Lui a tanyasi életet választotta. Visszavonult, nyugdíjba ment.
Pöfékel az öreg, talán kártyázik, pálinkázik. Állítólag vannak lovai és
kecskéi is. Ahogy egy rendes tanyán illik. Sokan szeretnék hallani,
ahogy néhány kupica után anekdotázik.
Szívesen
meghallgatnák ahogy mesél a régi háborús időkről, közbeszerzésekről,
miniszterekről, a Radóc utca titkairól, fiatalokról, demokratákról, a
narancsszövetség legendáiról, a csibész haverjáról, és a háborús árkok
lidérces élményeiről. De Lui nem mesél. Nem az a típus. Különben is
nyugdíjba ment. Ma már csak öreg veterán. Áll a tanyasi ház udvarán,
pöfékel, és csak nézi a távolt. Hideg a téli szél, igazít a
gúnyáján. Bent a kemencében pattog a tűzifa, a konyhában pedig rotyog a
gulyás. Még egyet szippant, mélyre, tüdőre, majd kifújja a füstöt, és
elégedetten nyugtázza azt a kis rezgést a zsebében.
Megjött
a bankból az SMS, megérkezett az összeg. Tizenegy kövér számjegy. Lui
nyugdíjba ment. Pipázgat az öreg, talán kártyázik, pálinkázik. Itatják
hogy meséljen, de ő inkább hallgat. Amit akart, már elmondta. A
nagyérdeműnek is, és azoknak a kameráknak is, amelyeknek felvételét
letétbe helyezte nehezebb napokra. Előre gondolt a nyugodt nyugdíjas
évekre. No meg hát a család...
Békésen
kanalazza a forró gulyást és csöndben gondolkozik. Van min. Sűrű mögötte
az elmúlt 30 év. A birtok hatalmas és kiterjedt volt, a cselédség
szorgos, a talpnyalók igyekvők, miközben a tét csak nőtt és nőtt. SMS
pittyeg. Újabb összeg jön. De mi lesz majd holnap? Mi lesz amikor elolvad a hó?
Mit hoz majd a tavasz? A kecskék és a lovak talán rendben vannak, de
vajon felszáll majd a páva?
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
