Érdemes lesz megismerned a történetét Neked is, nemcsak azért egy mert különleges helyre jutott be vele, hanem mert mindannyiunk életében vannak ilyen pillanatok. Amikor már nincs tovább. Amikor minden szétesik, és már nem jut más, csak a kilátástalanság, és a fájdalmas zokogás.
Herbert Reiningerrel még valamikor a 2000 -es évek eleje/közepe felé
találkoztam Ausztriában, egy meditációs szemináriumon. Fent voltunk a
hegyekben, Ottensteinben. A szálláson többen is aludtunk egy szobában,
és ott mesélt néhány dolgot, hogy mióta meditál, meg volt párszor
Magyarországon stb. stb. stb.Kellemes volt a jelenléte. Békesség és vidámság sugárzott belőle. Amolyan végtelen elégedettség. Akkor még nem tudtam, hogy Ő amolyan kreatív igazgató féle. Kisebb-nagyobb cégekkel, szervezetekkel dolgozik együtt. Ráadásul nemrég láttam a neten, hogy meghívást kapott, egy igazán különleges helyre, a TED -re!
Ott elmesélte élete egyik különleges pillanatát, aztán még egy rövid kis meditációt is levezetett a résztvevőknek!
Az előadásában említi, hogy Bécsben, egy ENSZ szervezetnél dolgozott, aztán teljesen más irányt vett az élete. Családostul Amerikába ment, egy frissen indult céghez. Ami aztán megbukott. Ő ott áll elkeseredve, egyre nagyobb pénzügyi terhekkel, kilátástalanul, egyre nyomasztóbb felelősséggel a vállán. Mi lesz vele és a családjával?
Nagyon maga alatt volt. Aztán kapott egy távoli állásajánlatot, majd útnak indult. Aztán az éjszaka közepén a sivatagban kifogyott a benzine, ráadásul ivóvize sem volt. Most képzeld csak el, ahogy fokozódik benne a feszültség, a gyötrelem és a keserűség! Elindult hát gyalog.
A lába alatt mindenféle állatok, holdfény, magány, és kilátástalanság. Egyszercsak talált egy üres házat. Persze ekkor az elméje már láncfűrészes őrült gyilkosokat látott maga előtt félelmében. Aztán talált egy kis kútszerű dolgot is, amiben végre víz volt. Megörült neki.
De hamar rá kellett jönnie, hogy nincs eszköz amivel felhúzhatná a vizet. Ekkor totál eltört benne minden. Csak zokogott és zokogott. Hát hogy lehet ilyen? Mi jöhet még? Teljesen összeroppant.
Aztán ahogy a könnyei belehullottak a vízbe, mintha egyszer csak életre kelt volna az egész víz, és sugárban felemelkedett volna. Valamifajta látomás szerű élmény. Az egész egy amolyan meditatív pillanat volt, és teljesen átjárta a lényét a nyugalom. (talán ez nem is külső, hanem "belső víz" lehetett... ) Mintha minden feszültséget, reménytelenséget és kilátástalanságot elmosott volna belőle ez a víz.
Aztán visszament a kocsihoz, és csodák csodájára, hogy-hogy nem pont arra jött valaki, akinek volt benzine, és így Herbert folytathatta az ÚT-ját, és az életét. Arra az állásra végül is nem vették fel, de ez a nap valamit azért mégis megváltoztatott Benne. A Teljesen Megnyugtató És Felemelő Isteni Egységélményt.
...amivel sokkal mélyebb kapcsolata lett ezután.
Hallgasd meg Herbert történetét saját szavaival most Te is!
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
