Egy megtört ember utolsó szavai

"Én... nem találom az értelmét.
- Az élet értelmét?
- Az élet értelmét. Nem akarok most politikával foglalkozni.
- És akkor mi a teendő?
Nem tudom, hogy mit csináljak. 67 éves vagyok.
Fogalmam sincs, hogy ezek után mihez kezdjek."

A beszélgetés után néhány órával holtan találták angliai fürdőszobájában a befolyásos orosz oligarchát, Borisz Berezovszkijt. A hírek szerint öngyilkos lett. Az ő történetének tanulságairól szól a blogbejegyzés. Érdemes lesz elolvasnod, mert alapdolgokra világít rá, függetlenül attól hogy egy olyan emberről és egy olyan környezetből származik a történet, ami a hétköznapoktól nagyon távol esik. Azonban a mozgatórugói, a bennünk lévő emberi kicsinyességek.

A halála előtt készült utolsó interjút itt olvashatod >>

Nézzük előbb azonban hogy ki is volt Borisz Berezovszkij!

A Londongrád című könyvből róla is sok mindent megtudhatunk, és a hozzá hasonló, Oroszországból távozni kényszerült befolyásos oligarchákról. Azokról az emberekről, akik a rendszerváltás utáni Oroszországban, amolyan újgazdagként emelkedtek ki a hétköznapokból, és a hatalmas vagyon mellett óriási politikai befolyással is bírtak. Borisz Berezovszkij, talán az egyik legikonikusabb figura volt mindezek között. Rátermettsége, üzleti érzéke, kapcsolatai, és hát mi tagadás, a hataloméhsége egészen Borisz Jelcin közeléig juttatta, ahol aztán később hozzásegítette Putyint is a hatalomhoz. Putyin azonban a saját szája íze szerinte kezdte el rendezni a dolgokat, és aki ehhez nem idomult, annak bizony befellegzett. Így került a nagy sajtó visszhangot kapott Hodorkovszkij is hosszú börtönévekre, ami után aztán sok-sok orosz milliomos szedte a sátor fáját, és meg sem állt Londonig.

A könyvben alaposan bemutatják hogyan is éltek ott ezek az emberek. Hétköznapi értelemben, a szinte felfoghatatlan vagyonukkal pillanatok alatt a piaci ár sokszorosára verték fel a londoni luxusingatlanok árát. Az ékszerek, a luxusruhák, a csodaautók, és az egyre nagyobb yachtok gyűjtögetése mellett cégeket alapítottak, befektettek, és óriási lendülettel vásároltak fel mindent amit csak tudtak. Sokuknak még ez is kevés volt! A hataloméhség számára a pénz csupán eszköz, és annak gyűjtögetése egyáltalán nem elégíti ki, ha nem tud vele hatalmat és befolyást építeni. Így volt ezzel Borisz Berezovszkij is!

Hataloméhség

Az emberiségnek talán az egyik legdurvább negativítása ez. Amikor az szédíti az egónkat, hogy mekkora befolyást és hatalmat tudunk gyakorolni mások felett. Azaz, mennyire tudjuk mi mozgatni az embereket. Mennyire tudjuk mi irányítani őket. Mennyire azt teszik amit mi akarunk. És ehhez bizony nem kell milliomosnak lenni, hiszen ez kicsiben is ott van bennünk. Akár egy család életében, akár munkahelyi szituációkban, sőt, még úgymond pénzmentes helyeken is! Ott ahol önkéntesek vannak, vagy nonprofit tevékenység, esetleg vallásos vagy spirituális közösségek, még ott is nagyon erősen fel tud ez bukkani. Az egó még ott is imádja ha hatalma és befolyása van, és ő mozgathatja a szálakat. És ennek se vége se hossza, mert valódi elégedettséget egyáltalán nem ad, hiszen mindig többre vágyik. Úgy érzi milyen jó lenne ha még nagyobb tömegekre bírna, még nagyobb befolyással az az egó. Akár egy egész közösségre, egy városra, egy egész országra stb. stb.

És hát ez a fajta hataloméhes egó, nemcsak hogy elégedettséget nem ad, de folyamatos veszélyezettségben is érzi létét, ezért állandóan harcol és verseng, hiszen tudja hogy a hozzá hasonló többi hataloméhes egó is azon "dolgozik" hogy ők "nyerjenek". Az ő befolyásuk legyen erősebb. Az ő akaratuk érvényesüljön, és ők mozgathassák az embereket. Figyeld majd csak meg a környezetedben is, hogyan megy ez akár kicsiben, akár nagyban! És nekem nagyon úgy tűnik, hogy ebben a fajta "csatában" maradt most alul Borisz Berezovszkij. Egy nála is sokkal hatalmasabb és erősebb egóba tört bele a bicskája, ami által egy boldogtalan és megtört ember lett belőle. Pedig meg volt mindene ahhoz hogy egy örömteli életet élhessen. Egészséges, intelligens, gazdag, (még talán sármos is) férfi volt, aki megtehette volna hogy a világ bármelyik részén él, és úgy ahogy szeretne. És ez kevés volt. Hatalomra vágyott, befolyásra, harcra, bosszúra, küzdelemre, és nem tudta elfogadni hogy kiszorították Oroszországból. Ezért a londoni évek alatt is folyamatosan ezzel volt elfoglalva, hogy kívülről megdöntse Putyin Birodalmát. Szervezkedett, lobbizott, és mindent megtett, de úgy tűnik nem ő nyert. A fenti interjúból egy nagyon szomorú ember szavai jelennek meg. Csalódott lehetett, keserű és megtört az élete végére.

A harc

Persze vannak olyan harcok, amelyeket igen is meg kell vívnunk az életben. Vannak olyan szituációk, amikor igen is küzdeni kell. Gandhi is küzdött az angolok elnyomásával. Azonban ilyenkor a motivációnkat érdemes figyelembe venni, hogy mi is mozgatja a küzdelmünket, mi is mozgatja a harcunkat. Mennyire a hataloméhség, vagy mennyire az Igazságba vetett hitünk. És itt ennél a pontnál lehet csúnyán félresiklani. A Szent Háborúk is ezért csúszhattak félre, hiszen a hataloméhség elvakultságában az ember úgy érezheti hogy a JÓ ÜGY, az Ő oldalán áll. Talán ezt érzi Putyin is, hogy Ő áll a jó oldalon, és jól tette hogy megtisztította az oligarcháktól az országot. (vajon tényleg megtisztította?) És talán Borisz Berezovszkij is úgy érezhette hogy Ő áll a Szent Ügy oldalán, és valójában Putyintól kéne megszabadítani az országot. Melyiknek lehet igaza? Mindkettőnek? Az egyiknek? Melyiknek? Vagy egyiknek sem? Hol találhatjuk meg az Igazságot? Ehhez kell a lehető legnagyobb alázat és őszinteség, hogy az ember tisztán lássa azt, hogy milyen ügyekért érdemes, és kell is harcba indulni. Melyek azok amelyek kikerülhetetlenek, és melyek azok amelyekbe csupán az egónk rángat bele minket. Nem könnyű ügyek ezek, még a hétköznapok szintjén sem.

Új lehetőség

Függetlenül attól milyen életet élt is, azért azt kívánom Berezovszkij úrnak, hogy lelke a következő életben találja meg valóban, ahogy ő mondta, az élet értelmét. Leljen rá a békességre, a harmóniára és egy sokkal örömtelibb, emelkedett életre! Nyugodjék békében!

A megfontolandó tanulság

Hogyan szeretnéd leélni az életedet? Hogyan fogsz visszatekinteni a végén? Úgy hogy megérte? Hogy most is ugyanúgy csinálnád? Azért döbbenetes lehet azzal szembesülni sok-sok évtized után, hogy teljesen felesleges volt az egész. A sok harc, a sok küzdelem, az idegeskedések, az állandó aggódás, az örökös frusztráció, a sértettség, a kényeskedés, a durcáskodás, a kivagyiság, az egózás, vagy éppen a semmittevés, a lustaság, a felszínesség, vagy a meghunyászkodás. Persze ezekből nagyon nehéz kilépnünk, hiszen állandóan "provokál" az élet. Mindig megjelenik benne néhány "szereplő", aki igen is azon tevékenykedik hogy Te sz@rul érezd magad. Akár önkéntelenül is. Egész egyszerűen olyan a viselkedése. Most akkor mi lesz? Vagy így éljük le az életünket, az örökös zsörtölődés, az egópárbajok, az elégedetlenség, vagy éppen a keserűség társaságában, aztán egy napon majd belénk is belénk hasít a szomorú felismerés, hogy:
"nincs értelme ennek az egésznek."
És komolyan elgondolkozunk egy csöndes és magányos estén a fürdőszobában hogy...

Vagy pedig kezdünk magunkkal valamit, és igenis elindulunk egy teljesen más úton. Változtatunk ha kell. Napról napról, újra és újra megfigyeljük azt, mibe érdemes belemennünk, vagy miből érdemes kimaradnunk. Mikor szólaljunk meg, vagy éppen mikor legyünk csendben. Mi az ami megérdemli a figyelmünket, és mi az ami nem. Mibe érdemes energiát fektetnünk, és mibe nem. Ráadásként  ha a Sorstól még meg is kapjuk azt az áldást, hogy út közben némi kis bölcsességet is összeszedünk, és még talán jól is érezzük magunkat valamelyest a bőrünkben, elmondhatjuk majd:
"megérte itt lennünk."

És ha túl sok mindent nem szúrunk el, ráadásul igyekszünk jelen életünket itt a földön nemcsak önmagunk, hanem mások javára is fordítani, akkor a végén talán már nem csak mi magunk fogjuk úgy érezni hogy megérte itt lennünk, hanem mások is örömmel fognak emlékezni a jelenlétünkre.

Még nem késő!

Úgyhogy szolgáljon tanulságul ez a mai blogbejegyzés arra, hogy Berezovszkij úr, és a hozzá hasonló, de a hírekben nem említett, hasonlóan megkeseredett, megfáradt és csalódott emberekhez képest igenis lehet máshogy élni! Meg kell keresni a hogyanokat, és tenni érte! Magunkért és másokért! Nekem meggyőződésem hogy nem azért születtünk ide a Földre hogy szenvedjünk, és a nehézségek ellenére is lehet olyan dolgokat felfedezni önmagunkban és másokban, ami csodálatos. Ami építő jellegű, ami értékes, ami nyugalmat, boldogságot, örömet, kényelmet, felismeréseket, frissességet, szépséget, és sok minden fantasztikus dolgot teremt. Szerintem az Isteni Erő is erre vár, hogy elinduljunk egy ilyen úton, és akkor Ő is átkarol, és talán még az addiginál is sokkal szebb és értékesebb ösvényre vezet. Életutunk ekkor valóban értékessé, örömet adóvá, és igazán emelkedetté válik. Szerintem soha nem késő ezt elkezdeni. Minden napnak meg van a maga lehetősége. Minden hétnek meg van a maga csodája, amelyeket ha felfedezünk és élni tudunk vele, akkor a hosszú-hosszú évek alatt aztán tényleg valami igazi gyönyörűség bontakozhat ki a szemünk láttára. Ezekre figyelj tehát, aztán menet közben pedig ha néha meg-meg állnál, kicsit elgondolkoznál, tűnődnél a múló dolgokon, vagy csak úgy csendben meditálnál, akkor örömmel várlak továbbra is itt, a kolostor udvarán...







Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!