"Szívesen hisszük,
hogy nekünk süt a nap, nekünk fénylik a tejút. Szívesen hiszem, hogy a templom jótékony csöndjével, több mint egy emberéletre emelt falaival s a gótikára emlékeztető, csúcsíves ablakaival nekem készült. Azt is elhiszem, hogy Bach, a jóságos Mester, a két kötet kottát nekem írta, mint olyannak, aki "ebben a tanulmányban már ügyesebb". Sőt azt hiszem, hogy ironikusnak hangzó kijelentése: "Orgonálni könnyű. Elég a helyes billentyűt a helyes pillanatban megérinteni, a hangszer elintézi a többit" nem is irónia; az ujjak, az inak muzsikálás közben eggyé válnak a hangszerrel.
"Ahol egy hegedű van,
az már Európa"
az már Európa"
Olvastam egyszer. Hozzátenném: Kant és Bach, Vivaldi és Mozart korának boldogságát ott találom, ahol egy zongora áll, ahol felhangzik a régi, nyugati, többszólamú, az összhangzattan és az ellenpont jóságos és kérlelhetetlen törvényei szerint fogantatott zene. A honvágy alábbhagy a könyvtárakban, eltűnik orgonasípok közt. Megszereztem Bach zongoraműveit, a "Fóga művészeté"-t is; így lettem én parcus deorum cultor et infrequens (isteneknek ritka, fukar híve) völgyünk legszorgalmasabb templomlátogatója.
Nemcsak egy valóság van, hanem számtalan. A kapálás valósága az egyik, az orvostudományé egy másik, a tizenkét hangközre osztott skáláé egy harmadik. Ebbe menekülök délutánonként a többiekből: korunk holdkóros atomőrületéből és völgyem lábfekélyes nagymamái és hasfájós polgárai elől."
Lénárd Sándor korábbi idézetei:
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
