Két naplót vezetek párhuzamosan már évek óta. Ha visszamehetnék az időben, sokkal korábban kezdtem volna. Halogattam, kezdésüket ellustálkodtam. Azonban amiket az elmúlt években papírra vetettem (három füzetnél járok 2018 ősze óta) azok számomra már most nagyon tanulságosak, hasznosak és elgondolkodtatóak. Nem is tervezem abbahagyni, úgyhogy, ki tudja, lehet hogy sok füzet lesz még teleírva.
Két naplót vezetek párhuzamosan már évek óta. Hogy fog-e valakinek valamit jelenteni ez majd 50-100-150 év múlva, azt nem tudom. Nem is ezzel kell foglalkoznia az embernek, de azért mégiscsak, na, alkalmanként úgy elgondolkozom rajta. 2134. december 23-án, egy havas karácsonyi előestén kezébe veszi majd egy távoli rokon, belelapoz, és eltűnődik hogyan is élt A Kolostor Őre ott a 2020-as évek környékén. Nézzük csak hogy a pénzét mibe fektette, milyen könyveket olvasott, és úgy alapjában véve az akkori világról hogyan is gondolkodott. Érdekes lesz ez valakinek? Talán. Nem tudom.
Két naplót vezetek párhuzamosan már évek óta. Mások által korábban írottakat pedig rendszeresen olvasok. Írók, színészek, történelmi figurák, befektetők, kis és nagy emberek gondolatait, amelyeket maguk után hagytak. Tanulságosak, olykor mulatságosak, néhol pedig mélyen elgondolkodtatóak. Vannak részek amelyek nagyon is privátak, vannak viszont amelyek igazán egyetemesek. Mintha állandóság lenne a mélyben, csupán az idő, a tér, és a külső díszletek változnak, de az embereket a mélyben ugyanazok az erők mozgatják. Félelmek, elbizakodottság, vakságok és világosságok, értelmek és ostobaságok, nemes gondolatok vagy épp aljasságok. Ösztöneink és érzelmeink sokkal kevésbé változnak, mint külső világunk.
Két naplót vezetek párhuzamosan már évek óta. Az egyik a befektetési döntéseimmel kapcsolatos, a másik pedig az olvasmány élményeimmel. Forint és euro, részvény és osztalék, Krasznahorkai és Poirot, Mészöly és Harari, szóval széles a spektrum a témákban. Tág horizont, sűrű gondolat, könnyed szellők, dilemmák és tűnődések, C.G. Jung kifejezésével élve: ahogy a Tudattalan szállítja őket.
Két napló. Párhuzamosan. Évekig. Valami hasonlót kívánok a kedves olvasónak is. Merevítse ki az időt és a gondolatot egy pillanatra, rögzítse, majd képzeletbeli időkapszulaként adja fel postán az utókor számára. Amíg meg nem érkezik, addig pedig írja önmaga boldogságára, hasznára és örömére, tanulmányozza ön-ön magát, leírt mondatait és gondolatait, az életről beszűrődő benyomásait. Ahogy Fodor Ákos GOETHE-HAIKU-ja mondja:
Mindig legyen két
Jó Könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.
Jó Könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.
A Kolostor Őre
