2025. október 23., csütörtök

Deutschlandsberg hegyei közt az ősz


Az ősz színei 1.
Napkelte a város felett


Nagyításhoz klikk a képekre! 

Kellemes szállodát találtunk Zsuzsával a deutschlandsbergi vár alatt, ami tökéletes bázisa volt az idei őszi túránknak. Öt napot töltöttünk ezen a festői hangulatú környéken. Reggeli köd és pára, a fákon az ősz csodálatos színei, történelmi vár, kedves kis város, kellemes hangulat, az erdőben pedig kalandos túraútvonalak.

Kilátás a szobánk ablakából

Vörösen duzzadó fürtök lógtak a dombolban lévő szőlősorokon, amire ráláttunk a szobánk ablakából. A szüreti munkálatokra nem vállalkoztunk, viszont a szálloda bőséges reggelije, és a hajnali sejtelmes köd felszállta után a nap sugaraival egy ritmusban vettük fel mi is a túrabakancsot, és irány az erdő!


Útjelző táblák irányítják a túrázókat, kitaposott ösvények, évezredes sziklák, hatalmas fák, hidak, lépcsők, jó levegő és madárfütty. Az erdő sűrűjébe már nem ér fel a város, csak a természet hangját hallani, ami nagyon megnyugtató. Az őszi falevelek színvilága lenyűgöző, festővászonra kívánkozik.


Az ősz színei 2.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Mások is lelkesen taposták az ösvényeket, fiatalok és idősek, magányosan vagy társaságban. Meredek emelkedőn keményen dolgozik a tüdő, feszül a comb, tapos a bakancs, jóleső lihegés, majd a magaslaton megpihenve jöhet a frissítő víz és gyümölcs.

Az ősz színei 3.
Szőlő, fák, dombok


Ezeken a kirándulásokon nagyon jókat szoktunk Zsuzsával beszélgetni. Bőven van idő, és a megszokott környezetből kimozdulva az új perspektíva és látásmód is inspirálja az ember szellemét. Sok téma merül fel ilyenkor, üzlet, gazdaság, politika, történelem, környezet, pszichológia, kultúra, vallás, természet, és ezek különböző kombinációja. Hatalmas séták, finom falatok, jó beszélgetések, vagy akár hosszú néma menetelés, mikor épp mi ragadja magával az embert. Esténként pedig szaunaszeánsz. Ott izzadtam, pihentem, töltődtem, és érleltem a nap közben átélt élményeket.


Az ősz színei 4.
Hegyek, dombok, völgyek

Deutschlandsbergi túránk egyik napját a város fölött trónoló Burgra, az erődítményszerű várra szántuk. Ma már múzeum, hotel és kirándulóhely, a hosszú múltjával történelmi emlékhely.



A várfalról letekintve a környékre bizony megmozdul az ember fantáziája.


Történelmi idők, korok és emberek. Mennyi minden történhetett itt a hosszú évszázadok alatt. Már a bejáratnál egy nagy tábla fogadott, ami a várral kapcsolatos főbb eseményeket sorolta fel időrendi sorrendben:


Nagyításhoz klikk a képekre!


Krisztus előtt 3-4 ezerből már kerámia és kőszerszám leletek mutatják, hogy emberi település volt a környéken. Később megtelepedtek itt a kelták és a rómaiak is. 1000 környékén indul a várépítés, ami több szakaszban zajlik. A tábla mutatja, hogy az 1400-as évek végén Corvin Mátyás magyar király is elfoglalta csapataival.


Belépve az évszádos falak közé, mintha megcsapna a történelem szele. Pedig ekkor még csak a belső udvarba léptünk, a múzeumba még be sem mentünk.


A vastag kőépület több emeletét is átadták a kollektív emlékezetnek. Pazar kínálattal több termet is berendeztek a múzeum számára, amiben elkülönitve mutatták be a környékkel kapcsolatos témákat. Kelták, rómaiak, osztrákok, középkor, újabb kor, fegyverek, használati eszközök, spirituális tárgyak, gazdasági dolgok, szobrok, képek, térképek, metszetek, ruhák, szokások, hiedelmek, és sok-sok minden. (még egy kínzókamra is!) 


Érdeklődve lépkedtünk egyik teremből a másikba, ahol olyan pazar kínálata volt a tárgyaknak, a témáknak és az információknak, hogy meg is lepődtünk azon, milyen gyorsan elszaladt az a három és fél óra, amit  a múzeumban töltöttünk.


Áldást osztó kelta pap szobor 
a Krisztus előtti 5. századból


A gazdagon összeállított látványosságokhoz más környék múzeumai is hozzájárultak, és a többezer éves tárgyak mellett láthattunk "csak" 100-200 éves tárgyakat is, ruhákat, munkaeszközöket, vagy éppen kézi és lőfegyvereket is.



Teljesen átjárt a különböző korok hangulata, és miután végigjártuk a múzeumot, a három és fél óra alatt annyira töményen telítődtünk a befogadott információkkal és benyomásokkal, hogy szinte szédelegve sétáltunk le a dombról vissza a szállodába. Pedig, ha a kiváncsiságunknak és az érdeklődésünknek megfelelő alapossággal tanulmányoztuk volna a kiállított dolgokat és írásokat, akkor kétszer ennyi időt töltöttünk volna ott. Mindegy, jó volt így, ahogy volt. Sok mesélnivalóm lenne még ezügyben, de most így ebben a blogbejegyzésben elég ennyi.


Üdvözlettel
A Túrázó Kolostor Őre


ui: Az igazán nagy meglepetés akkor ért, amikor a szűk, régi nyikorgó falépcsőn több forduló után feljutottam az erődítmény legmagasabb pontjára, ahol egy lélegzetelállító szoborcsoport fogadott. Erről itt olvashatsz >>