A Zűrzavar után a Világrendről olvastam. A sokat látott és
tapasztalt politikus-diplomata Henry Kissinger 2014-es könyvét.
Történelem, politika, gazdaság, rövidtáv, hosszútáv, nagyívű trendek és
mozgások, stratégiai hibák, kontinensek és országok. A könyv egy pontján
a szerző így fogalmaz:
"Sok évvel ezelőtt, fiatalkoromban meglehetősen hetykén azt gondoltam magamról, hogy képes vagyok a "történelem értelméről" véleményt mondani. Most már tudom, hogy a történelem értelme nem valami olyasmi, amit ki kell nyilatkoztatnunk, hanem amit fel kell tárnunk."
Nos, ennek a bizonyos "feltárásnak" lehet egyik kiváló állomása például ez a könyv. Nem kell feltétlenül se egyetérteni Kissinger soraival, nem is kell vele szimpatizálni, de egyfajta közös töprengésre, közös eszmecserére mégis érdemes vele leülni e könyv formájában. Érdemes átgondolni a dolgokat, világunk mozgását, közös történelmünk alakulását.
"Sok évvel ezelőtt, fiatalkoromban meglehetősen hetykén azt gondoltam magamról, hogy képes vagyok a "történelem értelméről" véleményt mondani. Most már tudom, hogy a történelem értelme nem valami olyasmi, amit ki kell nyilatkoztatnunk, hanem amit fel kell tárnunk."
Nos, ennek a bizonyos "feltárásnak" lehet egyik kiváló állomása például ez a könyv. Nem kell feltétlenül se egyetérteni Kissinger soraival, nem is kell vele szimpatizálni, de egyfajta közös töprengésre, közös eszmecserére mégis érdemes vele leülni e könyv formájában. Érdemes átgondolni a dolgokat, világunk mozgását, közös történelmünk alakulását.
A szerző alaposan átveszi a kontinenseket
és kultúrákat, a hagyományokat és az átalakulásokat. Töprengő, értelmiségi és tűnődő emberként egy olyan glóbuszon, ahol napra-napra egyre nagyobb egymásrautaltságban és összefonódásban élünk, nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk a körülöttünk lévő világgal. Legalább alapszinten. Legalább annyira, hogy a különböző országok és kultúrák honnan jönnek és hová tartanak, milyen érzelmi és történelmi terheket cipelnek, milyen vágyak mozgatják, és milyen emberek vezetik közösségeiket. Ha alapszinten legalább ilyesmikkel tisztában vagyunk, talán megértőbben, tudatosan és bölcsebben tudunk dönteni a saját viszonyainkról, a jelenről, és talán a jövőről is.
A könyv legelső fejezetének címe: Mi a világrend?
Azt hiszem ennél lényegretörőbben nem is kezdődhetne a mű. Érdemes tehát egy jó erős kávét vagy teát lefőzni, majd kényelmesen helyet foglalni, és átadni magunkat néhány órára az elmélyült töprengésnek. Így tettek elődeink is, legyenek akár hajóskapitányok, forradalmárok, császárok, vagy egyszerű cipészek, földművesek vagy huszárok, hiszen egy kicsit mindannyian részesei voltak a történelemnek és a korabeli világrendnek. Mi pedig a mostaninak. Érdemes tehát tisztában lenni azzal, miben is élünk, honnan jöttünk és hová tartunk. Kissingerrel, vagy nélküle, de a Világunk mindenképp halad valamerre, benne pedig a kultúrák és a kontinensek tektonikus mozgása rajzolja át néha a térképet. Mire a könyv végére érünk a kávéscsészénk is kiürül, azonban a Világból már valamivel többet érthetünk. És ez így van jól.
A Kolostor Őre
és kultúrákat, a hagyományokat és az átalakulásokat. Töprengő, értelmiségi és tűnődő emberként egy olyan glóbuszon, ahol napra-napra egyre nagyobb egymásrautaltságban és összefonódásban élünk, nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk a körülöttünk lévő világgal. Legalább alapszinten. Legalább annyira, hogy a különböző országok és kultúrák honnan jönnek és hová tartanak, milyen érzelmi és történelmi terheket cipelnek, milyen vágyak mozgatják, és milyen emberek vezetik közösségeiket. Ha alapszinten legalább ilyesmikkel tisztában vagyunk, talán megértőbben, tudatosan és bölcsebben tudunk dönteni a saját viszonyainkról, a jelenről, és talán a jövőről is.
A könyv legelső fejezetének címe: Mi a világrend?
Azt hiszem ennél lényegretörőbben nem is kezdődhetne a mű. Érdemes tehát egy jó erős kávét vagy teát lefőzni, majd kényelmesen helyet foglalni, és átadni magunkat néhány órára az elmélyült töprengésnek. Így tettek elődeink is, legyenek akár hajóskapitányok, forradalmárok, császárok, vagy egyszerű cipészek, földművesek vagy huszárok, hiszen egy kicsit mindannyian részesei voltak a történelemnek és a korabeli világrendnek. Mi pedig a mostaninak. Érdemes tehát tisztában lenni azzal, miben is élünk, honnan jöttünk és hová tartunk. Kissingerrel, vagy nélküle, de a Világunk mindenképp halad valamerre, benne pedig a kultúrák és a kontinensek tektonikus mozgása rajzolja át néha a térképet. Mire a könyv végére érünk a kávéscsészénk is kiürül, azonban a Világból már valamivel többet érthetünk. És ez így van jól.
A Kolostor Őre
