A közép tágulása

"Akarva-akaratlan valamennyiünket áthat egy európai világnézet, amelyet ki-ki a maga módján gondol el. Az olvasó figyelmébe ajánlom az én változatomat, hogy kedve legyen elképzelni a magáét."

Ezekkel a mondatokkal záródik Konrád György könyvének a belső borítóján lévő ajánló. Gondolkodás Európáról az alcím. Esszékötet, amely kisebb fejezetekben elmélkedik humanizmusról, vallásról, történelemről, politikáról, Európáról, de legfőképpen az emberről. Kik vagyunk, honnan jövünk, hova tartunk, és mit is szeretnénk valójában mi, európai emberek?

 

Külön érdekessége a könyvnek,

 

hogy 2004-ben adták ki, és ez egy válogatás az író régebbi gondolataiból, így aztán vannak olyan fejezetek, amelyek a 80-as években íródtak, vannak olyanok, amelyek később. Most a napokban olvasom ezt a könyvet, tanulságos így visszatekinteni a néhány évtizeddel ezelőtti folyamatokra. És mindegyik fejezettel kapcsolatban, szóljon bármilyen európai történetről is, visszaugorhat az olvasó ide a jelenbe, átgondolva azt, hogyan is állunk ma. És mi felé haladunk.

 

A gondolatokon túl

 

Ha a műkedvelő olvasóban van annyi érzékenység hogy Konrád György meglátásain, elmélkedésein és történetein túl, felismeri a tálalás kifinomultságát is, akkor egy különös gyönyörben lesz része. Mélyreható gondolatok, letisztult és kifinomult tálalásban. Ez már maga a művészet. Ilyesmit "fogyasztani", ilyenben megmártózni, felemeli az embert. Oda, olyan szférákba, ahol lennünk érdemes. Olvasni jó. Olvasni hasznos. Az ilyen könyveket pedig különösen.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

Leonardo - A zseni közelről

Vajon jó az, ha az ember közelebbről is megismeri az idolokat, a zseniket, a példaképeket és kiválóságokat?

 

Erről beszélgettem néhány éve a nyári forróság közepén egy nagy tudású és sokat olvasott idős úrral, egy könyvtár terem hűvös falai közt. Számomra egyértelműen igen volt a válasz, de aztán ahogy az idős úr elmondta a véleményét, egy picit elbizonytalanodtam. Vajon tényleg jó az ha belátunk a függöny mögé, ahelyett hogy "pusztán" a színdarab lenyűgöző előadásában gyönyörködnénk?

 

Nem tudom az egyértelmű választ, de a kérdés most újra felmerült, ahogy Leonardo Da Vinci életrajzi könyvét olvastam.

 

Közel

 

Egészen közel viszi a szerző az olvasót Leonardo műveihez, de ami talán még fontosabb, magához az emberhez is. Talán túl közel.

 

Walter Isaacson lenyűgöző munkát végez az életrajzi könyvek megírása során. Olyan mélyreható és aprólékos részleteit tárja fel a bemutatott személy életének, ami már néha zavarba ejtő. Félrehúzza a függönyt és megmutatja mi van a kulisszák mögött. Leonardo esetében sem volt ez másként. Az olvasó igazán közelről ismerheti meg a zsenit:

 

Hétszáz oldalas könyvben írták meg,

mi járt a zseniális Leonardo koponyájában

- írja a HVG

 

az archetipikus zsenikép megtestesítőjeként

némileg hóbortosnak is tartották

- QUBIT

 

abban segít a könyv hogy a teljes embert lássuk,

és megérthessük milyen különleges is volt.

- Bill Gates

 

450

 

A világ legtöbb pénzéért eladott festménye Leonardo keze munkája. A Librarius művészeti portálon írtam korábban erről, A 450 millió dolláros kérdés című cikkben. 

 

Egyik festménye fantasztikusabb, mint a másik, és egyik festménye rejtélyesebb is, mint a másik. Lehet őket csodálni, lehet rajtuk töprengeni, vagy meg is lehet venni, némelyiket 450 millió dollárért.

 

500

 

Idén volt Leonardo Da Vinci halálának 500-ik évfordulója, amiről Európa és világszerte különbözőképpen emlékeztek meg. A Zeit hetilap osztrák kiadásának, az év legelső számának főoldala is erről szól, és külön melléklettel emlékezik meg a mesterről. Elgondolkodtató ez az 500 éves időtáv...

 

A művészet

 

Raffaello, Monet, és az összes nagy festő munkássága lenyűgöző, és ha az ember rá tudja szánni az energiáját és figyelmét hogy elmerüljön a képeikben, ha meg tudja magát nyitni irányukba, sok mindent kaphat tőlük. Nagy szavak, de talán mégis igaz hogy, jobb emberré fog válni a művészet befogadása által.

 

A nagy festők és a többi kulturális ág kiválóságainak társaságából, mintha mégiscsak kiemelkedne Leonardo. Valahogy mintha fölöttük lebegne. Walter Isaacson a könyvében a reneszánsz ember archetípusának tartja, és minden utána következő ilyen indíttatású ember örök ihletőjének. Ezt a művészetben elfoglalt pozícióját talán jól mutatja Leonardo kortársának, Raffaello-nak az Athéni iskola című freskója is, ami a filozófia és a bölcsesség dicsőségét hivatott bemutatni.

A kép több évszázad bölcseit kívánta felvonultatni, és központi alakja az égre mutató kézzel Platón, de több apró utalás kíséretéből tudható hogy, ez a központi szereplő valójában maga Leonardo.

 

Egészen közel a képekhez

 

Walter Isaacson ebben a Leonardo-ról szóló könyvben, szinte észrevétlenül kalauzolja az olvasót egy műelemzéssel párosított tárlatvezetésre. Egészen közel hajolva, szinte már suttogva, és mikroszkopikus részletekbe menően mesél érdekességeket a festményekről. Annyira közel hajolva, szinte már vártam hogy egy biztonsági őr a könyökömnél fogva arrébb vezessen a képtől, nehogy megrongáljuk.

 

Aztán távolabb megyünk a festményektől, és jó néhány méter távolságból mesél tovább Mr. Isaacson a nagy egész kép megjelenéséről, titkairól és csodáiról. Mondhatnám hogy mágia ez, de talán még annál is több amit látunk. A reneszánsz ember archetípusának találkozása az Isteni ihletettséggel.

 

Walter Isaacson a Mona Lisa-ról szóló fejezetben azt írja:

 

"...ez a mosoly hosszú korok változhatatlan bölcsességét őrzi. Ez a portré mélységes kifejeződése annak, ahogy az ember örökre összekapcsolódik legbelső önmagával és a világegyetemmel." 

 

 

 

 

Üdvölettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Ady megmondja

A svájci kalandok után visszatértem az osztrák vidék hétköznapjaiba. A magyar határ közelsége miatt némi honvágy is ébredt bennem, amelyet csillapítani próbálva kerestem a könyvespolcon valami klasszikusat, amikor is megakadt a szemem egy Ady válogatáson.

 

Néhány hónapja vettem meg, mert kíváncsi voltam Ady költészetén túl az újságírói, publicisztikai oldalára is. Kiváncsi voltam hogy ebben a formában hogyan és miképp tálalja az olvasók számára a felismeréseit és a gondolatait. Nagyjából tudtam hogy mire számíthatok, mert olvastam már a könyvről:

 

olyan hangos, 

hogy a huszonegyedik századig elhallatszik

- írja a KönyvesBlog

 

tüzet okád a mai álősmagyarokra, 

a jövőről harsogó múltba révedőkre

- így a Librarius

 

ugyanazért vállalhatatlan a mostani politikai hatalomnak, 

amiért életében is az volt

- mondja a 24

 

 

Sejtettem tehát hogy mi vár rám,

 

azonban belemerülve az összegyűjtött cikkekbe, valami borzasztóan súlyos és nyomasztó, félelmetes érzések és sötét démonok éledtek fel és mutatták meg magukat. Aztán rájöttem hogy, ezek mindig is itt voltak, mások is mondták már.

 

Lehet hogy mikrohullámot használunk,

 

ABS-t, WiFi-t és szélessávot, hiszen Ady publicisztikái óta már száz év is eltelt, azonban a magyar néplélek mélyén mintha még mindig ugyanazok a sötét démonok ülnének. Nehéz tőle szabadulni, pláne ha az emberek fel sem akarják ezt ismerni, helyette inkább görcsösen próbálnak vidámnak és bizakodónak tűnni, és Őfelsége kívánságra atlantiszi dalokat énekelni.

 

Csak olvasom és olvasom,

 

egyik fejezetet a másik után, lapozom a kis könyvet, és félelmetes az egész. Ady mintha ma írta volna. Mintha Stadionországról szólna. Tűnődve e korszakon, eszembe nem jut más, csak a költő szava: fáradtan biztatjuk egymást, bízunk még, de nem magunkban.

 

Zászlónk lehanyatlik untan,
Fáradtan biztatjuk egymást,
Bízunk még, de nem magunkban,
Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

Szivünk is már olyan terhes,
Fölemelni hogy nem tudjuk,
Csak hazudjuk, hogy szerelmes:
Parazsai feketedő tegnapiak.

Babonáink megfakultak,
Csodáink elesteledtek,
Jövőink eleve multak,
Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.

Öreg vitézink ühmögnek,
Ifjú bajtársak lázadnak
S így megy a had, megy a ködnek:
Siker útját kedvetlenül keresgeti.

Valahol utat vesztettünk,
Várat, tüzet, bizodalmat,
Valamiben késlegettünk
S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.

Zászlónk lehanyatlik untan,
Fáradtan biztatjuk egymást,
Bízunk még, de nem magunkban,
Be gazdátlan, be keserves bizodalom.


Ady Endre, 1913 november


- - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Neue Zürcher Zeitung

Nagyításhoz klikk a képre!

 

Zürich, Küsnacht, Bollingen, és a reptér után ellátogattam a Neue Zürcher Zeitung kiadójához is. Az egyik legrégebbi német nyelvű napilapról van szó. 1780 óta szolgáltatja a híreket, a tudósításokat, véleményeket és gondolatokat. Ráadásul a minőségi újságírás egyik kiváló példaképe. A szombati számukat különösen kedvelem.

 

Stabilitás, állandóság

 

Léteznek olyan dolgok az életben amelyek jó ha rendszeresen megújulnak, akár egy ember életében vannak ilyenek, akár egy közösségben, családban, cégben és országban, viszont vannak olyan területek, ahol hasznos az állandóság és a stabilitás.

 

Ha egy társadalom képes felismerni azt, hogy miben képviselje az állandóságot és miben képviselje a változást, akkor olyan bölcsességről tesz tanúbizonyságot, aminek erejét és hasznosságát talán nehéz is így első pillantásra felmérni. Ha azonban jobban belegondol az ember, akkor megértheti hogy tényleg micsoda ereje van ezeknek a stabil helyzeteknek.

 

Az hogy egy országban nagy cégek, vagy akár kisebb családi vállalkozások, esetleg napilapok több száz éves múltra tekintenek vissza (!) és nem egy élő múzeumként, nem önmaguk árnyékaként létező skanzenként működnek, hanem a minőség egy olyan csúcsát képviselik itt a jelenben, amely példaértékű a világban más szereplők számára is, na az bizony elgondolkodtató. Érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra és próbálni megfejteni hogy mit is jelent valójában az, hogy a Neue Zürcher Zeitung több mint 200 éve megjelenik, és napjainkban is olyan minőségi újságírást produkál, amiről sok helyen csak ábrándoznak. Érdemes megfejteni ennek a titkát, az erejét és az üzenetét.

 

Ha a kedves olvasó megáll most itt néhány perce, szakít egy kis időt a töprengésre és átgondolja azt, hogy akár a privát életében, akár a szűkebb és tágabb környezetében melyek lehetnek azok a dolgok, ahol jó lenne a generációkon is átívelő állandóság és a stabilitás, akkor érdekes dolgokat fedezhet majd fel. Szerintem már csak ezzel a gondolatkísérlettel komoly lépést tehetünk egy értékesebb és bölcsebb élet irányába.

 

Változás és megújulás

 

Ha sikerült körbejárni gondolatban a generációkon is átívelő stabilitás és állandóság megnyugtató érzését és témáját, akkor kanyarodjunk rá arra, hogy ezzel ellentétben viszont mik lehetnek azok a területek, ahol kifejezetten jót tesz a megújulás.

 

Sok olyan szituáció  van, ahol kifejezetten az újdonság, a frissesség, a forradalmi változások azok, amelyek szükségesek és hasznosak. Azok, amelyek előre viszik a világot, amelyek jobbá teszik az életünket és a környezetünket. Sok-sok ilyet lehet, és kell is találni!

 

Ha még egyszer megvizsgálja a fenti fotót a kedves a olvasó, akkor egy érdekes dolgot fog felfedezni rajta. Egyrészt ott van a Kolostor Őre kalapban, ott van az újság bejárata, és ha belenagyít a képbe, akkor láthatja hogy az egyik autó pedig nem más, mint egy Tesla. Remélem nem szükséges bemutatnom ezt a márkát. Se azt, hogy miért is szimbolizálja tökéletesen a megújulást.

 

Bécsben is sok Tesla fut, de amennyit Zürichben láttam, attól leesett az állam. Kisebb-nagyobb, csillogó modern Teslák gurulnak mindenfelé. Csendben, tisztán, kellemesen. Tele van velük a város. Más minőséget, és egy teljesen új feelinget képviselnek. Lehet hogy ez a jövő?

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Svájc. Üzlet. Pénz.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Ha már Svájc, akkor sokaknak a pénz ugrik be elsőre (elnézést a csokoládé rajongóktól!), és mivel van egy kisebb üzleti kapcsolódásom a zürichi reptérhez, így aztán a küsnachti és bollingeni napok után rákanyarodtam én is a kamat, a profit, és az osztalékok világára.

Ellátogattam tehát a zürichi reptérhez, annak ellenére hogy autóval érkeztünk az országba, és megnéztem Svájc jelenlegi legnagyobb ingatlanberuházást, közvetlenül a reptér mellett épülő 180 ezer négyzetméteres óriás iroda és bevásárlókomplexumot, a CIRCLE-t.

Tavaly már szó volt itt a kolostoros blogban a repterekről, amelyekkel kapcsolatban azóta sikerült még szorosabbra és több rétegűre fűznöm az üzleti kapcsolódásomat, így aztán nagy érdeklődéssel töltöttem a napot a zürichi reptéren. Tetszett amit láttam, hallottam, és különösen várom a CIRCLE megépülését is. Hosszú-hosszú évekre meg fogja határozni a zürichi reptér arculatát.

A reptéri délelőtt után pedig maradva még a témánál, délután hová is látogathattam volna el jobb helyre, mint Svájc pénzügyi múzeumába!

A modern gazdaságtörténelem bemutatása volt a témája a kiállításnak. Siker, bukás, hatalmas mérföldkövek, sok-sok tanulság. És az a lenyűgöző svájci precizitás.

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés: