"azt hittem, hogy csak rózsaszín felhőn fogok ücsörögni, de nem"
Néhány héttel ezelőtt írta nekem ezt egy olvasó sok egyéb más dolog mellett. Azért hoztam el most ide nyilvánosan a témafelvetést, mert többen jutnak el ide azok közül akik komolyabban kezdenek el foglalkoznak a meditációval, és tanulságos lehet ez a téma mindannyiunknak.
A levélíróval találkoztam már 1-2 sahaja jóga meditációs programon, személyesen is beszélgettünk. Még ha sűrű rendszerességgel nem is tartjuk a kapcsolatot, de azért alkalmanként megosztja velem hogyan halad önmagával, az életével és a meditációjával kapcsolatban. Ez a mostani levele olyan volt, amit különböző korú, nemű, családi körülmények és élethelyzetekben lévő emberektől hallottam már, és teljesen tisztában vagyok vele miről írnak, hiszen én magam is ezeken megyek át nap mint nap. Nézzük picit részletesebben!
Olyasmiről szólt a levele, hogy a meditáció iránti vágyakozása nagyon erős volt amikor kezdte, de most így visszanézve már olyasminek tűnik Számára, mintha picit menekülni akart volna a problémáktól. Ahogy írta, amolyan rózsaszínű felhőkre vágyott, amire boldogan felugorhat, és lábát lógatva, fütyörészve éli majd egy ilyen felhőn az életét. Ilyesmit várt a meditációtól. Attól függetlenül hogy a nagy távolságok miatt, rendszeresen nem tud részt venni sahaja jóga meditációkon, de azért igyekszik elmélyülni, és sok-sok boldog "rózsaszínfelhő szerű" élménye is volt már, azért egyre komolyabb dolgokkal kell szembenéznie. Olyanokkal amikkel nagyon nehezen akart, vagy tudott, de most mintha a meditáció szinte katalizátorként hozná elő az életéből. A rendszeres meditáció által egyre finomabb szinten kezdi érzékelni önmagát, a környezetét, és egyre tisztábban látja már milyen dolgok vannak körülötte. Milyen negativitások, milyen karmikus dolgok stb. Egyre tisztábban látja már a csakrák tulajdonságainak működését, akár önmagában, akár másokban, és ez bizony egyre nagyobb feladat elé is állítja. Mit is kezd most akkor vele?
Mert egyrészt a meditáció valóban ad egyfajta rózsaszínfelhős boldogság feelinget, azaz valóban megtaláljuk lelkünk békéjét, az önvalónk örömét, azonban ahhoz hogy ezt mélyíteni tudjuk magunkban, és egyre inkább el tudjunk ebben merülni, ahhoz bizony megkerülhetetlen egy fontos dolog. Ez pedig az önismeret. Azaz, hogy szembenézzünk önmagunk, (hogy is mondjam finoman?), kicsinyes és gyenge oldalunkkal is. A sötét arcunkkal, azokkal a bennünk lévő negatív dolgokkal, amelyek bizony pont abban gátolnak, hogy felüljünk arra a bizonyos felhőre, és egyfajta emelkedettségben tudjuk onnan szemlélni az élet csodás áramlását. Shri Mataji többször beszélt erről. Mondta hogy Jézus is erről beszélt, és az összes Isteni Inkarnáció, mindegyiknek ugyanaz volt az üzenete: Ismerd meg önmagadat!
És miért kell egyáltalán megismernünk
önmagunkat? Kérdezheted joggal. Miért jó az nekünk? Egész egyszerűen
nincs más út! Csakis az önismeret útja. Megismerni, felfedezni, és
tudatosítani azt, ami bennünk van. Az Isteni Erő összes megtestesülése
aki eljött a földre, mind elhozta az örömteli élet lehetőségét és
üzenetét. Azt, hogy megtalálhatod Istent, megtalálhatod a békét, a
reményt, a megvilágosodást, az emberi együttélés egy sokkal szebb és
szeretetteljesebb állapotát. Ez bennünk van. Benned is, bennem is,
mindannyiunkban. Csak fel kell tudnunk magunkban fedezni! Ott van
elrejtve mélyen, csak rengeteg negativitás borítja be. Az egónk, a
haragunk, a letargiánk, az agressziónk, a félelmeink, a dominálásunk, a
bizonytalanságunk, az elégedetlenségünk, a gyengeségeink, a
felszínességünk, és még sorolhatnám. Ahhoz hogy eltaláljunk a
megvilágosodáshoz, Istenhez, vagy nevezzük bárhogy is ezt az állapotot,
ezeken a negatív erőkön kell túljutnunk magunkban. Nem kis feladat!
Persze ezt nem is lehet amolyan "feladatként" megoldanunk,
(bevizualizálnunk) hanem egy sokkal lágyabb módon, a meditáció útján
tudjuk szépen lassan lehámozni az életünkből, és magunkból. Persze ez
nem megy egyik napról a másikra, és minél inkább elmélyedünk a
meditációban, annál mélyebb rétegekből kerül elő az, hogy bizony ez és
ez a dolog még mindig ott van benned, és ezek gátolnak meg abban, hogy
igazán örömteli életet élj. Egy olyat, ami nem külső dolgokból
táplálkozik, hanem önmagából. A létezés öröméből, békéjéből és
harmóniájából.
Bizony az olvasó is egyre inkább ezzel szembesül az életében, hogy a meditáció nem azt hozta el számára, hogy boldog felszínes tudatlanságban a szőnyeg alá söpörjük a dolgokat, és úgy keressük majd vidáman a megvilágosodást hogy nem is nézünk szembe önmagunkkal és a dolgokkal, hanem bizony egyre jobban megmutatja az élet, hogy mi is van még a lényében. Milyen gátak, milyen akadályok. Ilyenkor már bizony a meditáció nem egy könnyű műfaj tud lenni, hiszen már nem ugyanaz az ember vagy, aki előtte. Az, aki becsukta a szemét és nem akart észrevenni, felismerni dolgokat. Nem akart szembenézni önmagával. Ha őszintén foglalkozol a meditációval és a spiritualitással, akkor elengedhetetlen hogy szembetalálkozz önmagaddal! Ráadásul azzal az arcoddal, amit nagyon nem akarsz látni. Ha ezzel megbirkózol, ráadásul ennek az illúzióján is túljutsz, akkor egyre többet és többet tudsz majd azon a bizonyos rózsaszín felhőn is ücsörögni. Sokat lehetne még erről írni, pláne arról, hogy ráadásul ez most már nem is egyéni "utazás", hanem egy kollektív fejlődés, amiben egyre nagyobb tömegek haladnak, az egyre fényesebb és megvilágosodottabb, Isteni Útjukon. Legyen most ez a téma ennyi, aztán nézzük a következő olvasói felvetést!
Bizony az olvasó is egyre inkább ezzel szembesül az életében, hogy a meditáció nem azt hozta el számára, hogy boldog felszínes tudatlanságban a szőnyeg alá söpörjük a dolgokat, és úgy keressük majd vidáman a megvilágosodást hogy nem is nézünk szembe önmagunkkal és a dolgokkal, hanem bizony egyre jobban megmutatja az élet, hogy mi is van még a lényében. Milyen gátak, milyen akadályok. Ilyenkor már bizony a meditáció nem egy könnyű műfaj tud lenni, hiszen már nem ugyanaz az ember vagy, aki előtte. Az, aki becsukta a szemét és nem akart észrevenni, felismerni dolgokat. Nem akart szembenézni önmagával. Ha őszintén foglalkozol a meditációval és a spiritualitással, akkor elengedhetetlen hogy szembetalálkozz önmagaddal! Ráadásul azzal az arcoddal, amit nagyon nem akarsz látni. Ha ezzel megbirkózol, ráadásul ennek az illúzióján is túljutsz, akkor egyre többet és többet tudsz majd azon a bizonyos rózsaszín felhőn is ücsörögni. Sokat lehetne még erről írni, pláne arról, hogy ráadásul ez most már nem is egyéni "utazás", hanem egy kollektív fejlődés, amiben egyre nagyobb tömegek haladnak, az egyre fényesebb és megvilágosodottabb, Isteni Útjukon. Legyen most ez a téma ennyi, aztán nézzük a következő olvasói felvetést!
A blogolvasó pár hete küldte a levelet, amiben több minden dolog mellett ez is ott volt, hogy észrevette hogy itt a kolostoros blogban, ott jobbra fent a profilom alatt, már egy 10-es szám van, azaz hogy 10 éve foglalkozom a sahaja jóga meditációval. És picit megilletődötten is írta, hogy emlékszik még arra, hogy amikor regisztrált a blogon akkor még csak 6 volt ott, és hogy milyen gyorsan el is röppent ez a 4 év. És hogy milyen szuper kezdeményezés ez, hogy valóban mindenféle profitigény nélkül, amolyan pénztárcakímélő üzemmódban megy ez a blog. És hogy a milyen jó lenne ha még több ilyen kezdeményezés lenne, mert a világon valóban szükség van a változásra stb. stb.
Valóban jó lenne, és tényleg ráfér az emberekre is, és a világra is. Erről szólt egyébként "A Jótündér és az Istentisztelet esete" című bejegyzés is, hogy nem szabad hagynunk, hogy megmaradjunk a vágyak szintjén. Sokszor vágyakozunk és álmodozunk hogy de jó lenne ha kisebb lenne a környezetszennyezés és több fa lenne. Hát akkor tessék, rajta! Irány szemet szedni, és fát ültetni! Sokszor mondjuk hogy milyen jó lenne ha még több ember meditálna. Valóban jó lenne, azonban azokhoz az emberekhez el kell vinni. El kell nekik küldeni egy weboldalt, el kell vinni a városukba a meditációt stb stb. Nem szabad megállnunk a vágyakozásnál, hanem a magunk kis egyszerű módján tenni kell az ügyekért. Hallani olyat is, hogy milyen jó lenne ha az emberek többet mozognának, egészségesebben étkeznének, többet olvasnának, képzettebbek lennének stb. Hát persze hogy jó lenne! Nemcsak hogy jó és örömteli, hanem hasznos is lenne a társadalmunknak! De ehhez tenni kell! Példát mutatni, és amolyan "misszionáriusként" igét hirdetni. Ja, hogy ez nem könnyű?! Hát persze! Azt senki nem mondta hogy könnyű lesz (-:
A magunk kis életében bizony lehet terjeszteni a jobb, bölcsebb, hasznosabb és szebb élet "igéjét" és reményét, legyen szó akár a környezetvédelemről, akár meditációról, akár olvasásról, bármiről. Aztán persze elfogynak az ismerősök, és úgyis a könyökükön jön majd ki már a téma, ilyenkor jön majd az hogy mennyire vagy elkötelezett. Mert ha az vagy, akkor előbb-utóbb megtalálod a módját, hogy Hozzád hasonló lelkes önkéntesekkel együtt nekilóduljatok, idegenekhez elmenjetek, és megváltoztassátok a világot! Hogy ez azért túl nagy falat? Hát persze, de hát miért érdemes reggelente felkelni, ha nem egy ilyenért? És ahogy Lao-ce klasszikus bölcselete is mondja, az ezer mérföldes utazás is csupán egyetlen lépéssel kezdődik. Azt az egyet lépd meg, minden egyes nap Te is!
Ezeket a kis lépéseket tipegem én is a magam egyszerű módján itt a kolostoros blogban. Ha az olvasóhoz hasonlóan már Te is évek óta figyelemmel követed az itteni eseményeket, híreket és érdekességeket, a kolostoros egóm forgását (-:
az igazán örömteli és megtisztelő. Bízom benne hogy a jövőben is hasonló kíváncsisággal és érdeklődéssel fogod megnyitni a "Hírek a Kolostorból" leveleket, és hozzájárulhatok picit én is, az életünk tudatosabbá, meditatívabbá és harmonikusabbá válásához.
"Ez most nagyon betalált!"
Rendszeresen kapok olvasóktól olyan levelet amiben arról írnak, hogy itt a kolostoros blogban, az éppen aktuális bejegyzés, "nagyon betalált!" Mintha olvasnék a gondolataikban! Netán távcsővel kémlelem az életét hogy ennyire pontosan arról írok ami éppen Őt foglalkoztatja?
Nos, az igazság az, hogy itt az Őrbódé magányában nincs se távcsövem, se varázsgömböm, csupán Balu boldog horkolása, lusta szuszogása töri meg néha a csendet. Az pedig hogy a bejegyzéseket valaki éppen magához nagyon közelinek érzi, hát abban személyesen nekem aztán túl sok érdemem nincs. Igyekszem az intuíciómra hallgatni a bejegyzések szerkesztése, megírása, kiválasztása közben. Rengeteg blogbejegyzés ötletem van, amiket folyamatosan gyűjtök. Néhányat el is kezdek szerkeszteni, aztán pihentetem. Némelyiknek csak az alapötlete van meg, azonban közben folyamatosan azt figyelem magamban, hogy vajon melyik az a bejegyzés, melyik az a téma, amelyik igazán meg akar születni. Melyiknek van most itt az ideje. Néha persze van tudatos tervezés is, de nagyon sokszor ez inkább "csak" amolyan érzésre megy. Picit olyan mintha nem is én írnám, nem is én választanám ki ezeket, hanem egy rajtam túlmutató erő. Persze aztán én is beleteszem a saját korlátoltságomat, de ennek ellenére mégiscsak megszületik valami, amit aztán kiküldök hírlevében.
Ha ezt értékesnek, hasznosnak, érdekesnek, figyelemreméltónak találod éppen, örülök neki. Ha nem találod annak, az az igazság, akkor sem fogok szomorkodni. Ha "nagyon betalált", nagyon megérintett Téged, akkor lehet hogy hasonló hullámhosszon vagyunk. Ki tudja. Vagy akár a meditáció oldottságában, finomabb szinten, a vibrációk világából fakad ez a fajta összehangolódás. Nem tudom. Mindenesetre a jövőben is, valószínűleg hasonló módon születnek majd a bejegyzések és a témaötletek, az átalakuló világ reményteljes hajnalán, itt a kolostor udvarán, és remélem egy-kettő továbbra is majd, azért "nagyon betalál"! ;-)
- Varázsgömböm mond meg nékem, melyik pad legyen itt a héten?
---------------------------------------------------------------------------
Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padjai pedig:
A kép beküldője Zoli.
Helyszín Budapest, Hunfalvy János Szakközépiskola
Nagyításhoz klikk a képre!
Helyszín Budapest, Hunfalvy János Szakközépiskola
Nagyításhoz klikk a képre!
Söpörjük le a havat a padokról, és búcsúzzunk el végre ettől az idei hosszú téltől! Jöjjön hát a jó idő, a tavasz és a nyár...
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!
