A könyvek szeretete

Mivel sok szó esik itt a kolostor udvarán a könyvekről és az olvasás hasznosságáról, gondoltam bemutatom a téma egy másik nagy rajongóját is. Az elmúlt hetekben olvastam ugyanis a Zeit-ban hogy a német gazdasági miniszter, Peter Altmaier is milyen nagy barátja a könyveknek.

 

Saját, privát házi könyvgyűjteménye kb. 6000 darabból áll. És nem csak nézegeti őket, hanem nagy érdeklődéssel forgatja is. Sokat olvas, és szívesen mélyed el különböző témákban. Érdeklődése széles körű, a kultúrától kezdve a tudományos témákon keresztül, a történelmen és politikán át sok területen bővíti ismereteit.

És még ha ez nem is garancia semmire, de azért talán nem egy hátrány ha valaki tájékozott, művelt és olvasott. Különösen ha az illető egy politikus.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Gondolatok Oxfordból

Sok évvel ezelőtt volt, amikor először láttam és hallottam Róna Pétert egy interjúban. Már akkor megfogott az öregúr tudása, lényeglátása, stílusa és gondolatai. Utána már igyekeztem tudatosan keresni a vele készített beszélgetéseket, mert olyanokat mondott, amiket érdemes megfontolni. Alaposan elgondolkodtatják mondatai az embert. Engem legalábbis. 

 

Nagy tudású, világlátott és tapasztalt emberek meglátásain mindig érdemes töprengeni.

 

A legutóbbi vele készített hosszabb beszélgetésben részletesebben mesél az életéről is, és sok minden egyébről. Érdemes meghallgatni, tanulságos.

 

Beszélgetés Oxfordról, Európáról, Magyarországról

Róna Péterrel itt >>

 

Ha tetszett az interjú és elgondolkodtatott, akkor ajánlom nézz szét alaposan a Youtube-on Róna Péter témában!

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Az ember

Petőfi Sándor. Március 15. Ilyenkor a költő harcias, lázadó, tűzzel teli verseit illő elővenni, és azokkal emlékezni meg a forradalom történetére.

 

Hadd hozzam most azonban egy sokkal tűnődőbb és filozofikusabb versét ide a virtuális kolostor meditatív udvarára. Hiszen így teljes a kép, így teljes az ember. Van olyan, amikor a harcias, az igazságért keményebben fellépő oldalunkat kell elővennünk, van amikor pedig a szemlélődő, alázatos és visszahúzódó énünket. A bölcsesség titka, az élet nagy művészete pedig abban van, hogy meg tudjuk különböztetni mikor melyik a helyénvaló. Álljon tehát emlékül most itt a nagy költő filozofikusabb oldala.

 

 

Petőfi Sándor

AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

 

 

- - -

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Masayoshi Son

A technikai cégek környékéről ismert japán befektető Masayoshi Son interjút adott a CNBC-nek a napokban, és ez ismét eszembe juttatta az egyre távolodó világok képét. Azt, amiben a leszakadó tömegek már észre sem fogják venni, hogy elmegy mellettük a világ. Mire is gondolok pontosan?

 

Amikor a 21. század Magyarországán

 

Mészáros Lőrinc féldisznókat adományoz abból a koncból, amit sikerült begyűjtenie a várba költöző haramia hűbérurával együtt, és ennek óriási tömegek tapsolnak a Kárpát-medencében, hiszen sokkal boldogabban élnek ebben a feudalizmusban, mint bármi másban, akkor úgy hiszem elmondható, hogy kíméletlenül távolodnak el a világok egymástól.

 

A jelen és a jövő,

 

amiről Mr. Harari az elméletek szintjén beszél, azt Masayoshi Son a gyakorlatban éli át, hiszen ő azon cégekkel kapcsolatos befektetéseket menedzseli, amelyek iránymutatását Mr. Harari filozofikus hangulatban tanulmányoz. 

 

Jogos kérdések ezeknek az irányvonalaknak a tanulmányozása, elemzése, ellenőrzése és a kétségek megfogalmazása, hiszen ezek által csiszolódhatnak ki az emberiség számára a megfelelő megoldások. Aminek viszont nincs létjogosultsága, az az emberek lebutítása és sötétben tartása. Bár, mivel a jelenség óriási közönségigény mellett zajlik, talán mégiscsak van létjogosultsága ennek a középkori sötétség fenntartásának is a nap alatt. Megadja a választás lehetőségét...

 

Azok viszont, akik

 

túl szeretnének látni a koncból rájuk eső féldisznók világán, érdemes szétnézni a glóbuszon hogy merre is halad, és hogy ne érje őket túl nagy meglepetés, ha valaki egyszer majd felkapcsolja a villanyt. Addig pedig érdemes meghallgatni Masayoshi Son-t is, hogy ő miképpen látja a világot, és hogyan is gondolkoznak azok, akik a trendeket irányítják, kutatják és írják.

 

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Justin Trudeau

Egy ember élete mindig sok tanulsággal szolgál. Legyen szó akár egy hétköznapi illetőről, vagy éppen egy miniszterelnökről, egy ország vezetőjéről. Az, hogy még a leghétköznapibb ember lényében is mennyi minden tanulság, lelki rezdülés, és felfedezni való mélység van, arról a pszichológusok sokat tudnának mesélni. Az olyan emberekben pedig akik sokkal intenzívebben élik az életüket a hivatásuk miatt, ráadásul mindezt a kirakatban teszik, a nagy nyilvánosság előtt, azok életét és személyiségét különösen érdemes megfigyelni. Ezért is kedvelem az életrajzi írásokat.

 

Justin Trudeau

 

Kanada miniszterelnökének önéletrajzi könyve is ilyen. Érdemes megismerni a személyiségét, a gondolatait, a megpróbáltatásait és történeteit. Ha érzékeny és figyelmes az ember, akkor sok-sok lelki rezdülést és mély mozgatórugókat fedezhet fel mások személyiségében. Ha az érzékelése mellett ezeket még tudatosan is képes megfigyelni, akkor még mélyebbre mehet az emberismeretben. Jung apó segítségével pedig már tényleg nagyon mélyre láthatunk az emberben. Az utóbbi években már ilyen szemmel is olvasom ezeket az életrajzi írásokat.

 

Milyen utat jár be az ember?

 

Honnan hová jut? Milyen hatások érik, hogyan reagál rájuk, és mi lakozik a személyisége mélyén? Milyen emberré válik út közben? Mindezek nagyon érdekes és tanulságos témák. Már ezek mély felismerésekhez vezethetik a szemlélődőt, akár önmagával, akár másokkal kapcsolatban. Azonban van ennél még tovább is.

 

A csúcsszint

 

Jó néhány éve figyelem azt, hogy mi történik akkor egy emberrel, családdal, céggel, országgal, vagy bármilyen közösséggel, amikor elérik önmaguk életében a csúcsszintet. A képességeiknek és a lehetőségeiknek a csúcsát. Sikerül megtartani a helyzetet? Sikerül-e tovább lendíteni, vagy jön az elkerülhetetlen hanyatlás? És ha megindul a lejtmenet, akkor is az milyen mértékű és minőségű? Egyáltalán mi is az, hogy csúcsszint? Nyilván, mindenkinél más és más.

 

Érdemes megfigyelni hogy milyen a megnyilvánulása annak, amikor egy egyén elér a saját csúcsára, és nemcsak hogy nem tudja továbblendíteni a történetét, de megtartani sem sikerül, mert ott azon a szinten, már csak annak a megtartásához is óriási alázat, bölcsesség és tudás szükséges. És ha ez nincs meg, akkor előbb-utóbb megfordul a dolog, és vészes hanyatlásba kezd, ami súlyos sérüléseket okoz nemcsak önmagának, hanem a környezetének is.

 

Ehhez persze nem kell a világ csúcsaira tekinteni, mert ez ugyanúgy megfigyelhető a hétköznapi embereknél/családoknál/cégeknél is, hogy vajon elérték-e önmaguk csúcsát, vagy sem. És ha igen, onnan hogyan tovább? Sikerül tovább lendülni, vagy sikerül egyáltalán megtartani a szintet, vagy pedig beindul a hanyatlás?

 

A hétköznapi embereknél kevésbé látványos ez, mint például a Justin Trudeau féle közszereplők, és egyéb címlapsztorik esetében, de a hétköznapi helyzetek is rengeteg tanulsággal szolgálnak.

 

Érdemes ezt megfigyelni, és töprengeni ezen picit!

 

Azon, hogy amit lát az ember, az már az adott helyzet csúcsszintje, vagy sem, és ha igen, akkor ott mi történik.

 

Mr. Trudeau fiatalon felért a világ csúcsára,

 

a kérdés az, hogy onnan hogyan tovább?

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés: