku szerzeménnyel búcsúzom:

Szieszta előtt
tál spagetti és kávé,
hosszú nyár esték.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: