Három életrajz, három világhírű férfiről. Történetek, titkok,
tanulságok, a politika, a tudomány és a gazdasági élet területéről.
Emberi kicsinyességek és nagyságok. Érzelmek és egók játszmája, szóval
csupa olyan dolog, amiket nekünk meditálóknak is érdemes felfedeznünk és
meglátnunk, hogyan is működik ez másoknál, vagy éppen nálunk. Sir Walter
Isaacson, még talán Sherlock Holmes aprólékosságát is felülmúló
munkássága, teljes alapossággal járja körbe három, a világra nagy
hatással lévő férfi életét. Nemrég olvastam ezeket a könyveket,
gondoltam megosztom Veled.
Steve Jobs,
Henry Kissinger,
Albert Einsten. Ők a mai bejegyzés
főszereplői. Az ő életük és munkásságuk negatív, vagy épp pozítiv
példái, tanulságai és történetei azok, amelyek álljanak itt okulásul
minden meditáló számára.
Sir Walter Isaacson
Sunday Times, CNN, Time magazin, újságíró,
főszerkesztőhelyettes, elnök és különböző pozíciókat tölt be az amerikai
média jelentős szereplőinél, az Aspen intézet elnöke, és kiváló
életrajzíró. A fent említett urak életrajzát lenyűgöző alapossággal és
őszinteséggel írta meg és járta körbe. Néhol már szinte zavarba ejtő
nyíltsággal tárja fel az életrajzi szereplők egyéniségét, személyiségük
szebb vagy éppen sötét oldalát. Rengeteg dokumentumot és közelálló
személyeket is említ és idéz. Olyan alapos és mindenre kiterjedő műveket
tesz az olvasó elé, amiből rengeteg mindent megtudhatunk az illető
magánéletéről, szakmai előmeneteleiről, gyerekkoráról, viszonyulásához
más emberekhez, önmagukhoz, a világhoz, eszmékhez, gondolatokhoz és sok
minden egyébhez. Több száz oldalas, hosszú könyvek ezek, amelyek már
önmagukban is lenyűgözőek, hiszen csupán már a megírásuk, a bennük lévő
anyagok megszerkesztése, összeszedése és könyvvé alakítása is kiemelkedő
teljesítmény. Én nagyon élveztem ezen művek olvasását és
tanulmányozását. Bár a "sorozat" még nem teljes, ugyanis úgy tudom hogy
írt Benjamin Franklin életéről is, viszont azt még nem találtam meg
magyarul, de amint meglesz el fogom olvasni. Nos, nézzünk akkor egy kis
bepillantást ezekbe a könyvekbe, milyen tanulsággal is szolgálhatnak nekünk meditálóknak!
Steve Jobs
A legendás Apple cég nemrég elhunyt alapítója és elnöke.
Róla most hosszabban nem írnék, mert az
5 könyv, 5 tanulság, című
bejegyzésben, és
Az elegáns megoldások nyomában című könyvről szóló
bejegyzésben is írtam már, azonban egy dolgot mégiscsak érdemes
megemlíteni. Azok akik már az életükben alkotnak valami nagyot, valami
hatalmasat, legyen az akár egy cég, egy szervezet, egy termék, egy
csoportosulás, vagy bármi egyéb, azok kénytelen kelletlen előbb utóbb
szembesülnek azzal, vajon mi lesz a művükkel haláluk után. Mivel Steve
Jobs egy elhúzódó betegség kapcsán kikerülhetetlenül szembetalálkozott
ezzel, ezért a maga módján ő is elkezdett dolgozni ezen, hogy elültesse
alapjait annak, ami majd az élete után fog "kivirágozni". Az elkövetkező
évek fogják megmutatni hogy vajon jó irányba kezdte el a folyamatokat
mozdítani, vagy sem. Ekkor fog kiderülni az, amit Jim Collins a
Jóból
Kiváló című könyv szerzője is ír, hogy a legmagasabb szintű vezetők
valami olyasmi megalkotására, összefogására, kitalálására és
megszervezésére képesek, amelyek aztán nélkülük is tökéletesen működnek,
sőt, a "művük" egyre jobban, egyre kiválóbban van a lehető legtöbbek
hasznára és örömére. Kiderül majd az elkövetkező években hogy Steve Jobs
technikai forradalmának utóélete is ezek közé tartozik-e, vagy
sem. Na de mi is ebből nekünk a tanulság?
Nem szeretünk szembesülni a halállal. Se a magunkéval, se a
másokéval. Az évszakokban gyönyörködünk ahogy jönnek egymás után, de az
emberi életre ezt nem tudjuk átvinni. Érthető hiszen érzelmileg teljesen
bele vagyunk veszve mind önmagunkba, mind másokba. Mégha nem is vagyunk
világméretű cégtulajdonosok, még ha nem is rendelkezünk sok mindennel,
de vajon azok a dolgok amikre úgymond hatásunk van, ami a "felelősségi
körünkbe" tartozik, azokkal kapcsolatban teszünk lépéseket, hogy mi lesz
velük utánunk? Persze nem kell sötét borús felhőket vizionálni, meg
túlságosan is beleveszni a jövőbe, vagy az aggódásba, vagy bármibe, de
mi meditálók, akik igyekszünk az őszinteség és az önismeret útján járni,
mi vajon szembe merünk ezekkel a kérdésekkel nézni, vagy sem? Vagy
legyintünk aztán lesz ami lesz? Melyik a jobb? Hol van az egyensúly
ebben a kérdésben? Válasz most itt nem lesz, ki-ki magában keresse azt
meg. Egyáltalán teszünk azért, hogy valami rajtunk is túlmutató, az
utánunk jövő embereknek is örömet, vagy akár hasznosságot adó bármit is
megalkossunk? Foglalkozunk ilyesmivel? Érdemes?
--------------------------------------------------------------------------------
KIEGÉSZÍTÉS: A világ legelső Steve Jobs szobránál jártam nemrég
>>>
--------------------------------------------------------------------------------
Henry Kissinger
A csúcsdiplomata, aki élet-halál ura volt. Vagy talán
még ma is az? A híres vagy éppen hírhedt Henry Kissinger bizony
igencsak ellentmondásos figura. Nagyhatalmi és befolyásos pozíciói okkal
tették őt a világ konspirációs témáit boncolgató művek egyik
meghatározó alakjává. Vagy talán ő is csupán egy "báb", a még nagyobb
"játékosok" kezében? Még ez is lehet, azonban nézzük most meg egy picit
magát az embert közelebbről. Egyébként Steve Jobs kifejezetten
kezdeményezte hogy Sir Walter Isaacson megírja az életrajzi művét, hogy
ezáltal sokkal jobban megismerjék az emberek, és a körülötte lévők is az
életét, a miértjeit, a történeteit, tanulságait, szép vagy éppen
kevésbe szebb oldalát, azonban Henry Kissinger már kevésbé volt nyitott.
Amolyan beletörődő közönnyel vette tudomásul hogy egy ilyen könyv
készül róla, amiben ahogy sejthette, nemcsak az fog bele kerülni amit
szeretne. Na de mi is az igazán érdekes és tanulságos az ő életútjában?
Ha a maximális egyszerűsítésre kéne törekedni, akkor valahogy úgy
fogalmaznám meg, hogy mit ér a tudás bölcsesség nélkül? Egyáltalán mi is
a tudás? Mi is a bölcsesség? Mit kezdünk a tudással? Mit kezdünk a
bölcsességgel? Ezek elsajátítható dolgok, vagy inkább égi adományok?
Lehet hogy nem is mi kezdünk valamit a tudással vagy a bölcsességgel,
hanem azok kezdenek velünk valamit? Ennyire most mégse menjünk át
filozófiába, hanem maradjunk a hétköznapoknál.
Kissinger rendkívül okos volt. Rengeteget tanult. Olyan szintű
ismeret és tudásanyagnak volt birtokában mint kevesek. Sokat olvasott,
és sok mindent tanulmányozott. Átlátta az összefüggéseket, a dolgok
egymáshoz kapcsolódását, viszonyulását. Azonban volt valami amivel
teljesen eltért, az úgymond "szobatudósoktól", a zárkózott
könyvmolyoktól, az pedig a befolyás és a hataloméhsége. Igyekezett
mindig a közelébe kerülni a vezető hatalomnak, legyen az bármilyen közeg
is. Egyetemi, minisztériumi vagy bármilyen szinten. És ebbe a
tevékenységbe olyan mértékű energiákat képes volt belefektetni, amit
csak kevesen. Az embereket az egyik leggyengébb részüknél, az egójuknál
fogta meg, mégpedig úgy, hogy behízelegte magát ahová csak tudta.
Mindenkinek simogatta az egóját jobbra-balra, amit persze az emberek
nagy többsége élvezettel fogadott, és ezt a fajta hízelgést az évek
folyamán mesteri szintre csiszolta. Vajon a mi (spirituális) egónk
mennyire örül ha hízelegnek neki?
Mélyenszántó tudása, mérhetetlen és gátlástalan hízelgése, és a
hataloméhsége az évtizedek alatt végül is bejuttatta őt az amerikai
Fehér Házba. Különböző tanácsadói pozíciók után, a külügyminiszteri
kinevezést is megszerezte. Ha nem bevándorló lett volna, talán még
miniszterelnök is lett volna belőle. A kétpólusú világ, a vietnami
háború és sok-sok egyéb kihívásokkal teli időszakról is részletesen ír a
könyv. Kissinger ekkor már nemzetközi porondon csavarta maga köré
külföldi politikusok, államfők és diplomaták tekintélyes társaságát.
Mint egy haknizó sztár, szinte folyamatosan úton volt. Mindenről tudni
akart, mindenben benne akart lenni, semmiből ki nem maradni, és
mindenhol befolyást szerezni olyan mértékben ahogy csak tud. De vajon mit
kezd az ember a hatalommal? Mit kezdünk mi magunk a hatalommal?
Lehet
hogy nem vagyunk ismert politikusok, lehet hogy nem vagyunk
nagyvállalkozók, nem vagyunk befolyásos emberek, de még ha csak kis
mértékben is, igen is hatással vagyunk a világra. A magunk módján
kicsiben igen is van aki ad a véleményünkre, van aki figyel minket, van
aki talán példaképnek is tart, van aki tőlünk vár segítséget, akár
emberit, akár szakmait. Szóval még ha csak minimálisan is, de egy kis
befolyásunk azért van a kisebb nagyobb környezetünkre. De mit kezdünk mi
ezzel? Mifelé tereljük a dolgokat? Mit szeretnénk elérni? Mit
támogatunk és mit nem? Hogyan használjuk fel a magunk kis ismertségét,
"hatalmát", tudását, bölcsességét, befolyását? Gondolkoztál már ezen?
Mindjárt elmondom miért kérdezem, csak előtte vegyük még szemügyre
Kissinger egy másik kollegáját is, Nixon elnököt.
A könyv bámulatos részletességgel írja le kettejük kapcsolatát.
Emberi és szakmai oldalát egyaránt. Az agresszivitást, a hataloméhséget,
a mindenki irányában meglévő paranoiát és bizonytalanságot, a hízelgést
és sok minden egyebet ami közös volt bennük. Sőt, még erősítették is
ezt egymásban, és szinte ez a két ember vezette az országot és a
világot. Hihetetlen sztorikat ír a könyv, hogy miken múltak emberéletek,
sorsok és szituációk. A világ vezető hatalmának a csúcsán olyan emberek
trónoltak (a mostaniak vajon különbek? bármelyik országban?) akikben hihetetlen kicsinyes és gyerekes, vagy éppen
vérfagyasztóan félelmetes erők dolgoztak, és ezek alapján döntöttek
milliók életéről és sorsáról! Felháborító ugye? Szerintem is, azonban
nézzünk szét most a saját házunk táján picit.
Olyan könnyű szidni mindig
a másik embert, de vajon mit tennénk mi az ő helyükben? Mennyire
állnánk meg a helyünket? Mennyire lennénk bölcsebbek? Jó persze, mi nem
keverednénk olyan helyzetbe mondjuk, de van egy olyan mondás hogy ha sok
pénzhez jutsz, vagy hatalomhoz, megmutatkozik az igazi éned. Sokan azt
mondják hogy kifordul az ember önmagából, de szerintem nem, hanem
igazából felszínre jön az, ami valójában benne van! Vajon bennünk mi
van? Mi lenne ha nagy pénzhez, vagy nagy felelősséggel járó hatalomhoz
jutnánk? Tudnánk élni vele? Vagy akár csak a töredékével? Képesek
lennénk mi bölcsen dönteni bármiben is? Nem kell az amerikai Fehér Házig
nézni, sokkal kisebb "játszótéren" is szét lehet nézni a
környezetünkben, hogy mi vajon hogyan élnénk a szituációval, vagy hogyan
nem? Mindezekkel nem Kissingert vagy Nixont védem, hanem csak maradva
az önismeret és az őszinteség útján próbálom egy kicsit a figyelmünket
magunkon tartani, hogy vajon bennünk mélyen mik vannak? Milyen erők
dolgoznak a felszín alatt? Válasz most sincs, ki-ki magában keresse meg
azt, amit a Sorsa megenged látni.
Albert Einstein
A híres tudós akit mindenki ismer. A napokban
fejeztem be ezt a könyvet, és remek volt bepillantani egy ilyen zseni
hétköznapjaiba. Einstein hihetetlen képességei és felfedezései mögött
lévő esetlen emberi alak kirajzolódása megható volt. Ami nagyon közös
volt benne és Steve Jobsban, hogy volt merszük más irányban haladni mint
mások. Volt bátorságuk megkérdőjelezni olyan dolgokat, amit mások
lustaságból, kétségekből, nemtörődömségből, kishitűségből, vagy
bármilyen egyéb berögzült korlátoltság miatt kőbevésett szabálynak
gondolnak. Ők nem ilyenek voltak. Ők bátran vállalták a Felfedező, az
Újító szerepet, óriási ellenállást váltva ki ezáltal a környezetükből.
Rengetegen igyekeztek mindkettejüknek keresztbe tenni, akadályozni,
visszahúzni, elbizonytalanítani, de ők kitartottak. Tudták mifelé kell
haladniuk, vagy ha néha el is bizonytalanodtak, azt tisztán látták hogy
mi felé nem kell. Mi nem az ő útjuk. Mindkettejüknek megvoltak a maga
emberi gyengeségeik, de ennek ellenére mégis zseniálisat alkottak.
Einsteinnel kapcsolatban érdekes volt megfigyelni, hogy állítólag
nagyon szeretetre méltó ember volt. Azok akik nem voltak rá irigyek, és
azok akiket nem háborított fel az úgymond "különcsége", azok mind-mind
nagyon kedves embernek tartották. Érdekes volt még olvasni róla, hogy
imádta a zenét, a művészetet. Annak ellenére hogy igencsak racionális
ember volt, és a tudomány területére tévedt, mégis erős maradt a
"másik", az érzelmes, a művészi oldala is. Imádott hegedülni, és szinte
már meditatív mélységgel merült el a zenélésben. A saját maga módján
kereste Istent. A tudomány, vagy annak határain mozgolódva barátkozott
az Isteni Erő gondolatával. Sokakkal is beszélt erről. Érezte hogy lehet
valami itt az univerzumok nagy titka mögött, de ő a tudományon
keresztül próbálta megközelíteni. Amiért nekünk meditálóknak tanulságos
lehet az ő élete, szerintem az a "különc-ségében" van. Mersz más lenni
mint a többiek? Mersz máshogy gondolkodni, máshogy élni mint ahogy a
környezet szeretné vagy elvárná Tőled?
Azok akik komolyan elkezdenek foglalkozni a meditációval, elkezdenek
megváltozni, átalakulni, és ezt a környezetük sokszor nem érti. Picit
mások lesznek, és a környezetük furán tekint rájuk. Sokszor megpróbálják
visszahúzni őket, és itt jön egy erős "teszt", hogy merünk e úgy élni,
ahogy szeretnénk? Merjük a szívünk, a Sorsunk hangját követni, amikor a
környezet nem is érti ezt? Hosszú, akár évekig tartó "meg-nem-értés"
közepette is képes vagy haladni a saját Utadon? Legyen az akár emberi,
szakmai, vagy bármilyen egyéb "kilógás" a sorból? Ha igen, akkor nem fogsz a megalkuvás keserű zsákutcájában szomorkodni. Boldogság és kiteljesedés fog eltölteni, hiszen Te és a Sorsod, kéz a kézben fogtok együtt járni.
* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *
Ez csupán egy kis bepillantás volt a három híres férfi életébe, Sir Walter Isaacson lenyűgöző munkásságán keresztül, és ha kicsit is felkeltette az érdeklődésedet, mindenképp ajánlom hogy olvasd el őket. Érdemes, hiszen erőteljesen látszik kiknél éppen mely tulajdonságok azok, amelyek példaértékűek, és melyik nem. Ráadásul kifejezetten érdekes bepillantani azon emberek életébe, akiknek munkássága ilyen-olyan módon erőteljes hatással volt a világ alakulására. Sőt, ha Te is olvastál olyan életrajzi művet, amelyet szívesen ajánlanál a figyelmembe, akkor kérlek írd meg nekem, aztán utána nézek, elolvasom. Sőt talán még itt a kolostorban, másoknak is bemutatom.
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A
MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy,
rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni!
Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az
ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke
is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már
igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő
eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha
tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen
elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most
másoknak is! HAJRÁ!
