egy fa tetején
Jöjjön most itt a kolostor udvarán egy fa, fűmag, és némi varázslat. Egy
dal valahonnan... valahonnan... hmm... valahonnan föntről.
"Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
"Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé.... "
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé.... "
Micsoda
ihletettség, milyen szép képi és hangulati világ, ráadásul a dallamnak
olyan csodás köntösébe bújtatva, ami elvarázsolja a hallgatót.
Elringatja, megbűvöli, elrepteti, és már csak valahol a tudatunk mélyén
érzékeljük finoman hogy, többről szól ez a dal mint a hétköznapokról és a
szerelemről. Sokkal többről. Valami nagy dologról, onnan föntről.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
