Hawelka úr

Kulturális Kalandozásokra

invitált Bécs városába D. Magyari Imre könyve. Nem bántam meg hogy elfogadtam a meghívást, hiszen az első oldaltól kezdve magával ragadó az írás. Minden mondatából sugárzik hogy szerelmes a városba. Bécs múltjába, jelenébe, s talán a jövőjébe is. Kulturális kalandozásai széleskörűek, stílusa lenyűgöző, és ami még szintén nagyon fontos, a könyv komolyan elgondolkodtató.

 

Csodálatos részeket,

 

számtalan stílusos kis finomságot lehetne itt most idézni. Nehéz is volt választani, de jöjjön most egy kávézóról szóló rész, ami azt hiszem tökéletesen illik ide a kolostor udvarára. Tiszta Zen.

 

 

"A Hawelka 

 

nappal is éjszakai hely: sötét a parketta, sötét a mennyezet is, magányos lámpák lógnak róla, amelyek mindig égnek, a szűk utcát bordó függönyök takarják el, igen helyesen. A félhomályban alig tűnt fel, hogy, kissé misztikus figuraként, időközben maga is legendává válva, itt van Hawelka úr is, pedig elmúlt kilencven. Itt volt mindennap.

 

Kérdeztem volna a régi és új törzsvendégekről, nem sokat mond róluk, talán nem akar, talán nem is tud, talán nem is olvasta Torberg műveit, ahogy a kongói festményeket sem megy el megnézni, és az élet értelmét sem tudná megfogalmazni. Nem is kell. Egy kávésnak nem ez a dolga. Egy kávésnak az a dolga, hogy elmenjen fáért, ha máshogy nem lehet fűteni, meg az, hogy kilencvenen túl is ott legyen az üzletben, hogy elmenjen bevásárolni. Néztem Leopold Hawelkát, amint egy bevásárló kocsit maga után húzva elindult a közeli és távoli boltok felé, néztem máskor is, amint kötelességtudó polgárként a székeket igazgatja.

 

Fogalma sem lehetett róla, de megszégyenített.

 

Valószínűleg ez mindannyiunk dolga, tenni a tőlünk telhetően legjobban azt, amihez értünk, s nem zúgolódni, ha épp fát kell gyűjteni. Elvégezni a feladatunkat.

 

Meg persze megtalálni.

 

Kávéházban sok mindenre rájöhet az ember, ha figyel."

- - -

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés: