Az elengedés művészete

Az élet művészetének az egyik legszebb része, az elengedés. Több kevesebb sikerrel mindannyian gyakoroljuk ezt. Bár hozzá kell tenni, ha ügyesebben, és sikeresebben tudnák ezt „működtetni” az életünkben, sokkal több örömben lenne részünk! Kevesebb szenvedés, és szívszorító csalódás érne minket. Vajon mit is kéne elengednünk, és hogyan? Erre lesz válasz ez a mostani bejegyzés, a napjainkban zajló, a Sláger, és a Danubius rádiók körüli herce-hurcán keresztül.

----------------------------------------------
"...megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj..."
Bonanza
----------------------------------------------

Ha nem ismernéd a ennek a két rádióadónak a legfrissebb történetet, akkor csak nagyvonalakban vázolom, a részletekért inkább nézz utána a médiában. Nem lesz nehéz, tele vannak a hírek most velük. Új adók veszik át a helyüket, az országosan kiterjedt frekvenciájukon. A hosszú évek óta futó sugárzásuk megszűnik. Ez a bejegyzés nem magáról a tényekről, vagy az én szubjektív véleményemről fog szólni, hanem egy olyan általános emberi hozzáállásról, ami megnyilvánul mindannyiunk életében. Most ez a két kereskedelmi rádió története szolgáltatott apropót ehhez.

Véleményed elképzelhető hogy van ezügyben, de az is lehet, hogy nincs. Ha van, akkor is most tedd félre picit. Most ne azzal foglalkozzunk, hogy megérdemelten, vagy nem megérdemelten záratták be őket. Azzal se törődjünk most, hogy ebben mennyi a politika, mennyi a biznisz, és milyen kisebb-nagyobb érdekek csoportosulnak eköré. Felejtsük el most a szolgáltatás minőségét, azaz a rádiók színvonalának az értékelését is. Egyedül csak azzal foglalkozzunk, hogy hol van ebben a történetben a „spirituális csapda”! Neked, mint rendszeres meditálónak, hol van ebben a tanulság, mit is érdemes megtanulni? Ha ezt felismered, és elkezded gyakorlni, akkor bármennyire is "megrázkódik a táj" majd az életedben, már nem fog fájni! Előtte viszont menjünk picit vissza az alapokhoz!

-----------------------------------------------
Miért is meditálunk?
-----------------------------------------------

Mindenki másért, de azért valószínűleg egy közös ok mindannyiunkban van, ami valahogy úgy hangzik, hogy jól érezzem magam! Jobban érezzem magam a bőrömben, boldogabb, és kiegyensúlyozottabb ember legyek. Békére leljek önmagamban, és ehhez hozzásegítsek másokat is. Valami ilyesmi szándék vezet Téged is, nem? Ennek a harmonikus létezésnek az útjában, bizony sok-sok akadály van. Becsapósak, ravaszak, és fondorlatosan térítenek le minket az igazi emelkedettség útjáról. Azért cselesek, mert első ránézésre nem mutatják meg az igazi arcukat. Nem fedik fel a valódi céljukat, hanem álruhában szédítenek minket. Na most akkor kanyarodjunk vissza a rádiókhoz, és mindjárt világos lesz minden.

-----------------------------------------------------------------------------
A mézesmadzagnak álcázott rabláncunk esete
-----------------------------------------------------------------------------

Az előbbiekben hosszan ecseteltem, hogy mivel ne foglalkozzunk most e témában, úgyhogy most jöjjön az, hogy mit is érdemes nagyító alá tennünk. Tény, hogy országosan nagyon sok ember szereti, ennek a két rádiónak a műsorait. Hosszú évek alatt, az emberek megkedvelték. A reggeli, a napközbeni és az esti adásaikat sok ezren hallgatják autóban, műhelyekben, irodákban, vagy bárhol máshol. Rengeteg ember életének vált a részévé. Sokan ezzel kelnek, ezzel fekszenek. Ilyenkor az ember érzelmileg elkezd kötődni. Észre sem veszi, és szinte „függővé” válik. Tisztára mint a dohányzás! Csak itt most érzelmileg válik függővé az ember. Ez persze megfigyelhető életünk más területein is.

Az ember érzelmileg nagyon erősen el kezdhet ragaszkodni szinte bármihez! Ez mindenkinél más. Lehet egy rádióműsor, egy háziállat, egy rokon, egy barát, egy szerelem, emberi közösségek, példaképeink és még sorolhatnám. A csapda ott van ebben, hogy látszólag ez úgy tűnik, hogy „boldogságot” ad, hogy felemel és feltölt minket ez az érzés. Látszólag tényleg így van, de mivel erős a kötelék, erős a függés és a ragaszkodás, ezért ha bármilyen változás kerül egy ilyen „viszonyba”, utána jön a szenvedés, és a szomorúság. Ezekben a napokban, most nagyon sokan bánkódnak amiatt, hogy megszűnik ez a két rádióadó. Ki jobban, ki kevésbé. Aztán ez egy idő után enyhül, és keresünk magunknak egy olyan új célpontot, amihez érzelmileg kikötözhetjük magunkat, és önként „rabságba” hajtjuk a fejünket. Nyugi, ez teljesen természetes folyamat, mindannyiunk életében jelen van.

Viszont a tudatosság, és a meditáció útján ezek a „kötelékek” folyamatosan leomlanak, és az ember már nem egy ilyen függőviszonytól várja a feltöltő életenergiát, az érzelmi többletet, hanem egy sokkal magasabb „energiahordozótól”! Attól az állapottól, amiben a béke és a szeretet végtelen tárháza található. BINGÓ! Ha a meditációra tippeltél, akkor nyertél. Ez az az állapot, ahol nincs kettősség! Itt túllépünk önmagunkban az érzelmeken, és a gondolatokon, a mindentől független öröm állapotába.

--------------------------------------------------------------------------
A Te láncod, vajon hová van kiszögezve?
--------------------------------------------------------------------------

A ragaszkodást megfigyelheted önmagadban! Figyeld meg, hogy mi, vagy ki az, akihez érzelmileg kötődsz nagyon! Ezt úgy figyelheted meg magadban, hogy erre a dologra, vagy illetőre sokat gondolsz! Érzelmileg teljesen hozzá vagy láncolva. Lehet hogy külsőleg nem is, tehát nem vagytok összenőve, nem vagytok állandóan együtt, de belül folyamatosan „rá vagy tapadva”, azaz nagyon sok gondolatod forog körülötte. Van ilyen az életedben? Mi lenne, ha eltűnne az életedből? Kiborulnál? Szomorkodnál és hiányolnád? Hát persze, ilyenek vagyunk mi emberek, szenvednénk keményen! Mit lehet akkor most tenni? Van e kiút ebből az érzelmi függőségből, ebből a fajta mókuskerékből? Bizony van! Itt lép be életünkbe, az elengedés művészete. Ha ezt sikeresen „működteted”, akkor egyre kevesebb szomorúság lesz az életedben!

-------------------------------------------------------------
"Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés válasszatok!"
-------------------------------------------------------------

Mondhatod azt, hogy az élethez hozzátartoznak ezek az érzelmi dolgok. Át kell menni rajtuk. Tapasztalatokat kell gyűjteni és ezekkel teljes az élet. Ha így gondolod, azt kell mondjam, hogy teljesen igazad van! Ez így teljes. Ha már idáig eljut az ember hogy tudatosan éli meg magában ezeket az érzelmi viharokat, a függés felhőn túli boldogságát, és a pokolian kínzó mélységeit is, akkor onnan már csak egy lépés választja el, hogy észrevegye, hogy van tovább is!

Innen már csak egy „békaugrásra” van, az az állapot, ahol a meditáció, érzelmek feletti állapotából gyönyörködhetsz az élet viharaiban! Igen, egy „viharban” is lehet gyönyörködni, annak ellenére, hogy „bőrig áztál”! Ezt úgy igazából azok értik, érzik meg, akik már rendszeresen meditálnak, és amikor belekerülnek egy „viharba” akkor látják hogy hogyan élik át azt a meditáció segítségével, és még emlékeznek arra, hogyan éltek volna át egy hasonlóan kemény „vihart” az életükben, a meditáció nélkül! Ha Te itt tartasz, akkor tudod miről beszélek. Ha még nem, és még csak most barátkozol a meditáció gondolatával, akkor jegyezd meg most ezeket a sorokat, és emlékezz majd rájuk akkor, amikor az életedben be fog köszönteni egy „súlyos érzelmi, vagy bármilyen egyéb vihar”!

-----------------------------------------------------
Elengedés a gyakorlatban
-----------------------------------------------------

Hogy ne menjek távol a kolostortól, álljon itt tanulságul az én példám. Szívemet, lelkemet, a szabadidőmet, az energiámat, és a legjobb tudásomat beletszem ebbe a blogba. Nagyon kedvelem. Számomra már akkor is nagy örömet okozott, amikor még csak 12 olvasónak irtam, most meg már hogy több mint 330 (folyamatosan bővülő) regisztrált olvasója van, különösen. Erős a kötődésem ehhez a tevékenységhez, de már az elejétől figyelek tudatosan arra magamban, hogy az ehhez a tevékenységhez tartozó érzelmeknek, ne váljak a rabjává, azaz ne legyek "blogfüggő"! Ebben egyedül a meditáció tud segíteni, semmi más! Ha hiszed ha nem, annak ellenére hogy ekkora örömet ad ez az egész, akkor sem lennék szomorú, ha egycsapásra megszűnne valami miatt! Te szomorú lennél?

Ha igen, ne tedd! Legyél Te is független! Az öröm, ami Benned van, azt próbáld egyre függetlenebbé tenni magadban! Ne függjön senkitől, és semmitől! Egyre több meditációs anyag, és gyakorlatot találhatsz itt a blogban, de ezek mind-mind arra szolgálnak, hogy egyre tudatosabban érzékeld önmagad létezését, és egyre függetlenebbé válj! MINDEN OTT VAN MÁR BENNED!

Az öröm, a nyugalom, a béke, a szeretet, az önbecsülés, az önbizalom, a harmónia, a megbocsátás, a meditáció...

Ezeket csak meg kell tudnunk engednünk, kiteljesedni magunkban.
Teret kell tudnunk adni nekik önmagunkban.

Ha ez egyre inkább megvalósul Benned, akkor a "hétköznapjaid boldogsága" már nem egy embertől, nem közösségektől, tárgyaktól, rádióadásoktól, eseményektől, vagy bármilyen külső körülményektől fog függni! Te magad leszel a megtestesült nyugalom, béke és öröm! Az, amelyik minden irányba sugároz! Nem válogat, nem szelektál. Önnmaga öröméért terjed ki minden irányba, mindenféle kötődés, elvárás, vagy csalódás nélkül...

Persze addig azért átmegyünk könnyebb-nehezebb, kissebb-nagyobb hullámvölgyeken, de tudd, hogy efelé tartunk!


Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

.