Tavasz

KÉP: Vevey

Itt a tavasz vége, jön a szokásos háromhavi, évszaki végi visszatekintés. Most hogy újra átnéztem a kolostoros blog elmúlt háromhavi témáit, arra jutottam, hogy elég tartalmasra sikeredett itt az idei tavasz. Érdemes újra áttekinteni. Íme:


MÁRCIUS

- Carl Gustav Jung, The Red Book >>

- Történelmi Idők >>>

- Guy de Maupassant >>

- Sopron, Bach mindenkinek >>

- Az olvasó >>>


ÁPRILIS

- Az Azahriah-Galaxis közeledése >>

- Mandala 16. >>

- Bruce Lee és Hugo Boss >>

- Zűrzavar >>>


MÁJUS

- Világrend >>>

- Azahriah, az éjszakai látogató >>

- Utazás >>>

- Genfi-tó, Vevey >>

- A Nagy Szent Bernát-Hágó Szellemisége >>

- Lausanne >>

- Montreux >>

- Csokoládé >>>


- - -


Így zajlott hát 2023 tavasza itt a kolostor meditatív udvarán. Ha megérintettek a témák, érdemes a korábbi évek bejegyzéseit is felfedezned!

2022 tavasz >>>
2021 tavasz >>>
2020 tavasz >>>
2019 tavasz >>>
2018 tavasz >>>

2017 tavasz >>>

2016 tavasz >>>
2015 tavasz >>>
2014 tavasz >>> 
2013 tavasz >>> 
2012 tavasz >>>
2011 tavasz >>>

a 2010, 2009, 2008 -as tavaszi témák még nem kerültek így, a fentiekhez hasonlóan az évszak végén összegyűjtésre. De megtalálod őket a blog archívumában. Kellemes olvasgatást kívánok hozzájuk!


A Kolostor Őre

Csokoládé

Svájci utunk kávézással, sétával, pihenéssel, ééésss csokoládé vásárlással zárult. Csináltunk helyet a bőröndben néhány tábla igazán ízletes csokinak. Hiába, no, valamit azért csak tudnak ezek a svájciak a csokoládékészítés mesterfogásairól. Nem ma kezdték az ipart.

Svájci utunkat végül a Toblerone csokispult üzenetével zárom, amivel én is mélyen egyet tudok érteni:

Ha tetszett az útibeszámoló, amit az elmúlt napokban olvashattál itt a kolostoros blogban, akkor ajánlom figyelmedbe a pár évvel ezelőtti svájci utunkat is, ahol Zsuzsával Zürich környékén eredtünk a híres pszichológus, Carl Gustav Jung nyomába:

- Zürich >>

- Küsnacht >>

- Bollingen >>

- Svájc. Üzlet. Pénz. >>

- Neue Zürcher Zeitung >>


A Kolostor Őre

Montreux

A svájci riviéra gyöngyszemének nevezett elegáns üdülőhelyen folytattuk utunkat: Montreux-ben jártunk. A tavasz továbbra is inkább az esős és a felhős arcát mutatta, de még így is nagyon hangulatos volt a város.

Az útikönyvek így ajánlják:

"Montreux lényege az, hogy sétáljunk itt egyet-kettőt és élvezzük a nagyvilági üdülőhely hangulatát: a tavat, a hegyeket a minden színben pompázó vegetációt, az éttermek finomságait, a helyi borokat, a különböző művészeti rendezvényeket, a nyüzsgő, de nem stresszes publikumot - egyszóval érezzük jól magunkat."

Market

Ahogy Vevey-ben, úgy itt is lenyűgözött a piactér. Ahogy álltam az oszlopoknál, elképzeltem milyen lehetett itt az élet 1890-ben, amikor a tejporgyáros Henri Nestlé támogatásával megépítették ezt a fémszerkezetes piac-csarnokot, hogy megfelelő körülményeket biztosítson a kereskedésnek. Mennyi üzlet köttethetett itt az elmúlt évszázadban e tetőszerkezet hűs árnyékában. És természetesen ahogy nőtt a város ismertsége, úgy a környező ingatlanirodákban is fejlődött a business, hiszen a domboldalban az elmúlt évtizedekben parádés kínálata alakult ki az ingatlanpiac prémium szegmensének.

The Show Must Go On

A piac mellett a tóparton áll a város egyik legtöbbet fotózott szobra: Freddy Mercury.

A Queen együttes énekese második otthonának tekintette a várost, itt is halt meg. A szobra körül megállás nélkül záporoznak a selfie-k.

Tourism never sleeps

Felhő és eső ide vagy oda, a turizmus nem áll meg, a hajók jönnek és mennek. Kínaiak és arabok, csehek és magyarok, franciák és olaszok, mindannyian kiváncsiak arra, hogy mi van az otthonuktól távol. Jelentem: itt Montreux-ben az életnek egy igazán kellemes hangulata.


A Kolostor Őre

Lausanne

Svájci utunk a Genfi-tó környékén ma Lausanne-hoz ért. Vannak olyan vélemények, miszerint a tó "fővárosa" nem is Genf, hanem maga Lausanne. Nem tudom, mindenesetre gyönyörű, teljesen lenyűgözött.

Főleg az óvárosban voltunk, és a kis utcákban a házak mögül fél szemmel mindig látható a hatalmas vízterület, a gyönyörűen kéklő Genfi-tó. A város egyik része a vízparton van, a másik pedig lassan kúszik fel a domboldalon. És ott találhatóak a hűen megőrzött és felújított régi, történelmi épületek.

A kis utcák közti tereken helyi árusok kínálják a portékájukat.

Hangulatos sétánk különböző helyszínekre vezetett. Annak ellenére, hogy engem ezek az egyszerű, de mégis rendben tartok történelmi házak és utcák is teljesen lenyűgöznek és magukkal ragadnak...

...azért a híres épületeket, múzeumokat és kiállításokat is megtekintettük, amelyek nagyon tanulságosak, informatívak és gazdagon illusztráltak voltak.

Jártunk a Rimune-palotában és a városi múzeumban, és mindkettő helyszínen, párhuzamosan több kiállítást is futtattak. Kedvelem az ilyen helyeket. A múzeumi elmélyülést aztán a katedrális csendje követte:

A lausanne-i katedrális 12. és 13. század környékén épült egy római tábor helyén. Nem semmi történelmi időtáv.

Leültünk Zsuzsával a Rózsaablakkal szemben és csendben szemléltük mintázatát, kidolgozottságát, üzenetét és hangulatát. Zodiákus, állatövi jegyeket és az évszakokat mutatta be.

Ültem, néztem, csak néztem, és egy idő után nem tudtam másra gondolni: mandala.

Business as usual

Az óváros luxusboltjai közt egyszercsak rátaláltam valami számomra különösen értékesre:

Korábban meséltem már a Hugo Boss részvényeimről itt a blogon, szóval amikor szembejött velem a márka Lausanne belvárosában, az amúgy is kellemes hangulatom aztán még derűsebbé vált.

Svájc, Genfi-tó, Lausanne, Hugo Boss. Nehéz lenne fokozni, úgyhogy irány vissza a szálloda, holnap egy új nap vár.


A Kolostor Őre

A Nagy Szent Bernát-Hágó Szellemisége

KÉP: Nagy Szent Bernát-Hágó

Több, mint harminc éve már annak, hogy megérintette lelkemet a svájci Nagy Szent Bernát-Hágó szellemisége.

Az ottani kolostor, a bernáthegyi kutyák, a vándoroknak nyújtott segítség, hegytetőn a csendes, elmélyült és meditatív életforma, a menedékház ezeréves múltja, szóval összességében mindaz, amit a Nagy Szent Bernát-Hágó nyújt és amit szimbolizál. Ebből született meg a "Kolostor Őre" írói név is, aminek történetről bővebben egy videó itt lesz. A hágóról és a bernáthegyi kutyákról pedig archív képek itt.

Közel harminc évvel ezelőtti rajzom

Kapcsolódásom e témával elég mély. Nem akarok túl nagy és túl misztikus szavakat használni, de a kapcsolatom talán előző életekből fakad. Vagy ha a másik nagy svájci témával - ami szintén megragadta a szellememet és lelkemet - C.G Jung munkásságával kötöm össze, akkor úgy is fogalmazhatnám, hogy a Szent Bernát-Hágó és az ottani kolostor az valami ősi, archetípusos jelenség, és erre rezonál bennem valami hasonló. Ez a kapcsolódás sok szépet adott nekem az elmúlt évtizedekben, de sok nehézséget is. Hosszan tudnék mesélni, de most eltekintek ettől.

Rengeteg minden történt tehát ezalatt a harminc év alatt, egy fontos dolog azonban nem. Személyesen még nem léptem e földre, szememmel még nem tekintettem meg a hágót, a menedékházat, a hegyet, az ott álló és irányt mutató, a hágó fölött őrködő Mentoni Szent Bernát szobrát:

KÉP: GSBernard

Látogatásom a hágóra eddig elmaradt az elmúlt három évtizedben, és úgy tűnik, hogy most sem fog megtörténni. Még várnom kell erre.

Csúcstámadás törölve. Alaptáborba vissza.

Ahogy a himalájai hegymászók is kénytelenek néha feladni a csúcstámadási kísérletüket időjárási viszontagságok, vagy egészségügyi nehézségek miatt, így a svájci utunk során én is hasonlót élek most át. Hó és lavinaveszély van fönt a hágón, a megközelítése több, mint kockázatos, ezért a hegy tetején már lezárták az utat.

Fönt a hágó 2400 méter környéki magaslat, és ott még eléggé tél van, ezért nem engedik fel az autósokat, pár kocsi parkolt is ott a lezárásnál, így aztán kb. 6 kilométerrel a kolostor és menedékház előtt befejeződött az utunk.

Mi is leparkoltuk az autót, néztük a hegyeket és tanakodtunk... 

...majd pár száz méterrel gyalog azért még feljebb mentünk, de néhány kanyar után már csak a végtelen hó, és a hegyekkel egybefüggő csodálatos fehér felhők jelezték, hogy eddig és ne tovább.

Itt vagyok tehát a Nagy Szent Bernát-Hágó alatt és tekintetem a hegyre szegezem. Kolostori alázattal és szerénységgel kell tehát meghajolni, eddig vezetett most az égiek akarata. Ennyi.

Vissza tehát az "alaptáborba", a Genfi-tónál lévő szállodai szobánkba. Aztán szerzetesi türelemmel és bizakodással készülni a jövőre, egy újabb útra, amikor is remélhetőleg már tényleg a Nagy Szent Bernát-Hágó földjére léphetek.


A Kolostor Őre

Hans Räber: Kutyafajták enciklopédiája. 1. kötet, a bernáthegyikről szóló fejezet, részlet.

Genfi-tó , Vevey

Svájc egyik legszebb részén, a Genfi-tó környékén töltünk most Zsuzsával egy hetet. Gyönyörű vidék, inspiratív táj, csupán az időjárás alakult a mostani napokban picit hűvössé. Esős arcát mutatja a tó, bár így is lenyűgöző. Festői az egész.

Első állomásunk egy kellemes kis település: Vevey. A domboldalban luxus, a tóparton tengerparti riviéra hangulat, az óvárosban pedig csodálatos régi épületek.

Az 1700-as és 1800-as években épült hangulatos házak közt sétálgatva hamar rátaláltunk a város régi piacterére, ami a tóparton áll, egyik oldalán a régi gabonaraktár:

A téren plakátkiállítás volt, ahol korabeli fotókat mutattak be. Például azt, miként nézett ki a piactér 100-150 évvel ezelőtt. Kevesebb Porsche és Tesla, több ló és szekér.

Nagyot sétáltunk a parton. Gyönyörű látvány nyújt a tó és a szemközti hegyek.

Jó itt lenni. A víz partot verő hullámzása zenei aláfestésként szolgál, és miközben sétál az ember különös szobrokkal is találkozhat:

A város egyik híressége Charlie Chaplin, aki annyira jól érezte itt magát, hogy élete utolsó 25 évét itt töltötte. Hamar megtaláltam szobrát a parton:

A piactéri plakátkiállításon is megemlékeztek Chaplinről egy fotó erejéig az 50-es évekből:

A szobron és a plakáton túl Chaplin múzeum is van a városban.

Magával ragadó volt tehát a város hangulata még ilyen esősebb tavaszi napon is. Ebéd, kávé, süti, séta, aztán utolsó pillantás még a régi épületekre és a tóra. Viszlát, Vevey!


A Kolostor Őre

Utazás

Útikönyvek, slusszkulcs, tó, fák, hegyek. Zsuzsával utazunk.

folytatás következik...


A Kolostor Őre

Azahriah, az éjszakai látogató

Fekete ruhában érkezett gyalog egy különös táskával a kezében az éjszaka közepén. Féltem attól a pillanattól, amikor elér majd a házhoz és benéz az ablakon. Síri csönd volt az éjszakában, és a mozdulatlan tájban lépteinek ütemes ritmusát visszhangozták a környező házak. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük az előzményeket!

A teljes írás
a Librarius portálon olvasható >>


A Kolostor Őre


A témához kapcsolód korábbi írás:

A megfejtésre váró Azahriah-Galaxis >>

Világrend

A Zűrzavar után a Világrendről olvastam. A sokat látott és tapasztalt politikus-diplomata Henry Kissinger 2014-es könyvét. Történelem, politika, gazdaság, rövidtáv, hosszútáv, nagyívű trendek és mozgások, stratégiai hibák, kontinensek és országok. A könyv egy pontján a szerző így fogalmaz:

"Sok évvel ezelőtt, fiatalkoromban meglehetősen hetykén azt gondoltam magamról, hogy képes vagyok a "történelem értelméről" véleményt mondani. Most már tudom, hogy a történelem értelme nem valami olyasmi, amit ki kell nyilatkoztatnunk, hanem amit fel kell tárnunk."

Nos, ennek a bizonyos "feltárásnak" lehet egyik kiváló állomása például ez a könyv. Nem kell feltétlenül se egyetérteni Kissinger soraival, nem is kell vele szimpatizálni, de egyfajta közös töprengésre, közös eszmecserére mégis érdemes vele leülni e könyv formájában. Érdemes átgondolni a dolgokat, világunk mozgását, közös történelmünk alakulását.

A szerző alaposan átveszi a kontinenseket

és kultúrákat, a hagyományokat és az átalakulásokat. Töprengő, értelmiségi és tűnődő emberként egy olyan glóbuszon, ahol napra-napra egyre nagyobb egymásrautaltságban és összefonódásban élünk, nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk a körülöttünk lévő világgal. Legalább alapszinten. Legalább annyira, hogy a különböző országok és kultúrák honnan jönnek és hová tartanak, milyen érzelmi és történelmi terheket cipelnek, milyen vágyak mozgatják, és milyen emberek vezetik közösségeiket. Ha alapszinten legalább ilyesmikkel tisztában vagyunk, talán megértőbben, tudatosan és bölcsebben tudunk dönteni a saját viszonyainkról, a jelenről, és talán a jövőről is.

A könyv legelső fejezetének címe: Mi a világrend?

Azt hiszem ennél lényegretörőbben nem is kezdődhetne a mű. Érdemes tehát egy jó erős kávét vagy teát lefőzni, majd kényelmesen helyet foglalni, és átadni magunkat néhány órára az elmélyült töprengésnek. Így tettek elődeink is, legyenek akár hajóskapitányok, forradalmárok, császárok, vagy egyszerű cipészek, földművesek vagy huszárok, hiszen egy kicsit mindannyian részesei voltak a történelemnek és a korabeli világrendnek. Mi pedig a mostaninak. Érdemes tehát tisztában lenni azzal, miben is élünk, honnan jöttünk és hová tartunk. Kissingerrel, vagy nélküle, de a Világunk mindenképp halad valamerre, benne pedig a kultúrák és a kontinensek tektonikus mozgása rajzolja át néha a térképet. Mire a könyv végére érünk a kávéscsészénk is kiürül, azonban a Világból már valamivel többet érthetünk. És ez így van jól.


A Kolostor Őre