MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

L enyűgöző olvasmányélmény volt, megható, csodálatos írás, mesteri. RE-MEK-MŰ! Mintha valamifajta titkos hagyományi láncolat bontakozna ki előttem, ami indul ezzel az Illyés könyvvel (1936) majd folytatódik Lénárd Sándor Völgy a világ végén (1967) aztán Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) majd Moldova György Európa hátsó udvara (2000) és Nádas Péter Világló részletek (2017). Nyílván sok egyéb szerző munkája is becsatlakozhat még ide, az időben visszafelé haladva, vagy a sorban különböző helyekre illesztve. Ebben a fent említett láncolatban nem valamifajta általános és egyetemes, szorosan vett direkt összekapaszkodásról írok, csupán a személyes élményeimből megformázott felismerésre, általam elképzelt szellemi összekapaszkodásra gondolok. Talán táplálkoztak egymásból, talán nem, mégis felfedezek valamifajta kölcsönös egymásra hatást. Vagy csak túl sok kávét ittam. Mindenestre érdemes kilátogatni Illyés Gyula pusztáira, akár csak a könyv lapjain keresztül...

"A puszták népe, tapasztalatból, saját magamon észlelt tapasztalatból tudom, szolganép." – írta Illyés Gyula a Puszták népe című könyvében. Vannak klasszikus művek, amik sajnos olvasói trehányságból, lustaságból, vagy egyéb gyengeség miatt későn érnek el az emberhez. Így esett ez velem is, ugyanis most a napokban olvastam csak Illyés Gyula kiváló könyvét. És azonnal elkezdtek fejemben cikázni a felkiáltójelek és a kérdőjelek, a pontpontpontok és a zárójelek, szóval alaposan feldúlt és lenyűgözött ez az írás. A belső feszültség akkor jutott el igazán egy megmászhatatlan és megoldhatatlan magaslatra, amikor elmém képernyőjén egyszercsak a Meldrum-ház egyik szobájában láttam Illyés Gyulát töprengeni. No, de kezdjük az elején!  Illyés Gyula „ szolganépet ” említ.  De vajon kik azok a szolgák, hányan vannak, és hol élnek? Egy állami intézmény vagy egy multinacionális cég, esetleg egy helyi kiskirály kizsákmányolt alkalmazottai azok lennének, vagy sem? Törvényi védelem és jog vol...