Lelkes Anna a hárfaművész

Szorgalom, kitartás, szerénység, művészet, szépség, és hasonló szavak jutottak eszembe, mikor olvastam Lelkes Anna hárfaművész életéről.

Hálás a sorsnak hogy harminc évet játszhatott a Bécsi Filharmonikusok zenekarában. Előtte tíz évig a budapesti operaházban hárfázott. Olvastam hogy nem volt könnyű dolga az osztrákokkal. Az ottani berögződések és szokások nem engedték meg hogy egy nő játsszon a filharmonikusok közt. Elképzelhetetlennek tartották ezt. 

Játéka annyira lenyűgöző volt hogy mégis beválasztották. Ám a megpróbáltatásai még csak ekkor kezdődtek. Voltak akik nem akartak vele fellépni, volt karmester aki nem hitt a szemének, és sok-sok nehéz pillanat várt rá. A televízió nem volt hajlandó őt mutatni. Közel harminc évig nem is adtak neki végleges tagságot igazoló szerződést.

Lelkes Anna nem foglalkozott ezekkel, másra összpontosított. A muzsikálás örömére, a fejlődésre és a nagy művészekre akiknek közelébe kerülhetett pályafutása során, és tanulhatott tőlük. Nem foglalkozott a buta beidegződésekkel, amelyek azért lassan olvadoztak is. A zenében merült el, méghozzá nem is akárhogy.

Egy gyönyörű felvételt hoztam most ide a kolostor udvarára, amiben Lelkes Anna hárfázik. Szánj rá 8 percet, megéri. Ha valami igazán szépre vágysz, tegyél le mindent, és merülj el a zenében.

Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén