MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

A kép illusztráció (AI) Amikor nem mandalákat festettem, akkor írással foglalkoztam az alkotói házban. Novellák, naplók, levelek, különböző feljegyzések. Főleg laptopon, de szerettem a régi módszerekkel is írni, hagyományosan kézzel és füzetbe. A vidéki táj őszi látképe most is inspirálólag hatott. Ültem hosszan a csendben, és csak hagytam hogy felszínre jöjjenek a gondolatok, amik aztán mondatokká, bekezdéssé formálódtak. A papírra vetett témáim közül volt egy egészen különleges: az álomfejtés. Hosszú évek óta foglalkoztam a híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung munkásságával. Több könyve is ott volt mellettem az alkotói házban. Ezekben hosszan és mélyen ír az álomelemzésről. Már maga a környezet, ott az erdő mellett a nagy fákkal ölelt alkotói házam is álomszerű volt, hiszen a képzeletemben létezett. A fantáziám egy varázslatos vidéke volt ez, ahová elvonultam alkotni, meditálni, magamban lenni. Itt foglalkoztam a svájci mester és a tanítványai által az álmaim megfejtésével. ...

Ez a könyv egy modernkori népmese. A falu, az erdő, katonák, eszesek és kelekótyák, háborúk, születés és halál. Egy temetésre alkudozó pap, egy rabbi mágikus játéka, malom, házak, üres telek, a részegek, rossz emberek, generációk botladozása egymás után. Mit szól ehhez Isten? Ki tudja. Hová tart a történet? A fene se látja. Mindenesetre hömpölyög és hömpölyög megállíthatatlanul, mint az élet, mint egy végtelenre állított mese. "Őskor egy hely a világmindenség középén." - ezzel a mondattal kezdődik a könyv. Igen, az Őskor egy hely. Egy mitikus falu Lengyelország keleti részén, amit négy arkangyal teremtett. Itt zajlik a történet. A szereplők botladozása és sodródása olyan, mintha nem tartana sehová, aztán mégis, mintha mégiscsak kibontakozna valami irány: maga a felbomlás, az elkerülhetetlen vég. Ez lenne a mese vége? Lehetne más? Vagy ez a vég talán egy újabb mese kezdete? Mindennek ideje van. A könyvben a fejezetek is erről szólnak. A mindennek és mindenkinek elrendelt idej...

A kép illusztráció (AI) Nyűgös voltam és kimerült az utóbbi hónapokban, ezért vágytam már nagyon, hogy az alkotói házban lehessek. Eljött a rég várt péntek, bezárt a tőzsde, regisztráltam a heti tranzakcióimat, majd elő a slusszkulcs, nagytáska, könyvek, jegyzetek, gyors pakolás és indulás. A néhány órás autóúton klasszikus zenék szóltak a rádióban miközben lassan távolodtam a várostól, az aktuális feladatoktól és feszültségtől. Befektetési dilemmák, családi drámák, a város stressze és nyűge. Most egy másik világ felé haladtam. Az alkotói ház, a százéves kúria a hatalmas fákkal ott vidéken az erdő mellett, a képzeletemben létezett. Fantáziám egy különös szeglete volt ez, ahová visszavonultam alkotni. Festés és írás, mandalák és novellák. Egyfajta belső elvonulás, kreatív meditáció, alkotói magány. A mostani alkalom azonban máshogy alakult. Sokat írtam és festettem az elmúlt években, intenzív heteket töltöttem mindig az alkotó házban. Tele voltam inspirációval és jólesett ott a vidéki...

Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és a Szun-ce legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link Teljes könyv, A kolostor legjobb mondata (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban - Zen bölcsesség: bika a falon. - Kína: Három királyság, egy és kettő - Családi hagyatéktól a zen buddhizmusig  EPIKTETOSZ  legjobb mondata YouTube  Link

A kép illusztráció. (AI) Hónapok óta nem festettem mandalát, pedig képzeletem alkotói házában minden adott volt hozzá. Őszi nyugalom, csillagos égbolt, néhány hétre elvonuló jóleső magány, szolgálatkész ecsetek és az üres vászon. Hosszú meditatív órákat töltöttem kint a kertben a fák alatt, vagy bent a házban a vászon előtt. Ilyenkor nem foglalkoztam a külvilág zajával, hanem lelkem belső barlangjába próbáltam leereszkedni, és ott intuitívan letapogatni, hogy van-e kép és forma, ami meg akar születni. Lelki szemeimmel pásztáztam a belső szférát, figyeltem, hallgattam, próbáltam érzékelni a rezdüléseket, hogy megmozdul-e valami. Figyeltem, hogy testet akar-e ölteni vajon egy kép, egy ábra, egy mandala, de csak a csöndesség fogadott. Az üres vásznak némán meredtek. Mozdulatlanság és csönd. Mit tegyek? A csillagokat figyeltem hosszan. A kertben lévő fák lombját fújta az őszi szél, és a levelek halk zizegesését hallgattam. Telefon elnémítva, rádió kikapcsolva, én pedig csendesen...

    Egy meditatív derengés ez a könyv. A hétköznapi pillanatok közt meghúzódó sejtelmes látomás. Álomszerű alakokkal botorkálás különböző helyszínen és időben, homályos tapogatása az élet rejtelmeinek, állott levegőben történő szédelgés és szendergés, amit néha felvált egyfajta tiszta esti égboltszerű csillagos élesség. Szóval, keresem a pontos kifejezést és az értelmet, de nem találom, és őszintén szólva nem is bánom. Egyáltalán nem, mert a könyv hangulata magával ragad. Együtt botorkálunk és tapogatózunk a szerzővel, kérdőn összenézünk, majd sejtelmesen továbbhaladunk egy olyan ködös erdei ösvényen, amiről fogalmam sincs hová vezet, de megyek, haladok, lépkedek. Olga Tokarczuk, a Nobel-díjas lengyel írónőtől ez most a második könyv, amit olvastam. Pár hónappal ezelőtt volt a kezemben a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című könyve, ami nagyon megfogott. Egy különös vidéki történet különös alakokkal. Lassan hömpölygő életet mutat be, amiben furcsa gyilkosságok tört...

A kép illusztráció (AI) Őszi idill - ez jutott eszembe, amikor végre megérkeztem az alkotói házamba, a vidéki kúriába, ahová évente többször is, néhány hétre el szoktam vonulni festeni és írni. A képzeletemben állt masszívan ez a százéves vidéki kúria, a fantáziám ősfákkal szegélyezett kertjében. A kocsit leállítottam, a kaput becsuktam, pakolás, kandallóba begyújtás, és még mielőtt a teljes alkotói csönd ereszkedne a házra, a rádióban a helyi híreket meghallgattam. Ismertem a hírolvasó hölgy hangját, bár nem nagyon folytam bele a környék ügyeibe, de mindig érdekelt, hogy mi történik körülöttem, hogyan élnek itt az emberek. A hölgynek a hírblokk végén szomorú tudósítást kellett beolvasni: a falu díszpolgára, a mindenki által kedvelt és tisztelt művész úr meghalt. Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív...

Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és az Epiktétosz legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link   Teljes könyv,  A Kolostor legjobb mondata itt (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban   - A világ legnagyobb kolostoros könyvtára - Yalom, Egzisztenciális pszichoterápia  Haza a bivaly a hátán  történet a zen buddhizmus kincsestárából YouTube Link

Pár napja már itt lebegünk Zsuzsával az Adrián, a kellemes kis városban Novigradban. Hangulatos tengeröböl, fürdés, séták, finom falatok, nyugalom, az utószezon idilli napjai. Harmadik éve járunk már ide vissza, megkedveltük. Idén tíz napra jöttünk, és mindig van a bőröndben néhány inspiratív könyv, most éppen Pogival utazom a világ körül. Pogátsa Zoltán széles látóköre lenyűgöző. Figyelem interjúit, olvasom könyveit, gondolkodom mondatain. Politika, gazdaság, társadalom, múlt, jelen, jövő, hogyan, miképp és miért, honnan, hova és kikkel. Két csobbanás közt, a fagylaltok előtt, vagy a capuccinok után leülök a nagy fák alá és körbeutazom a világot Pogival, miközben fél szemmel azért a részvény és a kötvénypiacok állapotát figyelem. A 10 éves amerikai állampapír hatalmas árnyéka nehezedik most a világra, ami bőven ad okot töprengésre befektetők millióinak az Adriától New Yorkig, Tokiótól Londonig. Csobbanok, ülök, figyelek. Így telik 2026 szeptembere. A Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzé...

Idilli hely volt az alkotói ház vidéken, amit a képzelet vásznára festettem, belső elvonulásra szolgált, alkotásra, csöndes magányra, azonban néha különös lények látogattak ott meg. Nem tudom, hogy kihez tartoztak. A házhoz, a környékhez, vagy talán hozzám? Észre sem vettem, hogy itt vagy, szevasz, öregem! - köszöntött a szomszéd, amikor meglátott a kapuban. Épp a kisboltba indultam, hogy vegyek pár doboz cherry coke-ot, meg néhány falatot a következő napokra. A csendes elvonulásban kevés kapcsolatom volt csak a világgal, inkább a belső folyamatokra figyeltem, írtam és festettem. Novellák, mandalák, magányos alkotói folyamat. Elég gyűrött vagy, öregem, nem aludtál? - kérdezte a szomszéd, miközben alaposan megnézett ott a kapuban. Ja, kicsit zűrös volt az éjszaka, belecsúsztam egy hosszabb festésbe, és fel is zaklatott a kép - feleltem, miközben azon tűnődtem, vajon mennyire lehet gyűrött az ábrázatom. Tényleg nehéz este volt. Carl Gustav Jung inspirációja alapján festem a ké...

Különös rendezvényen voltam a napokban, mert a Terézvárosi művelődési ház, az Eötvös10 az Andrássy150 - Egy út, millió történet novellapályázat záróeseményeként egy díjátadó estet szervezett. Meghívást kaptam, mivel pályáztam én is. Díszterem, élőzene, színészek és felolvasás, szóval hangulatos rendezvény volt, megadták a módját. A zsűriben kortárs nagyágyúk: Artner, Garaczi, Gurubi, Kukorelly. A színpadon beszéltek a 176 pályázati anyag hangulatáról, minőségéről, irodalmi jótanácsok, ilyesmi. Ültem a széken a közönségben, figyeltem, és több mindenen is eltöprengtem. Töprengéseimről talán majd máskor, most inkább gratulálni szeretnék a díjazottaknak: éljen-éljen, le a kalappal a novellákhoz, gratulálok! Nem kerültem a díjazottak közé, de arra gondoltam, hogy az írásom audió, hangosverzióját feltöltöm a youtube-ra, hogy megmaradjon, legalábbis amíg a szerverek bírják. Írásom középpontjába Krasznahorkai László került. Jöjjön tehát!  Nobel-díjas tánc  az And...

Egyre rövidebbek voltak már a nappalok, így aztán az alkotói házam körül is fogyatkoztak a kerti munkák. A nyárból lassan ősz lett, előkerültek a pulóverek, és egyre többször tettem fahasábot a kandallóba. Pattogott és ropogott a tűz kitartóan, én pedig elmerültem a mandalák festésében. A fantáziám egén lebegő képzeletbeli alkotói ház nyugalommal és inspirációval töltött el minden évszakban, de így ősszel különösen. Ahogy elindul a lecsendesedés, ahogy a természet is magába fordul, ahogy napról-napra fogy a fény, úgy váltam én is egyre szenzitívvé. Figyeltem a fáról lehulló leveleket és a csillagokat az égen. Ültem a késő esti teraszon a csöndben, amikor a kerítés felől hangok jöttek. Hahó, öregem, szevasz! - hallottam a szomszéd hangját, látta, hogy a teraszon ücsörgök. Az utca végén az erdész jó áron kínál most tűzifát - folytatta a vidéken oly fontos információ átadását. Milyen árfolyamon? - tettem volna fel rutinosan a tőzsdés kérdést, ha nem telt vol...

Az idő halad, pörög, múlik, telik, folyik, kúszik, és az élet másodpercről másodpercre szállítja az eseményeket itt a földön, zajlik a világ és angyalszárnyaikkal suhintanak a történések, vagy velőtrázóan sodornak el éppen az események; csöndes szemlélődés, kétségbeesett kapálózás, politika, gazdaság, kultúra, sport és tudomány, élet és halál: 2026 nyár. Ebből a hatalmas forgatagból apró villanásként jelennek meg témák hétről hétre itt ebben a sajátos szellemi térben, ezen kolostoros blog virtuális udvarán. Nézzük mik jelentek meg itt az elmúlt három hónapban, jöjjön tehát a szokásos évszakvégi visszatekintés! JÚNIUS - Annie Ernaux, két kisregény - Hamvas, Az öt géniusz - Zen moments: leaves - Kőfejtőben a Mylord - Mandala 28. - Az alkotói ház varázsa - Hugo Boss? Nem Eladó! JÚLIUS - Térkép és veszély az alkotói házban - Néprajzi múzeum, tárlatvezetés - Kiterítve az alkotói házban - Sivataggá változott alkotói ház AUGUSZTUS - A történelem tegnapelőttje - Privát ol...

Csöndes és meditatív napokat töltöttem az alkotói házban, abban, ami a valóság és a képzeletem határán feküdt fantáziafölde kertjében. Száz éves lehetett a ház az erdő mellett, a kertben nagy fák, a közelben pedig egy tó, ami pulzált, mint egy lassú, de stabil szívdobbanás, ami már évezredek óta lüktet. Hétköznapi szem nem látja, nem érzékeli ezt a lüktetést, le kell hozzá lassulni. Együtt kell lélegezni a tóval, és az egész környezettel. Nekem is csak néha sikerült. Végeztél, öregem, mész vissza a városba? - kérdezte a szomszéd a kerítésen átszólva, mikor látta, hogy zárom a ház ajtaját. Nem, dehogyis - feleltem - van még pár dolog, amit meg akarok festeni. Írni is akarok, úgyhogy néhány napig még biztosan maradok, csak a tóhoz megyek most le. Ááá - derült fel az arca - egy kis inspirációs séta, mi?! Valami olyasmi, szomszéd úr, igen, lemegyek a tóhoz kicsit levegőzni. Vigyázz a stéggel, kezd elég ramaty állapotban lenni - figyelmeztetett, aztán búcsúztunk. Na...

Visszatértünk Zsuzsával a barátságos tavalyi helyszínre, a klopeini-tóhoz. Hotel Sonne, 4 csillag, 7 éjszaka, tó, fagyi, napsütés. Körben hegyek, a hangulat remek. Bár festéket és ecsetet nem hoztam, de írni szoktam ilyenkor is. Jegyzetek, gondolatok, napló, novellák, ilyesmi. Fél szemmel a tőzsdéket is figyelem. No, és a könyvek! Mindig bekészítek az utazáshoz egy-két remek könyvet. Most sincs ez másként: A hit misztériuma. Interjú Jon Fosséval. Elgondolkodtató olvasmány, és nemcsak a hit miatt, hanem szóba kerül a könyvben a művészet is. Aki ismeri Jon Fossét, tudja hogy nála magas szinten kerül ez művelésre, és itt ebben a könyvben most mély bepillantást enged a művészethez és az alkotói folyamathoz kapcsolatos meglátásaiba. Aztán rákanyarodik Isten és az ember viszonyára, amit függetlenül attól, hogy ki miben hisz vagy kételkedik, kihez mi áll közel vagy távol, érdemes megismerni. Elgondolkodtató életút, töprengésre érdemes meglátások, ajánlom tehát a könyvet azoknak, akike...

Balhé volt a faluban. Ricsaj, tüntetés, hőzöngés és hőbörgés. A jogos felháborodás vitte a főtérre az embereket, de hogy pontosan milyen ügyben azt nem tudom, mert az alkotói házam a falu szélén volt az erdő mellett, és csak ritkán mozdultam ki onnan. A zaj elhallatszott a házig, és az egyébként csöndes környék most különös vibrálással telt meg. Elvonulásom második hetében jártam; kávé, kóla, szendvicsek és az ecset. Főleg festettem, de írtam is. A képzeletbeli házam, ez a belső alkotói műhely a lelki szemeim előtt lebegett a valóság és a képzelet határán. Ott ültem benne a házban, a csöndben, az intuíciókra figyelve. Rohadtul fel vannak háborodva a gazdák, öregem! - mondta a szomszéd, amikor az egyik délután átjött, hogy segítsen az ereszcsatornát megjavítani az őszi viharok után. Idegesen hadarta: a polgármester, öregem, meg a kártérítés, meg a traktorosok, a jegyző, és az elmosott út, a termény, az a rengeteg eső - sorolta a sértett lakosok problémáit, ami ha...