Krasznahorkai László így tesz. Nemcsak hogy a mélyére megy, hanem messzire is. Kínában keresi kérdéseire a választ.
Útikalauzok,
prospektusok,
és az ismerősök mellé a szerző még beveszi a kalandba az olvasót is,
szorít neki is egy csöppnyi helyet a vidéki, hideg és koszos kínai
buszon. És elindul az utazás. Kacskaringós ösvényeken és dombokon halad a
vándor útja. Kolostorok, könyvtárak, különös meditatív kertek, és a
nagyvárosi felhőkarcolók árnyékában hangzanak el újra és újra a
kérdései. Vajon Kína mit felel?
Az olvasó csendben szemlélheti
az
író gyötrelmes beszélgetéseit, azokat ahol átnéznek rajta, és csak
azért sem válaszolják meg a kérdéseit, mellébeszélnek, vagy éppen
egyáltalán nem értik mit is akar megtudni. De tényleg, mit akar tudni?
Mit keres valójában a szerző ott a távoli tájakon? Valóban kulturális
kérdések foglalkoztatják, vagy az élet még ennél is mélyebb
összefüggései? Bizony, jogosan merülnek fel újabb és újabb kérdések az
olvasóban is. Mit keres valójában Krasznahorkai László ott a távoli
Kínában, a koszos és hideg vidéki buszon? Mit?
És talán még ennél is lényegesebb kérdés az hogy,
mit
keres valójában az olvasó? A könyv kalandos utazások és különös emberek
közé viszi az érdeklődőt, ahol a kérdések és válaszok egymás után
nyitnak meg és csuknak be újabb és újabb ajtókat, létezésünk rejtélyes
birodalmában. A könyv utolsó lapjával azonban nem ér véget az utazás.
Lehet hogy az olvasó számára akkor kezdődik még csak igazán. Csak legyen
kedve felszállni egy következő buszra.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
