2018. július 5., csütörtök

Lui távozik

Kép: HVG

A karmester kifújja magát, leteszi a pálcát, kasszát zár és távozik. Vége az előadásnak. Különös darabnak volt ő részese az elmúlt harminc évben. Furcsa évtizedek voltak ezek a közönség számára is. Talán máshogy látjuk ma, mint ahogy fogjuk harminc év múlva. És talán máshogy fogják látni a történelemkönyvek is háromszáz év múlva.

Különös karakterek, groteszk mesék, és furcsa pillanatok alakítják a történelem hatalmas melódiáját. Jung apó talán még a kollektív tudattalan, és az ősi archetípusok mélyben meghúzódó tevékenységét is ide sorolná a történelmi hangverseny zenészei közé. És ekkor válik már picit ijesztővé az évszázadok áramlása. Milyen erők, és milyen energiák mozgatják a társadalmi pszichét? Elgondolkodtató.

A karmester távozik, Magyarország pedig halad tovább a maga különös útján. Vannak akik ezt büszke és sikeres, fantasztikus dübörgésnek látják, vannak akik pedig egy szerencsétlen, nyomorult vánszorgásnak. Hol lehet az igazság? Valahol a kettő közt? Nem tudom.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: