Az olvasó

Kedvelem a könyvtárakat. A csöndet, a hosszú tömött polcokat, és a köztük sétáló, a könyvek szeretetével átitatott embereket. Az olvasó ember töpreng, tűnődik, gondolkodik. Ülök a soproni könyvtár olvasótermében, könyveket bújok és újságokat lapozok. Hírek, cikkek, publicisztikák. Tűnődés azon, honnan jöttünk, miben élünk, és vajon hová tartunk. Kedvelem a könyvtárakat.

A Kolostor Őre

Sopron - Bach Mindenkinek

A Bach Mindenkinek című országos fesztiválsorozat soproni állomásán jártunk ma Zsuzsával. A helyszín: Szent Margit Templom. Gyönyörű tavaszi idő volt, így aztán kellemes madárcsicsergés társaságában sétáltunk a soproni délutánban fel a domboldalon ehhez az egészen új templomhoz.

Bent már ott voltak a zenészek, próbáltak, hangoltak, és a művészeti iskolás gyerekkórus is készülődött az eseményre. A hallgatóság közt minden korosztály megfordult, a tinédzserektől az aggastyánokig. Igyekeztek az emberek alkalomhoz illően öltözni, csendben, kiváncsian és kedvesen mindenki keresett egy jó ülőhelyet magának, helló, szia, csókolom, jó napot, hogy vagy, szia, halk duruzsolás, aztán egyszercsak csend lett, és megérkezett közénk Bach. Felemelő volt.

Johann Sebastian Bach csodálatos zenéjét minden korban és körülmények közt érdemes tanulmányozni, vagy egyszerűen csak leülni és hallgatni. Kis olvasnivaló ezzel kapcsolatban:

Merkel megy, Bach marad >>


A Kolostor Őre

Guy de Maupassant

A híres francia író, Guy de Maupassant egyik művét olvastam a napokban, ami két érdekes dolgot is kiválóan bemutat, ezért gondoltam, hogy elhozom ide a kolostoros blogba.
A címe: Egy asszony élete

A műben végigkísérhetjük egy fiatal lány életét egészen a késő öregkoráig. Örömök és bánatok, megpróbáltatások és megrázkódtatások. Élet, halál, házasság, anyaság, család, egyház, vallás, bánat és boldogság, szóval sok mindent átél. És ezzel kapcsolatban merült fel bennem két téma, ami szerintem erősen kidomborodik a műben, természetesen finom módon, úgy, hogy a tanulság levonását a szerző meghagyja az olvasónak.

A két téma:

- Álomvilág
- Sorsszerűség

Ahogy kavarognak az események, érdekes megfigyelni miként viszonyul a főszereplő Jeanne a fenti két témához.

Álomvilág

Jeanne hajlamos a valóság elől egyfajta rózsaszín, pozitív és ábrándos, naivan elképzelt álomvilágba menekülni. Nehezen akarja beengedni tudatába a valóságot, nehezen akarja felismerni a helyzeteket, a miérteket, a környezetében bekövetkező szükségszerűségeket. Ám minél inkább ellenáll, annál nehezebb és keserűbb a felébredés, amikor a valóság már kikerülhetetlenül a küszöbön kopogtat. Sőt, mindent elsöprő erővel ajtóstul rúgja rá a házat

Sorsszerűség

Ez kapcsolódik is a fentiekhez, ugyanis minél inkább álomvilágot épít az ember, annál inkább érzi a kényszerítő Sorsszerűséget, és hogy csak sodródik az eseményekkel. C.G. Jungnál olvastam többször, hogy minél kevésbé vagyunk Tudatosak, annál inkább érezzük azt, hogy kiszolgáltatva állunk a Sors és a Karma különös és könyörtelen erői közepette.

Jeanne-al is valami ilyesmi történik, és Maupassant a nagyszerű írók tehetségével és finomságával rajzolja meg a szereplők drámáját.

Kiváló könyv ide vagy oda,

mindenesetre úgy tűnik, hogy Maupassant élete is tele volt küzdelmekkel. Jómódban és elismertségben élt, de aztán súlyos betegségek, drogok, téboly, öngyilkossági kísérlet és őrültek háza zárta rövid életét, szóval neki is megvolt a saját küzdelme az álomvilággal, a tudatossággal és a sorsszerűséggel. Talán pont ezért tudott erről ennyire mélyen írni.

Egy másik kiváló író, Tolsztoj állítólag azt mondta Maupassant e művéről, hogy a világirodalom egyik legszebb alkotása. Szóval tudatosság ide vagy oda, irodalom ki vagy be, szerintem érdemes nekünk modern meditálóknak is elolvasni ezt a 140 évvel ezelőtt íródott csodálatos regényt, ennek az asszonynak a különleges életét.


A Kolostor Őre

 

Történelmi Idők

Pár hete olvastam ezt a különös és lenyűgöző interjúkötetet, egy sikeres magyar emigráns történetét. Lámfalussy Sándor a háború után fiatalként egy bőrönddel hagyta el az országot, és jutott nagyon messzire, szédítő fizikai távlatokba és szakmai magaslatokba. Belgium, Anglia, Amerika, vissza Belgium, majd Svájc, szóval jó nagy köröket írt le a hosszú évek alatt. Egyszerű bevándorlóként ösztöndíjakkal, és rengeteg szorgalommal jutott el a nemzetközi egyetemek, közgazdász bankárvilág, majd a közigazgatás magaslataiba, az európai csúcsintézmények irányító szobáiba. Ő készítette el a kontinens jelenlegi valutáját: az eurót.

Lámfalussy Sándorról a magyar kiadó így fogalmaz a könyv előszavában:

"Mindig bizakodva és nyitottan tekintett előre, tele ambícióval. A napokat tanulással, majd munkával töltötte - ez adta a következetesen választott életforma gerincét. Minden helyzetben a szakmai integritást helyezte előtérbe. Nyugodt magabiztossággal és humorral közeledett a körülötte lévőkhöz - még akkor is, ha némelyek intellektuálisan veszélyesnek titulálták -, és egyszerűen szerette, amit csinált. Meghökkentő módon találkozott benne a magas intellektusú elméleti szakember és a praktikus szervező."

Sokat gondolkodom Európán. Gyönyörködöm tájaiban, olvasom napilapjait és irodalmát, eszem ételeit, hallgatom zenéit, és bizony sokat töprengek a történelmén. Mondhatjuk persze azt, hogy nincs is olyan, hogy Európa, csak magyar van, osztrák, német, olasz, francia, szerb, angol, cseh stb. De hát ezek együttese mégiscsak valamifajta közösség, annak a sok millió embernek az élettere, akik benépesítik ezt a gyönyörű kontinenst.

Sűrű Idő

A történelemben vannak olyan időszakok, amikor "sűrűvé" válik a pillanat, maga az idő. Természetesen a történelmi léptékhez képest ez a "pillanat" ilyenkor lehet néhány év is. Tehát olyan időszakról van szó, amikor rövid idő alatt sok minden történik. Nagy változások a politikában, a kultúrában, a tudományban, a gazdaságban, vagy bármilyen területen. Sűrűvé válik a korszak.

Ahogy olvastam a Lámfalussy életéről szóló könyvet, ott is felfedeztem ilyet, és mintha most is hasonló időszakot élnénk. Milyen irányba halad tehát Európa most? Mi lesz a kontinenssel? Természetesen semmi biztosat nem tudunk a jövőről, de töprengeni rajta szerintem érdemes.

Ehhez a nyitott és kíváncsi, megfontolt töprengéshez azt kívánom magunknak, európai polgároknak, hogy valami olyasmi hozzáállás jellemezzen minket, mint Lámfalussy Sándort. Tehát szeressük amit csinálunk, legyünk nyugodtak, magabiztosak és humorosak, találjuk meg az elmélet és a gyakorlat megfelelő arányát, és ha arról a jelzőről már le is maradtunk, hogy az euró bölcsei legyünk, azért önmagunk bölcseivé még válhatunk. Szép és nemes feladat, talán nincs is ennél magasztosabb az életben.


A Kolostor Őre

Carl Gustav Jung - The Red Book

C.G. Jung egész élete és munkássága az emberi lélek mélysége körül forgott. Könyvei és előadásai, felismerése és tanítása mind-mind saját tapasztalatra, a páciensek, vagy Jung környezetének a benyomásaira épültek. Az emberi személyiség és lélek olyan mély dimenziójába látott bele, ahová leereszkedni és szétnézni, ahhoz bizony nagy bátorság és bölcsesség kell. Jung ezen rendkívüli életútjában az egyik legmisztikusabb állomás: A Vörös Könyv

Ennek a rejtélyes műnek

a digitális verzióját olvasom a mostani hetekben, és bár nagyon lassan haladok vele, lassan emésztem és fogadom be, így nem is tudok most még általános nagy összefoglalót írni, de egy olyan fejezetéhez érkeztem, ami mindenképp már most ide kívánkozik a kolostoros blogba. De előtte még, tényleg csupán néhány mondatban a könyvről:

Jung az első világháború környéken

kezdte írni, és hosszú évekig dolgozott rajta. Személyes és kollektív krízisek kapcsán indult be nála ekkor az átlagnál egy sokkal finomabbszintű érzékelése a mélyebb lelki folyamatoknak. Intenzív álmokban és egyéb felismerésekben öltött testet ez az élmény, amit aztán Jung naplószerűen lejegyzett, majd saját kezűleg készített hozzá illusztrációkat és festményeket.

Annyira misztikus szintet

érnek el ezek az álmok és tűnődések, vagy annyira személyes témák jelennek meg, hogy Jung meg is tartotta magának ezt a művet, nem tett lépéseket a nyilvános publikálás irányába. Személyes "utazását" a lélek dimenziójában meg akarta tartani magának. Halála után néhány évvel az örökösök ezt a művet egy svájci bank földalatti széfjében helyezték biztonságba. Hosszú évtizedeket várt itt titokban és csöndben, a világtól elzárva.

Új Kor

Az örökösök egy újabb generációja végül úgy vélte, hogy változott annyit a világ, az emberek, és maga a pszichológiai szakma, hogy megérett az idő a kiadásra. A 2000-es években elővették a titkos svájci trezorból, és a világ rendelkezésére bocsátották:

YouTube Link>>

A fenti videóban lehet hallani, ahogy elmesélik, kik követték szorosan az eseményeket. Az egyik résztvevő, maga a tekintélyes világlap, a New York Times. A lapban aztán többen és több módon is feldolgozták a történetet, de a csúcspont talán az volt, amikor a New York Times hétvégi magazin mellékletének állt a címlapján:

A Tudattalan Szent Grálja

Ezzel a címmel jelent meg a magazin, amiben Sara Corbett írt egy hosszú beszámolót a Red Book körüli eseményekről, utazásáról Zürichbe, a résztvevőkkel való beszélgetésekről, és a saját élményeiről.

Jung mélyre szállását a Tudattalan világába álmok, festmények, látomások, felismerések, tanulságok, rejtélyek és titkok, aztán hosszú, nagyon hosszú hallgatások övezték. Ugyanis évtizedekig csupán pár ember tudott a műről.

A könyv kiadásán dolgozó alapítvány vezetője, az amerikai jungiánius pszichológus, a laza Stephen Martin azt mondta az újságírónak Jungról:

"Ez a fickó egy Bódhiszattva. A psziché legnagyobb, 20. századi felfedezője, és ez a könyv az ő belső életének történetét meséli el. Libabőrös leszek, ha csak rágondolok."

Ebből a hatalmas és komplex könyvből csupán egy apró kis részletet hoztam most el ide a kolostoros blogba.

A Torony Őre

Jung több részhez is festett képeket, az álmai misztikus üzenetét vitte vászonra. Egyik este volt egy különös álma, amiben ő egy torony magányos őreként élt. Ezt a képet így festette meg:

"I am wearing a green garment. A horn hangs from my shoulder. I am the tower guard."

Talán nem szükséges kiemelten hangsúlyoznom, hogy engem, mint "A Kolostor Őrét" mennyire megérintett a kép, amin egy, úgymond "kolléga" látható: A Torony Őre.

A kép üzenete számomra olyan, mint Monet kis hajója, mint Marie-Louis remetekunyhója, vagy Martijn Doolard élete a hegyen, és akár, mint e szimbolikus kolostorom virtuális blogja, ami fölött őrként szemlélem a tájat, tartom szemmel a környéket, és tekintek türelmesen a távolba.

Jung, mint A Torony Őre jelenik meg az álomban, ahol magányosan várakozik és a messzeséget kémleli. Várja, hogy megérkezzen hozzá a távoli tudás, a világ bölcsessége és teljessége. Aztán látogató is jön hozzá, akivel különös párbeszédbe kezd, ami segít átgondolni a dolgokat, kikristályosítani a felismeréseket.

100

Több, mint száz évvel ezelőtt libbent át Jung tudatán ezen esti álomkép, és festette meg ezt az alakot. Az álom és a megjelent figura szerintem az egyénen, a személyen túli. Magamat látom ott. És más tűnődőket. Azokat, akik tudnak várni. Várni és figyelni.

- Hermann Hesse Sziddhártája, amikor bement a városba, akkor elmondta, hogy az ő legfőbb képessége: tud várni.

- Shiva Istenség bikája, Nandi, az örök várakozás szimbóluma. Elvárások nélkül és éberen ül, kitartóan vár Shivára. Ha kell, örökké.

- Márai Sándor is azt írta egyszer, hogy az angyal és a szent türelmével kell tudni megvárni azt, hogy a dolgok megérkezzenek hozzánk. Azt írta, hogy egész lényünkkel és sorsunkkal, nagy erővel és figyelmesen kell tudni várni.

A megfigyelők és a várakozók bölcs tűnődése,

és örök, ősi attitűdje van Jung fenti festményében. Készülhetett volna ez a kép akár több ezer éve a piramisoknál, vagy Salamon templománál, a himalájai hegyek közt, a Nagy Kínai Falnál, vagy a világ bármelyik pontján. Hiszen a tűnődők mindenhol ott voltak.

Ezesetben most éppen a küsnachti remete jegyezte le megfigyeléseit a zürichi tó hűs vizű partjainál. Kezét és ecsetét talán az isteni ihletettség vezette, a svájci széf ajtaját pedig pillekönnyen talán pont az angyalok nyitották meg. Vagy ügyvédek és banktisztviselők. Mindegy is. Jung apó üzenete nem maradt bezárva, és mindannyiunk tanulságára, kilibbent a széfszobából a világba.

A Kolostor Őre

ui: Ha belepillantanál a Vörös Könyvbe, Jung misztikus művébe, itt megteheted:

YouTube Link >>