Szervusz Kedves Olvasó!
Balu vagyok, az Őr kollegája. Ő fogta a szalmakalapját, és egy csöndes magányos sétára indult. Rám hagyta az Őrbódé kulcsát, és mondta hogy tartsam szemmel a környéket most én. Így a kolostor udvarán pihengetve fújt elém az Őrbódé ajtajából egy pdf-et a szél, amelyben egy perzsa próféta életéről volt szó. Talán ezt olvasgatta az Őr az elmúlt napokban azért volt előtérben.
Gondoltam belekukkantok.
Zarathusztráról, a perzsa prófétáról, az egyik Ősi Mesterről volt szó benne. Nekem egyszerű bernáthegyi kutyának ezek a misztikus dolgok már túl magasak. Az elmúlt években azért valamelyest már azért hozzájuk szoktam, mert az Őr sokat mesélt Róluk nekem. Én ilyenkor elégedetten szuszogtam a lábánál, még ha sokszor nem is értettem miről beszél, miközben a közelgő esti vacsorára gondoltam. Azonban valami csak megragadt bennem ezek történetek kapcsán.
Zarathusztra esetében is, és sok egyéb más történet kapcsán valahogy az Őr többször visszatért egy adott dologhoz. Mégpedig ahhoz, hogy ezeket az Isteni Megtestesüléseket (Inkarnációkat) a legtöbbször nem értették meg az emberek. Sőt, sokszor még veszélyeztetve is érezték magukat általuk. Persze főleg a hatalomban, hivatalban lévő emberek féltek a leginkább, mert az Inkarnációk jelenlétével, valamifajta hamisság lepleződött le. Hamisság, tudatlanság, vagy akár gonoszság. A dolog érdekessége még hogy sokszor pont azok a "hatalmasságok" féltek a leginkább, és ezáltal a legagresszívebb módon léptek fel, akik úgymond Isten Követeiként voltak jelen az adott korban a földön, azaz a papok. Több Inkarnáció, pont az Ő hamisságukról rántja le a leplet, és ez nagyon nem tetszett nekik. Miközben ezeket meséli nekem az Őr, mindig azon gondolkodom, hogy vajon a jelen korban hogy mehet ez az embereknél? Felismerik egyáltalán egy Isteni Inkarnáció eljövetelét, ittlétét? Meg tudják különböztetni a Valós Megtestesülést, a megtévesztéstől? Vajon a mostani modern "hatalmasságok" és papságok mit tudnak ezzel kezdeni? Vajon ők is a hamisságot építik, és takargatják? Bonyolult kérdések ezek nekünk bernáthegyiknek.
Az én őseim csupán a svájci hágót járták a szerzetesekkel, és a hegyen ragadt fáradt és eltévedt vándoroknak segítettek az útjain. Bonyolult filozofálásba mi nem bocsátkoztunk. Mentünk amikor kellett, pihentünk amikor kellett. A mi életünk egyszerű. Mi a jelenben élünk. Nem rágódunk a múlton, nem görcsölünk a jövőn. Az Őr ilyenkor azt mondja, mi ha nem is tudatosan, de majdnem hogy meditálunk. Nem tudom, lehet. Csak neked mondom el, de még azt sem tudom mi az hogy meditáció. Mi nem is érezzük külön lényeknek magunkat. Mi egyek vagyunk a hegyekkel, a földanyával, és az éggel. Túl sok vágyunk sincs, ezért nem is vagyunk boldogtalanok. Mi beérjük egy kis élelemmel, egy száraz fekhellyel, néhány jó szóval. Egy hágóval ahol vándorokat menthetünk, és így a karmánkat is, és a sorsunkat is beteljesíthetjük. Az életünk ezáltal lesz teljes, és egyszerű. Azt hiszem titok nincs, a boldogság csupán ennyiből áll, és így lesz minden olyan nagyszerű...
A kicsiben a nagyot, a kevésben a többet,
a láthatóban a láthatatlant, a földön az égit,
és magunkban az Istenit ha felfedezzük,
Balu vagyok, az Őr kollegája. Ő fogta a szalmakalapját, és egy csöndes magányos sétára indult. Rám hagyta az Őrbódé kulcsát, és mondta hogy tartsam szemmel a környéket most én. Így a kolostor udvarán pihengetve fújt elém az Őrbódé ajtajából egy pdf-et a szél, amelyben egy perzsa próféta életéről volt szó. Talán ezt olvasgatta az Őr az elmúlt napokban azért volt előtérben.
Gondoltam belekukkantok.
Zarathusztráról, a perzsa prófétáról, az egyik Ősi Mesterről volt szó benne. Nekem egyszerű bernáthegyi kutyának ezek a misztikus dolgok már túl magasak. Az elmúlt években azért valamelyest már azért hozzájuk szoktam, mert az Őr sokat mesélt Róluk nekem. Én ilyenkor elégedetten szuszogtam a lábánál, még ha sokszor nem is értettem miről beszél, miközben a közelgő esti vacsorára gondoltam. Azonban valami csak megragadt bennem ezek történetek kapcsán.
Zarathusztra esetében is, és sok egyéb más történet kapcsán valahogy az Őr többször visszatért egy adott dologhoz. Mégpedig ahhoz, hogy ezeket az Isteni Megtestesüléseket (Inkarnációkat) a legtöbbször nem értették meg az emberek. Sőt, sokszor még veszélyeztetve is érezték magukat általuk. Persze főleg a hatalomban, hivatalban lévő emberek féltek a leginkább, mert az Inkarnációk jelenlétével, valamifajta hamisság lepleződött le. Hamisság, tudatlanság, vagy akár gonoszság. A dolog érdekessége még hogy sokszor pont azok a "hatalmasságok" féltek a leginkább, és ezáltal a legagresszívebb módon léptek fel, akik úgymond Isten Követeiként voltak jelen az adott korban a földön, azaz a papok. Több Inkarnáció, pont az Ő hamisságukról rántja le a leplet, és ez nagyon nem tetszett nekik. Miközben ezeket meséli nekem az Őr, mindig azon gondolkodom, hogy vajon a jelen korban hogy mehet ez az embereknél? Felismerik egyáltalán egy Isteni Inkarnáció eljövetelét, ittlétét? Meg tudják különböztetni a Valós Megtestesülést, a megtévesztéstől? Vajon a mostani modern "hatalmasságok" és papságok mit tudnak ezzel kezdeni? Vajon ők is a hamisságot építik, és takargatják? Bonyolult kérdések ezek nekünk bernáthegyiknek.
Az én őseim csupán a svájci hágót járták a szerzetesekkel, és a hegyen ragadt fáradt és eltévedt vándoroknak segítettek az útjain. Bonyolult filozofálásba mi nem bocsátkoztunk. Mentünk amikor kellett, pihentünk amikor kellett. A mi életünk egyszerű. Mi a jelenben élünk. Nem rágódunk a múlton, nem görcsölünk a jövőn. Az Őr ilyenkor azt mondja, mi ha nem is tudatosan, de majdnem hogy meditálunk. Nem tudom, lehet. Csak neked mondom el, de még azt sem tudom mi az hogy meditáció. Mi nem is érezzük külön lényeknek magunkat. Mi egyek vagyunk a hegyekkel, a földanyával, és az éggel. Túl sok vágyunk sincs, ezért nem is vagyunk boldogtalanok. Mi beérjük egy kis élelemmel, egy száraz fekhellyel, néhány jó szóval. Egy hágóval ahol vándorokat menthetünk, és így a karmánkat is, és a sorsunkat is beteljesíthetjük. Az életünk ezáltal lesz teljes, és egyszerű. Azt hiszem titok nincs, a boldogság csupán ennyiből áll, és így lesz minden olyan nagyszerű...
A kicsiben a nagyot, a kevésben a többet,
a láthatóban a láthatatlant, a földön az égit,
és magunkban az Istenit ha felfedezzük,
talán még a megvilágosodásra is rálelhetünk.
Legalább is mi bernáthegyik, valahogy így élünk...
Barátsággal
Barátsággal
Balu
.
