Tolsztoj - Ivan Iljics halála

Tolsztoj munkásságán tovább haladva, a monumentális Háború és béke után most egy egészen rövid kis írását hoztam: Ivan Iljics halála.

Itt is hatalmas "csata" folyik, csak most nem országok, uralkodók és tömegek közt, hanem egy egyénen belül zajlik a vívódás. Ivan Iljics súlyos betegséggel küzd, a közelgő halállal, de legfőképpen elrontott életével.

Látszólag nincs elrontva az az élet, hiszen a társadalmi normákat és elvárásokat tekintve már-már irigylésre méltó, ám valami mégsem stimmel. Valami mégis hibázik, valahol mégsem kerek a történet, valahol valami mégiscsak súlyosan félrement.

- - -

"Ivan Iljics üvöltését és szenvedését nem a halál gondolata okozza, hanem a befejezetlen, le nem zárt mondatai, kapcsolatai. Az el nem fogadás, a gondolat, hogy még nem élt eleget, hogy az élete nem volt jó és teljes. Gyötrelmei soha véget nem érőnek tűnnek, ám a műben is van feloldozás."

Magyar Hospice Alapítvány

- - -

Ivan Iljics súlyos betegséggel küzd, a közelgő halállal, de legfőképpen önmagával és a félrement életével, hiszen a szenvedései közepén rájön, hogy hazugság volt az egész. Becsapta a világot, de legfőképpen önmagát. Igaznak tűnt mindent, de mégiscsak hamis volt, és túl későn jött a belátás, így már nincs idő változtatni. A gyötrődő testben a tudat még eljut ehhez a felismerésig, de megosztani a világgal már nem képes.

- - -

"Tolsztoj kisregénye, az Ivan Iljics halála túlságosan ismert ahhoz, hogy rendszeresen olvasgassuk és érdeklődést váltson ki belőlünk, ám most mellbevágó erővel szögez bennünket a benne foglalt felismerés: mi sem tudjuk, hogyan kell élni."

eLitMed
orvostudományi portál

- - -

Tolsztoj sorai megállásra késztethetik az olvasót, hogy átgondoljon dolgokat, mielőtt még túl késő lenne. A saját életünket éljük egyáltalán, vagy valaki másét? Nem könnyű kérdés. Mit kezdjünk az önbecsapásainkkal, mit kezdjünk a szenvedéseinkkel?

"A 19. század végén, 20. század elején sokan megfogalmazták, Kosztolányi Dezső is, hogy a boldogság lényegében a szenvedéstől való megszabadulásnak a lehetősége. Itt is Ivan Iljics azt várja, hogyha megszabadul a szenvedéstől, azáltal boldoggá válhat, és a családja is felszabadulhat, és ha ez a megszabadulás a halál, akkor hát jöjjön a halál."

Seregi Károly
Bornemisza Péter Gimnázium

- - -

Megrendítő sorokkal tárja elénk Tolsztoj Ivan Iljics szenvedését, önmagával és az életével való szembenézést. Vajon mindenki eljut ide a halála küszöbén, hogy az őszinteség és a valóság fénye bevilágít a szemellenzőnk mögé? Nem hinném. Talán többen szenderednek el az egy életen át viselt önbecsapás gúnyájában, mint hogy a szembenézés kényelmetlen ruházatát magukra öltenék. Biztosan így van ez? Nem tudom.

Tolsztoj a Háború és békében sokat töpreng azon, hogy milyen erők mozgatják igazából a mélyben a csatákat. Azon meditál, milyen erők irányítják valójában a történelem kerekét, az emberiség útját. Ahogy a Háború és béke egy nagy kollektív könyv, úgy Ivan Iljics története egy egészen kicsi, egyéni utazás. És itt is ugyanúgy fel lehet tenni a kérdést: milyen erők mozgatják vajon egy ember életének az útját?


A Kolostor Őre

Tolsztoj - Háború és béke

"A háború és békét gyakorlatilag az embernek öt évente újra kéne olvasnia."

Rudolf Péter
Vígszínház

- - -

Különös hangulatban telnek az utóbbi hónapok, mert a már-már meditatív hangulatú mandalafestések között, hogy, hogynem, háborús témájú könyveket olvasok. Kezdődött a kínai csapatokkal, majd folytatódott Hemingway katonás élményeivel, aztán pár hete rákanyarodtam a nagy-nagy klasszikusra: Tolsztoj, Háború és béke.

Kétrészes kiadásban van meg nekem Tolsztoj remekműve, ami 1500 oldalon keresztül mutatja be a napóleoni csapatok, az orosz nemesség, az európai polgárok, cárok, királyok, és különböző szereplők dilemmáját, életét és sorsát. Fegyverek dörögnek, katonák éheznek, filozófiai magaslatok röpködnek, szerelem, vallás, hit, földművelés, üzletelés, háborúskodás és elmélkedés bőven-bőven a nagy író lényeglátó tollából.

- - -

"Tolsztoj könyvei rólunk szólnak - mindannyiunkról. Olyanok, mint azok a festmények, amelyek mindig az emberre néznek, akárhová áll is. Ha a művészet célja a valóság pontos ábrázolása, akkor Tolsztoj a legnagyobb író."

Szerb Antal
A világirodalom története

- - -

Különböző témájú naplókat vezetek a magam számára, amikben könyvekről is szoktam jegyzetelni. Az utóbbi időben, ha valami remek mondatot találok egy könyvben, akkor szó szerint kiírom, elrakom emlékbe, meditálok fölötte, tűnődöm rajta, gyönyörködöm benne.

Tolsztoj Háború és béke könyvéből 34 oldalnyi, szó szerinti idézetet írtam ki. Olyanokat, amelyek teljesen lenyűgöztek, amelyek elgondolkodtattak, amelyekhez szeretnék később is majd visszatérni. Párbeszédek, különálló mondatok, vagy éppen teljes bekezdések. 34 oldalnyi bölcsesség és szépség a 19. századi Oroszország mélyéről, Tolsztoj rendkívüli személyiségéből. Elgondolkodtató mondatok. De az egész könyv az. Mestermű!

- - -

"Tessék klasszikus politikai filozófiát, történelmet, szociológiát, közgazdaságtant, jogot tanulni. Tessék készülni, tessék körülnézni, megismerni a magyarországi, a kelet-európai, a nyugati valóságot. Tessék lejönni a sorozatokról, a popzenéről, a mémekről, a gifekről és a Facebookról és az influenszerekről és a gasztroblogokról és a díjnyertes filmekről.

És a Harari típusú politikai giccsekről és a sekélyes turizmusról. És az új irodalomnak nevezett ernyedt, szentimentális, dadogó ponyváról. Ilyen csacskaságokra már nincs idő. Rembrandt, Kant, Beethoven, Stendhal, Tolsztoj. Ezeket ajánlom önöknek. Csak az ilyesmi méltó a komor időkhöz, amelyekben élünk."

Tamás Gáspár Miklós
A válságról az ifjúságnak, HVG

- - -

A Háború és béke teljesen magával ragadott és lenyűgözött. Ajánlom tehát figyelmébe mindazoknak, akik mélyebb betekintésre vágynak a történelembe és az emberbe. Tolsztoj remekművet alkotott. És pont emiatt, már itt várakozik az íróasztalomon egy másik könyve is, amit hamarosan elolvasok. Főszerepben: Ivan Iljics. De erről majd később.


A Kolostor Őre

Martijn Doolard, az Alpokban élő holland remete

Jonna Jinton után egy újabb különleges embert ismertem meg a youtube-on, Martijn Doolardt, aki hétről-hétre lenyűgöző videókon mutatja be, hogyan építi remete kunyhóját a 2000 méter fölötti olasz Alpokban.

A holland fiatalember világutazó,

fotós, filmes, ezermester, és ki tudja még mi minden. Egy évvel ezelőtt 26 ezer euroért megvett a hegyekben egy kis olasz falu fölött egy elhagyatott ingatlant. Nagy terület a hegyoldalban plusz két lerobbant épület, ami korábban állatok (valószínű legelésző tehenek) elszállásolására volt hivatott, de mára már eléggé lepusztult. Martijn Doolaard megvette a hegyi ingatlant, kis terepjárójával felköltözött, és azóta újítja, építi, kalapálja, fúrja, faragja, próbálja élhetővé tenni.

Videóit a meditáció nyugalma és a zen letisztultsága járja át, az egyszerű élet örömeit és kihívásait mutatja be. Csodálatos felvételek a hegytetőn átélt hajnalokról, esti kenyérsütésről, sátorozásról, viharokról, rejtélyes éjszakai állathangokról, szóval mindarról, amit egy városi lakóparkban nehezen él át az ember.

Martijn sztoikus nyugalommal

cipeli a gerendákat, épít a napelemeket, küzd az esővel, hóval, szerszámokkal, szúnyoggal, és lassú, ráérős, de kitartó szorgalommal tölti meg magányos hétköznapjait. Néha látogatók jönnek hozzá, akik besegítenek az építkezésbe, vagy csak tűnődnek ott együtt a domboldalon a hegyek és a felhők festői szépségében.

A holland remete szavak nélkül tanít.

Keveset beszél, akkor is inkább csak a felújítási munkálatokról szól, ám videói mégis valami olyan üzenetet adnak át, ami kivesző félben van, ami elgondolkodtató, amiben egyszerre ott van az archaikusság és a modernitás, az aktivitás és a passzivitás, kreativitás és a kiszolgáltatottság, a természet és az ember.

Hétről-hétre követem tehát az életét az Alpok csodálatos csúcsai közt, és drukkolok neki, hogy a sátor ne ázzon be, a gerendát pontosan méretre vágják, jól sikerüljön a kenyérsütés, és a domb túloldaláról a szomszéd pedig el ne felejtse áthozni a friss tejet és a sajtot. Slow life on the top of the mountain.

Martijn Doolaard különleges videóit

itt találod >>

A Kolostor Őre