A Handelsblatt legutóbbi hétvégi kiadásban volt egy cikk a müncheni reptérről. Ebben szó volt a fejlesztések szükségességéről, meg úgy az iparági folyamatokról, és egy érdekesség külön fel is keltette a figyelmemet. A repülőterek működésére 2014 óta figyelek oda jobban, amikor is sikerült befektetnem a bécsi reptérbe. Kisebb tulajdonrészt vásároltam benne, és azóta szorosabban követem néhány más reptér életét is, gazdálkodásukat és fejlesztésüket.
KÉP: Bloomberg
Tavaly nyáron a Bloomberg is írt róla hogy milyen
irányba haladnak a trendek, hogy milyenek lesznek a jövő repterei.
Fantasztikus innovációk, lenyűgöző tervek. Így tehát kíváncsian kezdtem
bele a Handelsblatt cikkébe is, hogy lássam hogy állnak a németek.
A müncheni reptér igazgatója említi a jövő kihívásait, és
kiváló példaként hozza fel az iparág leginnovatívabb fejlesztését, a
szingapúri Changi repteret. Ez keltette fel különösen a figyelmemet, és
hoztam el most ide a kolostor udvarára érdekességképpen, csak hogy
jobban képet kapjunk arról, merre is az arra:
Amikor e szingapúri reptér kapcsán egyik ámulatból a másikba estem,
akkor egyszer csak eszembe jutott Frei Tamás. És egy másik ország. Több
mint tíz évvel ezelőtt, 2006-ban (!) a riporter Kínában járt, és
próbálta bemutatni az ottani, akkori állapotokat. Sanghaj, az egyik
legdinamikusabban fejlődő város korábban elég szegényes volt, ennek
ellenére 15 év alatt mégis felépítettek egy modern és pezsgő nagyvárost,
egy döbbenetes gazdaságot.
Frei Tamás kinézett egy felhőkarcoló tetejéről, majd feltette a
kérdést a magyar konzulnak hogy, jól látom, amíg mi Budapesten az elmúlt
15 évben az M0 -ás megépítésén küzdöttünk, addig a Kínaiak felépítettek
egy New York-ot?
A konzul bólintott.
A konzul bólintott.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
