Egy életnyi tudatosság egy könyvbe sűrítve
A mostani
fagyos téli estéken Tolsztoj Naplóját olvasgatom. Shri Mataji említette
róla hogy egy nagy, önmegvalósult lélek, és hogy nagyon befelé forduló
ember volt. Naplójából ez a befelé fordultság, és a tudatosság is átjön. Sőt, még több is!
Érdekes megfigyelni
az
ilyen jellegű naplókban (pl. a Széchenyi -ében is) hogy az utókor milyen
képet alakít ki magában az illetőről, és hogy ahhoz képest a
hétköznapjai mennyire mások voltak néha. Nagy emberek nagy életében
ugyanúgy benne vannak a hétköznapi, emberi gyarlóságok is. Pl. amikor
Széchenyi nem bírja már magát türtőztetni, és pulykatolvajoknak hívja
politikai riválisait, és egyéb, elég kemény szavakkal jellemez sokakat,
vagy itt most, amikor pl. Tolsztoj arról ír hogy hmmm... nyilvános házak
örömei után szaladgál. Szóval meglepő dolgok, és mindezekkel együtt
mégis csodálatosnak tartom ezeket az önéletrajzi naplókat.
Egy életnyi tudatosság
egy
könyvbe sűrítve. Tolsztoj alaposan leírja hogy milyen gondolatok,
kétségek és érzelmek járják át a lényét. Már fiatalon elkezdi írni a
naplóját, amelyet évtizedeken keresztül vezet. Egy intelligens és
érzékeny ember, valóban befelé forduló, lélek és gondolatrezdüléseit
kapjuk meg e könyv által. Lenyűgöző az egész, és persze elgondolkodtató
is. Még nem értem a könyv végére, de már most nehéz választanom abból a
sok remek naplórészletből, amit érdemes lenne idehoznom a kolostor
udvarára.
Alaposan ír a hétköznapi élet
tevékenységeiről, a családi, baráti viszonyairól, vidékről, városról, és
persze ahogy halad az idő, egyre mélyebben megy a vallás és a filozófia
világába.
A teljesség igénye nélkül álljon itt most egy kis rész
Tolsztoj vívódásaiból, gondolataiból:
1888. December 7.
(részlet)
"Tegnap
azt gondoltam: az embereket szolgálni? De hogyan, mivel szolgálni? Nem
pénzzel, sőt, még csak nem is fizikai szolgálatokkal. Mások kedvéért
letisztítani a korcsolyapályát, csizmát varrni, fehérneműt mosni,
éjszaka beteg mellett virrasztani, mindez jó, talán jobb is, mintha
önmagunkért tennénk, de talán lényegében haszontalan. Egy dolog hasznos
és szükséges: megtanítani az embert, hogy helyesen éljen. De hogyan
lehet ezt elérni?
Egy módja van: nekünk magunknak kell
jól élnünk. A becsapás ott van, amikor úgy akarnak tanítani, hogy
látható legyen a tanítás eredménye, és ilyenkor elkerülhetetlen a
szavakon keresztül történő tanítás. A saját életünk példájával történő
tanítás - legyen bár legesleghitelesebb, ám - szinte soha - nem látod
meg az eredményét. És nem marad más hátra: jól kell élni. Segíts,
Atyám!"
- - -
Az idézet
sok mindent felvethet. Nem szükséges se egyet
érteni, se vitatkozni vele, pusztán megfontolni, továbbgondolni érdemes a
fenti sorokat. Tovább gondolni és meditálni olyan dolgokon, mint "jó
élet", "helyes élet", "saját életünk példájával" stb. stb.
Ezek a fagyos téli esték
és a benti meleg szobák kiváló környezet adnak némi befelé fordulásra. Az Erő, és egy bögre tea legyen Veled!
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
