Az évek előrehaladtával egyre több olyan művel, szerzővel és
írással találkozom, amelyet újra és újra elolvasok. 2-3 évente előveszem
őket. Az élet különböző területeiről. Szakmai könyvek, életrajzok,
bölcseletek, vagy egyebek. Hívogatnak, szinte kérik hogy újra és újra
olvassam el őket. Mélyítsem az élményt és a megértést. Ebbe a sorba
tartozik immár Lénárd Sándor is.
Most ősszel ismét
"ellátogattam" általa a Donna Emma (vagy ahogy ő írta Donna Irma)
völgyébe. Lenyűgöző utazás. Sok minden megérinti közben az embert. A
kultúra, a humor, a humánum, az emelkedettség, és sok-sok egyéb tűnődés.
Mi végre is vagyunk mi itt? Hogyan éljük az életet? Mi az ami fontos? Kik
is vagyunk? Honnan és hová tartunk? És ne ijedjen meg a kedves olvasó,
ezeket a súlyos kérdéseket nem nehézkes és nehezen emészthető
transzcendens és misztikai csomagolásban kínálja számunkra Lénárd úr.
Nem. A lehető legkönnyedebben, egy egyáltalán nem könnyű életút végén,
ott a brazil őserdők mélyéről.
Néhány szem zöldborsó, néhány hangnyi
Bach fúga, dús páfrányok, tehenek, és a végtelennek tűnő legelők társaságában. Könnyedsége, embersége és emelkedettsége lenyűgöző, és
magával ragadó. Lénárd Sándor újra és újra. Idén ősszel is.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
