Utazás

Útikönyvek, slusszkulcs, tó, fák, hegyek. Zsuzsával utazunk.

folytatás következik...


A Kolostor Őre



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Üres vászon az alkotói házban

Kép
A kép illusztráció. (AI) Hónapok óta nem festettem mandalát, pedig képzeletem alkotói házában minden adott volt hozzá. Őszi nyugalom, csillagos égbolt, néhány hétre elvonuló jóleső magány, szolgálatkész ecsetek és az üres vászon. Hosszú meditatív órákat töltöttem kint a kertben a fák alatt, vagy bent a házban a vászon előtt. Ilyenkor nem foglalkoztam a külvilág zajával, hanem lelkem belső barlangjába próbáltam leereszkedni, és ott intuitívan letapogatni, hogy van-e kép és forma, ami meg akar születni. Lelki szemeimmel pásztáztam a belső szférát, figyeltem, hallgattam, próbáltam érzékelni a rezdüléseket, hogy megmozdul-e valami. Figyeltem, hogy testet akar-e ölteni vajon egy kép, egy ábra, egy mandala, de csak a csöndesség fogadott. Az üres vásznak némán meredtek. Mozdulatlanság és csönd. Mit tegyek? A csillagokat figyeltem hosszan. A kertben lévő fák lombját fújta az őszi szél, és a levelek halk zizegesését hallgattam. Telefon elnémítva, rádió kikapcsolva, én pedig csendesen...
További információk

Kínai bölcselet: Szun-ce legjobb mondata

Kép
Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és a Szun-ce legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link Teljes könyv, A kolostor legjobb mondata (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban - Zen bölcsesség: bika a falon. - Kína: Három királyság, egy és kettő - Családi hagyatéktól a zen buddhizmusig  EPIKTETOSZ  legjobb mondata YouTube  Link
További információk

Olga Tokarczuk - Nappali ház, éjjeli ház

Kép
    Egy meditatív derengés ez a könyv. A hétköznapi pillanatok közt meghúzódó sejtelmes látomás. Álomszerű alakokkal botorkálás különböző helyszínen és időben, homályos tapogatása az élet rejtelmeinek, állott levegőben történő szédelgés és szendergés, amit néha felvált egyfajta tiszta esti égboltszerű csillagos élesség. Szóval, keresem a pontos kifejezést és az értelmet, de nem találom, és őszintén szólva nem is bánom. Egyáltalán nem, mert a könyv hangulata magával ragad. Együtt botorkálunk és tapogatózunk a szerzővel, kérdőn összenézünk, majd sejtelmesen továbbhaladunk egy olyan ködös erdei ösvényen, amiről fogalmam sincs hová vezet, de megyek, haladok, lépkedek. Olga Tokarczuk, a Nobel-díjas lengyel írónőtől ez most a második könyv, amit olvastam. Pár hónappal ezelőtt volt a kezemben a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című könyve, ami nagyon megfogott. Egy különös vidéki történet különös alakokkal. Lassan hömpölygő életet mutat be, amiben furcsa gyilkosságok tört...
További információk