Hajlott
hátú, idős úr vitte tányérját a wellnesshotelben, majd leült és jóízűen
enni kezdett. Valahogy ismerősnek tűnt. Láttam aztán később is. Az
ebédnél, a vacsoránál, meg kávézgatva, újságot olvasva a szálloda
teraszán. Valahonnan bizony ismerős.
Aztán rájöttem, és mondtam is Zsuzsának, hogy ez az öregúr bizony az az úr, akit már többször is láttam a TV-ben. (nevezzük itt most csak professzor úrnak) Olvastam is tőle cikkeket, meg a köztudatban van, hogy elég nagy koponya. A szakterületét most itt fedje jótékony homály, nem szeretném ha felismernék. A hatalmas szaktudása mellett pedig van egy másik különleges tulajdonsága is. A vagánysága!
Nagy dumája van, legalábbis így emlékeztem rá. Meg hogy azért keményen meg is tudja mondani a véleményét a közéleti témákban, a vagányság mellett természetesen a maga nagyon is intelligens módján.
Vajon tényleg ő lehet az? - gondolkodtam magamban.
Aztán egyik délután a szauna utáni lehűlés folyamában, a hideg vizes medencében hűsöltem, amikor pont odaúszott mellém, gondoltam akkor csak rákérdezek.
A professzor úr? - kérdeztem tőle.
Válaszolt hogy igen, ő az.
Mondtam hogy még nem találkoztunk, én a TV-ből ismerem. De aztán kérdeztem hogy mostanában nem nagyon látom, mi az oka?
Rám nézett, aztán a vagány öregúr picit halkabban mondta, mostanában már jobb ha az ember óvatos! A fejével még bólintott is hogy nyomatékot adjon neki, a szemöldökét felhúzta, és mondta hogy jobb a békesség! Az ember inkább ne ugráljon, mert megütheti magát.
Ekkor eszembe jutott egy pár hete készült interjú, szintén egy ritkán látott, hasonlóan vagány öregúrral, Verebes Istvánnal.
Ugyanezeket mondta, az egykor mindenkinek beszóló, jó értelemben vett nagy dumás Verebes, hogy most már sokkal de sokkal óvatosabban fogalmaz. Nem nyilatkozik, mert félti a családja és a gyerekei egzisztenciáját, nem akar nekik gondolt okozni!
De nem hiányoznak az interjúk. - folytatta a medencében az öregúr.
Sokan csak a megélhetés miatt járnak rendszeresen be a stúdiókba - mondta. Neki nincs erre szüksége. Nincs rászorulva a TV nyújtotta reklámra meg ismertségre, különben is nem a képernyőből él, mondta hogy egyébként megvan a pénze. Itt Bükfürdőn törzsvendég, hosszú évek óta idejár, imádja. Pár dolgot mesélt még a környékről, aztán továbbúszott, én meg elgondolkodtam.
Verebes és a professzor úr, nagy dumás, vagány és intelligens öregurak hallgatnak el félelmükben. Nagy tudású, tapasztalt emberek, akik egyébként olyanokat tudnának mondani a társadalomnak, amit azért csak érdemes lenne meghallgatni. Mindenesetre erre nincs igény.
Gálvölgyi János fogalmazta ezt meg szintén egy nem régi interjúban. Mondta hogy nem kell meglepődni, a nagy többségnek ez tetszik, hogy ilyen az ország. A nagy többséget nem zavarja hogy süllyed az ország minden szinten. Nem akarnak mást, ebben érzik komfortosan magukat, jó ez így nekik, aztán ennyi. Mondta kicsit keserűen, kicsit szomorúan Gálvölgyi.
Hát, ha ennyi, akkor ennyi.
Aztán szépen lassan a Szauna-Medence-Svédasztal bermuda háromszög ismét csak elnyelt engem is, a professzor urat is, és átadtuk magunkat a wellness csendes élvezetének.
Üdvözlettel
Aztán rájöttem, és mondtam is Zsuzsának, hogy ez az öregúr bizony az az úr, akit már többször is láttam a TV-ben. (nevezzük itt most csak professzor úrnak) Olvastam is tőle cikkeket, meg a köztudatban van, hogy elég nagy koponya. A szakterületét most itt fedje jótékony homály, nem szeretném ha felismernék. A hatalmas szaktudása mellett pedig van egy másik különleges tulajdonsága is. A vagánysága!
Nagy dumája van, legalábbis így emlékeztem rá. Meg hogy azért keményen meg is tudja mondani a véleményét a közéleti témákban, a vagányság mellett természetesen a maga nagyon is intelligens módján.
Vajon tényleg ő lehet az? - gondolkodtam magamban.
Aztán egyik délután a szauna utáni lehűlés folyamában, a hideg vizes medencében hűsöltem, amikor pont odaúszott mellém, gondoltam akkor csak rákérdezek.
A professzor úr? - kérdeztem tőle.
Válaszolt hogy igen, ő az.
Mondtam hogy még nem találkoztunk, én a TV-ből ismerem. De aztán kérdeztem hogy mostanában nem nagyon látom, mi az oka?
Rám nézett, aztán a vagány öregúr picit halkabban mondta, mostanában már jobb ha az ember óvatos! A fejével még bólintott is hogy nyomatékot adjon neki, a szemöldökét felhúzta, és mondta hogy jobb a békesség! Az ember inkább ne ugráljon, mert megütheti magát.
Ekkor eszembe jutott egy pár hete készült interjú, szintén egy ritkán látott, hasonlóan vagány öregúrral, Verebes Istvánnal.
Ugyanezeket mondta, az egykor mindenkinek beszóló, jó értelemben vett nagy dumás Verebes, hogy most már sokkal de sokkal óvatosabban fogalmaz. Nem nyilatkozik, mert félti a családja és a gyerekei egzisztenciáját, nem akar nekik gondolt okozni!
De nem hiányoznak az interjúk. - folytatta a medencében az öregúr.
Sokan csak a megélhetés miatt járnak rendszeresen be a stúdiókba - mondta. Neki nincs erre szüksége. Nincs rászorulva a TV nyújtotta reklámra meg ismertségre, különben is nem a képernyőből él, mondta hogy egyébként megvan a pénze. Itt Bükfürdőn törzsvendég, hosszú évek óta idejár, imádja. Pár dolgot mesélt még a környékről, aztán továbbúszott, én meg elgondolkodtam.
Verebes és a professzor úr, nagy dumás, vagány és intelligens öregurak hallgatnak el félelmükben. Nagy tudású, tapasztalt emberek, akik egyébként olyanokat tudnának mondani a társadalomnak, amit azért csak érdemes lenne meghallgatni. Mindenesetre erre nincs igény.
Gálvölgyi János fogalmazta ezt meg szintén egy nem régi interjúban. Mondta hogy nem kell meglepődni, a nagy többségnek ez tetszik, hogy ilyen az ország. A nagy többséget nem zavarja hogy süllyed az ország minden szinten. Nem akarnak mást, ebben érzik komfortosan magukat, jó ez így nekik, aztán ennyi. Mondta kicsit keserűen, kicsit szomorúan Gálvölgyi.
Hát, ha ennyi, akkor ennyi.
Aztán szépen lassan a Szauna-Medence-Svédasztal bermuda háromszög ismét csak elnyelt engem is, a professzor urat is, és átadtuk magunkat a wellness csendes élvezetének.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
ui: Tényleg, ennyi? A túra után hazatérve tovább gondolkoztam. Tényleg, ennyi lenne ez az ország? Ennyi az emberek szintje? A tompaság, a letargia, az ostobaság, az arrogancia és a megfélemlítés légköre? Meg a retyerutya.
És akkor ezeken gondolkozva olvasom a napokban, hogy Nagy Bandó András is kemény szavakkal bátorítja a színpadi kollegáját, hogy ne féljen! Itt tartunk? A rendszerváltás után 27 évvel itt tart az ország? Úgy tűnik igen. Hát, ha ennyi, akkor ennyi.
Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>
Csak Könnyedén
ui: Tényleg, ennyi? A túra után hazatérve tovább gondolkoztam. Tényleg, ennyi lenne ez az ország? Ennyi az emberek szintje? A tompaság, a letargia, az ostobaság, az arrogancia és a megfélemlítés légköre? Meg a retyerutya.
És akkor ezeken gondolkozva olvasom a napokban, hogy Nagy Bandó András is kemény szavakkal bátorítja a színpadi kollegáját, hogy ne féljen! Itt tartunk? A rendszerváltás után 27 évvel itt tart az ország? Úgy tűnik igen. Hát, ha ennyi, akkor ennyi.
Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>
Túra 5. - Segafredo >>
