Hankiss Elemér egyik kiváló könyvét hoztam most el ide a kolostor udvarára. Rólunk, emberekről szól. A viselkedésünkről, drámáinkról, szerepeinkről, és még sok minden egyéb mély dolgokról, viszont nagyon humoros, és könnyen fogyasztható formában.
Bár, most egy nem annyira humoros részt olvashatsz majd, azonban nagyon elgondolkodtató. A szerző az alábbi sorokat a "MUNKAHELYI STRATÉGIÁK" fejezetbe helyezte a könyvben, azonban, és amiért én most ide hoztam, annak oka az, hogy ezek a jelenségek tökéletesen megmutatkoznak nem csak egy munkahelyi, hanem a vallásos, spirituális, meditatív közösségekben is. Többet nem is szeretnék most hozzáfűzni.
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én
(részlet)"Sok lehetséges stratégia van ebben a helyzetben. Az egyik a hatalom stratégiája. Ez abban áll, hogy az erős embert játsszuk meg, "erőt mutatunk", letaposunk minden ellenállást. Ha sikerül a trükk, ha az emberek megszeppennek, komolyan vesznek minket, megijednek tőlünk, akkor ezzel sikeresen megerősítettük helyzetünket és öntudatunkat. Ha kudarcot vallunk, ha bolondot csinálunk magunkból, akkor személyiségünk, énünk súlyosan megsérülhet.
Sok sikeres stratégiája van a gyengeségnek is. Például:
A láthatatlanság stratégiája: igyekszem eltűnni, láthatatlanná válni, óvatosan mozgok, hogy lehetőleg senki se vegyen észre, óvatosan úszkálok a kis halak rajában.
A különc stratégiája ezzel rokon: csodabogár, nevetnek rajta, nem veszik komolyan, békén hagyják.
Az ártatlan bárány stratégiája: a helyes, kedves kis bárány szerepét játszom, aki mindenkit szeret, és akit mindenki szeret, aki senkinek nem tudna kárt okozni.
A mindig csak mosolyogni stratégiája: nem villogtatom a fogamat, nem vagyok gyanúsan mogorva, állandóan csak mosolygok és lengetem jóakaratom és ártatlanságom zászlaját.
Az önbéklyózás stratégiája: mint már korábban láttuk, ez egy megelőző stratégia, és abban áll, hogy jó előre találok alibit, valamit, amiért nem vagyok felelős (például egy képzeletbeli vagy tényleges betegséget, a nehéz gyerekkor emlékét, időhiányt), amely eleve és előre megmagyarázza a jövendő kudarcokat, s így ezek a kudarcok nem sértik majd öntudatomat, önérzetemet.
A kliens stratégiája: fegyverhordozóként csatlakozom egy robosztusabb szereplőhöz.
A hízelgő kutya stratégiája: hízelgek a nálam erősebb ragadozóknak. Ez különösen sikeres stratégia, mert még a legerősebb ragadozóknak is megvan a gyönge pontjuk: a hiúságuk. A hízelgés valóban csodafegyver. majdnem mindenkit levesz a lábáról, mert majdnem mindenki küszködik önértékelésével, öntudatával. Énünk telhetetlen: mindent fölhabzsolunk, még a legolcsóbb dicséretet vagy bókot is, ami erősítheti, dagaszthatja önérzetünket.
Stratégiák sokaságát sorolhatnám még föl:
a megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyét, a magányos farkasét, a mindenkinek segítő ezermesterét vagy lelki támaszét, a közvetítőét, a tréfamesterét és így tovább. . . "
- - -
Üdvözlettel
A Kolostor Őre, a remete
Csak Könnyedén
