2018. október 1., hétfő

Keresni, kutatni, a mélyére menni, kíváncsinak lenni

Krasznahorkai László így tesz. Nemcsak hogy a mélyére megy, hanem messzire is. Kínában keresi kérdéseire a választ.
 
Útikalauzok,
 
prospektusok, és az ismerősök mellé a szerző még beveszi a kalandba az olvasót is, szorít neki is egy csöppnyi helyet a vidéki, hideg és koszos kínai buszon. És elindul az utazás. Kacskaringós ösvényeken és dombokon halad a vándor útja. Kolostorok, könyvtárak, különös meditatív kertek, és a nagyvárosi felhőkarcolók árnyékában hangzanak el újra és újra a kérdései. Vajon Kína mit felel?
 
Az olvasó csendben szemlélheti
 
az író gyötrelmes beszélgetéseit, azokat ahol átnéznek rajta, és csak azért sem válaszolják meg a kérdéseit, mellébeszélnek, vagy éppen egyáltalán nem értik mit is akar megtudni. De tényleg, mit akar tudni? Mit keres valójában a szerző ott a távoli tájakon? Valóban kulturális kérdések foglalkoztatják, vagy az élet még ennél is mélyebb összefüggései? Bizony, jogosan merülnek fel újabb és újabb kérdések az olvasóban is. Mit keres valójában Krasznahorkai László ott a távoli Kínában, a koszos és hideg vidéki buszon? Mit?
 
És talán még ennél is lényegesebb kérdés az hogy,
 
mit keres valójában az olvasó? A könyv kalandos utazások és különös emberek közé viszi az érdeklődőt, ahol a kérdések és válaszok egymás után nyitnak meg és csuknak be újabb és újabb ajtókat, létezésünk rejtélyes birodalmában. A könyv utolsó lapjával azonban nem ér véget az utazás. Lehet hogy az olvasó számára akkor kezdődik még csak igazán. Csak legyen kedve felszállni egy következő buszra.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: