KÉP: C.G. Jung tanítványa és a munkatársa,
Marie-Louise von Franz háza Bollingenben.
Nagyításhoz klikk a képre!
Továbbra is türelmesen
és kitartóan haladok Jákob
családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy
írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek
kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek
világában.
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet és a gazdaság területén, most pedig a remeteség témája körül fogok elidőzni kicsit, Marie-Luise különös háza kapcsán.
Szó volt már itt a blogban a remeteségről Monet kapcsán, de másoknál is, és most kicsit visszatérnék a témához ismét, mert kapcsolódik a könyvhöz.
KÉP: Marie-Louise von Franz fiatalon
Marie-Louise von Franz
C.G. Jung közvetlen tanítványa és munkatársa volt hosszú-hosszú évekig. Több könyvet is írt, tanított, páciensekkel foglalkozott, kutatott, publikált, és nem mellesleg, Ő is megértette a remeteség erejét.
Azt, amikor az ember az elvonultságban kikristályosítja és kiérleli a dolgokat. A megértését mélyebbre viszi, olyan tudás és összefüggések birtokába kerül, amit az elvonultság nélkül nehéz lenne megszerezni és felismerni. Ez a fajta remeteség és kikristályosítás, ez történhet akár a saját személyiségünk mélyebb rétegeinek megismerésével kapcsolatban is, de akár egyéb alkotói folyamatok kapcsán is, legyen az festészet vagy írás, vagy bármi.
Nagyításhoz klikk a képre!
A Misztikus Bollingen
Jung apó bollingeni remete házához hasonlóan Marie-Luise is megépítette ott az övét, amely az év több hónapjában is az elvonulásra szolgált. Teljes alkotói csönd a domboldalban, az erdő szélén. Telefon nem volt, és egyszerű spártai körülmények szolgálták azt, hogy kellő önismeretet és inspirációt szerezzen a munkájához.
KÉP: Spártai körülmények és az egyszerűség segítették Marie-Louiset abban, hogy önmagára és a munkájára koncentrálhasson.
Míg Jung apó háza Bollingenben lent volt a tóparton, addig Marie-Louise a falu másik végén, fent a domboldalban épített egy kisebbet, de hasonlót.
Sajnálom hogy most nyáron, amikor a zürichi és a küsnachti felfedezőutamon jártam, kihagytam, Marie-Louise házát Bollingenben, de akkor még nem ismertem az Ő történetét és munkásságát. Van egy olyan sejtésem, hogy pótolni fogom én még ezt a látogatást.
Marie-Louise több interjúban is mesélt erről a házról, a történetéről, és a hozzá fűződő viszonyáról. Arról hogy mi módon és hogyan töltötte ott az időt. Volt olyan hogy hetekig nem is találkozott senkivel. Teljes remeteségben élt. Mesélte hogy mennyire kreatív időszakot töltött ott az év több hónapjában is.
A kérdés
Felmerülhet a kérdés az emberben, vajon normális dolog-e, hogy így elvonul valaki és egyedül tölti az idejét. Kérdés lehet az is, hogy ez vajon csupán egy modern hóbort, menekülés, vagy több annál, és hogy van-e ennek valami mélyebb üzenete és szerepe.
Én belül, mélyen magamban azt érzem, hogy ez több modern hóbortnál, és ennek a remeteségnek bizony fontos feladata, küldetése és szerepe van. Akár egy ember életében, akár a kollektivitást tekintve is, hiszen sok ilyen "elvonuló" remete aztán olyan tudással tér vissza az emberek közé, legyen az akár tudományos, akár művészi, akár spirituális vagy vallási terület, ami aztán hozzátesz az emberiség tudatosságához.
A barlang
Jung apó az archetípusokról szóló könyvében sok-sok oldalt szentel az átváltozás és átalakulás témájának, és annak egy részében említi ennek a fajta elvonulásnak, az emberiségben felbukkanó korai megjelenését és mitológiáját.
A keleti világ szent könyveiből idéz, újjászületési-misztériumról értekezik, vagy a navahó indiánok szertartásait is felhozza példának arra, hogyan jelenik meg az elvonulás, azaz, a barlang effektus a fejlődés érdekében. Azt írja Jung apó: "A barlang az újjászületés helye, az a titkos mélyedés, amelybe bezárják az embert, hogy inkubálódjon és újjászülessen."
Egyéb ősi legendáriumokat is említ, amelyekben több száz éveket aludtak a barlangokban a "hétalvók". Alvás közben pedig istenivé váltak, és az örök élet birtokába jutottak. Nyilván ezek mitologikus történetek, de mégiscsak megjelenítenek egyfajta szimbolikát. A fejlődés és az átalakulás szimbólumát és lehetőségét. Azt, hogy a Tudat visszatalál önmaga mélyére, önmaga "barlangjába", és ott felfedezheti az isteni szférákat. Jung apó azt írja erről: "Ennek óriási hatása lehet a személyiség pozitív vagy negatív irányba való megváltozására."
A modern barlang
Mivel a fent példázatok mitologikus és szimbólumszerű dolgok, ezért a lényegüket tekintve fontosak és figyelemreméltóak, viszont a megjelenésük a mindennapjainkban talán kevésbé "túlzóak".
Egy ilyen kis "barlang állapotba" nyilván el lehet vonulni egy-egy nyugalmas esti órára a lakás egy csöndesebb zugába, hogy az ember önmagával legyen, meditáljon, relaxáljon, tanuljon és fejlődjön. Vagy ki lehet nevezni egy napot a héten, amikor a "barlangi újjászületésemmel" vagyok elfoglalva. Esetleg nagyobb időt és teret is lehet adni ennek az elvonultságnak, ahogyan tette azt pl. Jung apó, és Marie-Luise, vagy esetleg más remeték is.
Vissza Jákobékhoz!
Miért is hoztam elő most ezt, a remeteség és a barlang témáját? Mert bizony ez is megjelenik a Jákob családjáról szóló monumentális irodalmi műben. Nem véletlen, hiszen az egész műben lehet érezni a jungi inspirációt. Tudható is hogy az író bizony szorosan követte Jung munkásságát, és nemcsak azért mert kortársak voltak, hanem mert mélyen érdekelte a pszichológia. Nézzük akkor tehát a történetet!
Jákob fia, József kétszer is "barlangba" kerül. Bár, nem önként megy oda, hanem a körülmények kényszerítik erre. De talán ezeket a körülményeket tudatalatt mégis csak Ő generálta önmaga számára. Vagy a Sors, vagy Isten maga.
Mi történt?
Az történt hogy az irodalmi műben a fiatal Józsefet a testvérei összeverték és megkötözték, majd egy kiszáradt kútba dobták és otthagyták. Azaz, egy mély és sötét "barlangba" vetették, hogy magatehetetlenül szenvedjen ott addig, amíg ki nem leheli a lelkét. Ott a halál torkában testileg és lelkileg is meggyötörve, Jákob fia elmélkedhetett és meditálhatott önmagáról, a világról, életről-halálról, sok mindenről. Egyfajta újjászületési-misztériumot élt át.
Talán nem lövök le nagy poént ha elmondom hogy, József bizony kikerül a barlangból, a halál torkából, a mély és sötét kútból, és új élete lesz. Hosszú évekkel később azonban ismét egy sötét és mély barlangba veti az élet, ugyanis börtönbe kerül. Nem folytatom most itt a történetet, mert lesz még szó róla úgyis itt a blogban, hiszen lassan-lassan, de azért csak a végére érek ennek a monumentális (és eddig általam direkt titkolt) irodalmi műnek. Amire fel szerettem volna hívni a figyelmet, az maga a barlang és a remeteség.
A remete munkássága
Az elvonultságban és a remeteségben bizony olyan mély Tudati, Tudományos, Művészi vagy Spirituális fejlődésre van meg a lehetőség, aminek jelentőségét talán nehezen is ismeri fel az ember.
Vannak akik úri hóbortot, különcködést, vagy menekülést látnak ebben. Vagy ha önkéntelenül következik be, kényszerből, akkor pedig tragédiát láthatnak benne sokan, pedig ezek csupán felületes ítélkezések, hiszen a mélyben óriási lehetőségeket tartogat a helyzet. A tudat és a fény előretörését. Ezen dolgoznak hát a remeték. Hagyjuk őket békében. Csodáljuk őket, tanuljunk tőlük, hallgassuk meg mondanivalójukat és gondolkodjunk el rajtuk. Talán előnyünkre válik.
A Láng
Mikor Marie-Luise von Franz 1998-ban maga mögött hagyta földi valóját, a New York Times így emlékezett meg róla:
C.G. Jung legkiválóbb és a legihletettebb tanítványa, aki a legtöbbet tette azért hogy életben tartsa és tovább vigye a Jung által keltett lángot és fényt.
Azt én teszem hozzá halkan: hogy mindehhez szükség volt a remeteségre, és az erdőszélén arra kis házra.
KÉP: A Google Maps 2019-es fotója
Marie-Louise házáról.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
