Fotó: NYTimes
A ritmus, amire Frederico Rios Escobar, a New York Times fotósa
hívta fel az olvasók figyelmét néhány napja. "Szállj ki a rohanásból"
címet adta a cikkének. Vagy, szállj ki a versenyből. Kinek, hogy
tetszik. Mindenesetre a lényeg, a teknős ritmusa.
Galapagos szigeteken
töltött
utolsó napján siettek a sofőrrel a reptérre, amikor egyszer
csak meglátott néhány lassú, lomha teknőst az út mellett. Kérte a
sofőrt hogy álljon meg.
Ahogy az autók és a buszok
száguldottak a teknős mellett az úton, mindegyiknél egy kicsit behúzta a
fejét az állat. A fotósnak óvatosan kellett közelítenie. Halkan,
óvatosan lehajolt az állathoz, de tartott egy kis távolságot. A teknős
haladt tovább. Lassúsága arányos volt a fotós türelmével. Ezek a
teknősök még egy minimális félelemérzet esetén is visszahúzódnak a
páncéljukba, és hosszú ideig nem mozdulnak. És ezt nem szerette volna a
fotós, ezért nagyon óvatos volt. Türelmesnek kellett lennie. Embert
próbáló feladat volt. Le kellett teljesen lassulnia neki is.
A teknős érzékelte a fotóst,
aki
már a földön fekve figyelte a lassan haladó állatot. Feküdt a fotós,
figyelte a mozgást, és fényképezett. Majd felállt, a sofőrre pillantott,
aki az autó mellett cigarettázott, és ekkor vette észre hogy 40 perc
telt el.
Bensőséges találkozás
volt ez, különleges kapcsolat, amiben eltűnt az időérzékelés. Valamifajta,
rohanás nélküli, felfüggesztett tudatállapot. Csak a fotós és a teknős. És a lassúság.
Aztán
vissza
a kocsiba, padlógáz, irány a reptér, rohanás. Az utolsó percben még
épphogy elérte a gépet. Hevesen dobogó szívvel, sietve, zihálva és
szomorúran hagyta maga mögött Galapagost, és a teknőssel töltött
meditációját. Vissza kellett térnie a rohanás világába.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés: