Claude Monet, 1876, The boat studio
Nagyításhoz klikk a képre!
A bécsi Monet kiállításon nemcsak egy könyvet sikerült vennem a festő életéről, hanem egy csodálatos naptárt is a képeivel. Arra gondoltam, hogy e kalendárium segítségével a 2019-es évet Zsuzsával közösen Monet társaságában és hangulatában tölthetjük. Kitettük a lakás egy olyan pontjára, ahol sokszor láthatjuk és gyönyörködhetünk benne.
A fenti festmény,
az április hónapot díszíti e naptárban, így aztán az aktualitása miatt is terveztem hogy elhozom ide a kolostor udvarára, kezdődjön ezzel a képpel itt az áprilisi hónap. És még néhány gondolatot is szívesen megosztanék ezzel kapcsolatban.
Monet nagyszerű képeiből nekem elég nehéz kedvenceket választani, mert egyik legnyűgözőbb, mint a másik. Zsuzsával hosszan szoktunk gyönyörködni bennük, és aztán meg is beszéljük a képet, a hatását, meg úgy ami eszünkbe jut róluk. Szóval nehéz a sok-sok csodás kép közül kedvenceket választani, de ha mégis meg kéne nevezni párat, akkor számomra ez a fenti kép biztos benne lenne. Engem nagyon megérint a hangulata. A remeteség maga.
Ráadásul ott a festményen az az ember kint van a természetben, jelen van a föld és a víz elem, a levegő, az égbolt, a fák, és ebben az idillikus hangulatban ringatózik a kis hajó. Monet több festményén is megjelenik ez a kis csónak, amely a valóságban is létezett, és egyfajta, alkotói műhelynek használta.
Jung apónál is olvastam a "remeteségről", amikor az ember az elvonultságban kikristályosítja és kiérleli a dolgokat. A megértését mélyebbre viszi, olyan tudás és összefüggések birtokába kerül, amit az elvonultság nélkül nehéz lenne megszerezni és felismerni. Ez a fajta remeteség és kikristályosítás, ez történhet akár a saját személyiségünk mélyebb rétegeinek megismerésével kapcsolatban is, de én most itt ez esetben átvinném ezt az értelmezést a festő alkotói folyamatára. Monet a "remete" ebbe a kis csónakba vonult el alkotni. Számomra tökéletesen ezt tükrözi a fenti kép. Ez az üzenete. Az egyedüllét, a nyugalom, és az alkotás.
Benne ül az alak a "remeteségben", és a létezésének egy olyan pillanatát mutatja be, amikor épp tűnődik valamin, olvas, vagy rajzol. Azaz, zajlik a "kikristályosítás", a dolgok kiérlelése, csiszolása, megértése és fejlesztése. Ott, egyfajta úszó remetebarlangban egy idillikus természetközeli helyen. A csöndben. A magányban. A nyugalomban.
A kis hajó szimbolizálja
ezt a fajta elvonulást, azonban a nyitott ajtó megadja az esélyét annak, hogy a remete a munkája után mégis kilépjen a külvilágba. Bármelyik pillanatban megtörténhet ez. A döntés a remetétől függ. Vagy, még a nála is magasabb erők játékától, attól, ami majd eldönti hogy mennyi tudást és alkotást képes a remete az adott időben elviselni, befogadni és megjeleníteni.
Beléphetünk mi is a remeteségbe, hogy felfedezzük az élet mélyebb rétegeit, majd aztán ki is léphetünk a remeteségből, hogy megosszuk a világgal a felismeréseinket, a tudásunkat és az alkotásunkat. Nem szükséges ehhez Monet-nak lennünk. Azt ajtó nyitva áll mindannyiunk számára.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
