Őszi idill az alkotói házban
A kép illusztráció (AI)
Őszi idill - ez jutott eszembe, amikor végre megérkeztem az alkotói házamba, a vidéki kúriába, ahová évente többször is, néhány hétre el szoktam vonulni festeni és írni. A képzeletemben állt masszívan ez a százéves vidéki kúria, a fantáziám ősfákkal szegélyezett kertjében. A kocsit leállítottam, a kaput becsuktam, pakolás, kandallóba begyújtás, és még mielőtt a teljes alkotói csönd ereszkedne a házra, a rádióban a helyi híreket meghallgattam. Ismertem a hírolvasó hölgy hangját, bár nem nagyon folytam bele a környék ügyeibe, de mindig érdekelt, hogy mi történik körülöttem, hogyan élnek itt az emberek. A hölgynek a hírblokk végén szomorú tudósítást kellett beolvasni: a falu díszpolgára, a mindenki által kedvelt és tisztelt művész úr meghalt.
Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív alkotás helyszínéül kívánom használni. Pár havonta eljövök majd a városi nyüzsgésből ide néhány hétre, hogy a vidéki csönd ihletettségében fessek és írjak. Mandalák, novellák, ilyesmi. Csönd, magány, meditáció, friss levegő és inspiráció. Megörült ennek, hiszen a fél életét ő is alkotással, szobrászattal töltötte itt a házban. Öreg korára azonban már nem bírta se anyagilag, se erőnlétileg fenntartani az ingatlant, ami már amúgy is alapos felújítást igényelt. Szerény művészeti jövedelméből nem futotta rá. Az írásból és a festésből én sem tudtam volna se megvenni, se felújítani a házat, hanem a részvénybefektetésekből
Száraz ősz ígérkezik, kevés csapadék. A falevelek lassan lehullanak, elszáradnak és porrá válnak. Földjükből pedig új tavasz serken. A szomszéd korábban már mondta, hogy az idős szobrászművész az önkormányzat költségén az öregek otthonában töltötte az utolsó éveit. Figyeltek rá, törődtek vele, de akkor már nem szobrászkodott. A fákat nézte a kertben hosszan, különösen a fiatal cserjéket, ahogy a zsenge lombjaikat táncoltatja a szél. Szerinted, ha lett volna pénze az öregúrnak, akkor itt marad a házban? - kérdeztem egykor a szomszédot, hiszen ő jól ismerte, hosszú évtizedek óta egymás mellett éltek. Biztos! - felelte - hiszen imádott itt lakni, és ha lett volna lóvé, a felújítást rám bízza, és hívott volna segítséget, kertészt, asztalost, talán takarítót is a faluból, szóval el lett volna itt. Máshogy alakult - zárta szűkszavú mondandóját, aztán távozott. Sokat gondolkodtam ezen az utóbbi időben. A művészeten, az alkotáson, a megélhetésen és a pénzen.
Az írásból és a festésből én sem tudtam volna megélni. A tőzsdék és a részvénypiacok voltak életem másik fő területe, és jóleső egyensúlyban mozogtam e két világ között. A művészeti szféra és a pénzvilág. A globális tőzsdék és az alkotó magány. Értékpapírszámlák és ecsetek. Osztalékfizetés és ihletett mondatszerkesztés, negyedéves pénzügyi jelentések és feszes szótagú haikuk, misztikus mandalák és a részvénygrafikonok japán gyertyái. Világirodalom és a globális indexek, kötvénypiaci hozamok és a költők múzsái.
Az időjárásjelentés után beszélgetés következett egy tűzoltó parancsnokkal, arra már nem voltam kíváncsi, kikapcsoltam a rádiót. Csönd lett a házban. Az őszi idill vett körbe, a lemenő nap fénye, a hulló falevelek és az előző tulaj, az öreg szobrászművész emléke. Az ő háza, az én házam, a kert, az idő, meditáció és a megpihenés, mély rezdülések letapogatása, a művészi ihletettség és az alkotás. De aznap már nem történt semmi. Nem fogtam ecsetet a kézbe, nem ütöttem le egy betűt se, könyvet se nyitottam ki, csupán a kertben sétáltam a fák alatt amíg teljesen besötétedett.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson
Az alkotói ház sorozat korábbi részei:
1) Az alkotói ház varázsa
2) Térkép és veszély
3) Kiterítve
4) Sivatag
5) Hőbörgés a főtéren
6) Pulzáló tó
7) Őszi égbolt
Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív alkotás helyszínéül kívánom használni. Pár havonta eljövök majd a városi nyüzsgésből ide néhány hétre, hogy a vidéki csönd ihletettségében fessek és írjak. Mandalák, novellák, ilyesmi. Csönd, magány, meditáció, friss levegő és inspiráció. Megörült ennek, hiszen a fél életét ő is alkotással, szobrászattal töltötte itt a házban. Öreg korára azonban már nem bírta se anyagilag, se erőnlétileg fenntartani az ingatlant, ami már amúgy is alapos felújítást igényelt. Szerény művészeti jövedelméből nem futotta rá. Az írásból és a festésből én sem tudtam volna se megvenni, se felújítani a házat, hanem a részvénybefektetésekből
Száraz ősz ígérkezik, kevés csapadék. A falevelek lassan lehullanak, elszáradnak és porrá válnak. Földjükből pedig új tavasz serken. A szomszéd korábban már mondta, hogy az idős szobrászművész az önkormányzat költségén az öregek otthonában töltötte az utolsó éveit. Figyeltek rá, törődtek vele, de akkor már nem szobrászkodott. A fákat nézte a kertben hosszan, különösen a fiatal cserjéket, ahogy a zsenge lombjaikat táncoltatja a szél. Szerinted, ha lett volna pénze az öregúrnak, akkor itt marad a házban? - kérdeztem egykor a szomszédot, hiszen ő jól ismerte, hosszú évtizedek óta egymás mellett éltek. Biztos! - felelte - hiszen imádott itt lakni, és ha lett volna lóvé, a felújítást rám bízza, és hívott volna segítséget, kertészt, asztalost, talán takarítót is a faluból, szóval el lett volna itt. Máshogy alakult - zárta szűkszavú mondandóját, aztán távozott. Sokat gondolkodtam ezen az utóbbi időben. A művészeten, az alkotáson, a megélhetésen és a pénzen.
Az írásból és a festésből én sem tudtam volna megélni. A tőzsdék és a részvénypiacok voltak életem másik fő területe, és jóleső egyensúlyban mozogtam e két világ között. A művészeti szféra és a pénzvilág. A globális tőzsdék és az alkotó magány. Értékpapírszámlák és ecsetek. Osztalékfizetés és ihletett mondatszerkesztés, negyedéves pénzügyi jelentések és feszes szótagú haikuk, misztikus mandalák és a részvénygrafikonok japán gyertyái. Világirodalom és a globális indexek, kötvénypiaci hozamok és a költők múzsái.
Az időjárásjelentés után beszélgetés következett egy tűzoltó parancsnokkal, arra már nem voltam kíváncsi, kikapcsoltam a rádiót. Csönd lett a házban. Az őszi idill vett körbe, a lemenő nap fénye, a hulló falevelek és az előző tulaj, az öreg szobrászművész emléke. Az ő háza, az én házam, a kert, az idő, meditáció és a megpihenés, mély rezdülések letapogatása, a művészi ihletettség és az alkotás. De aznap már nem történt semmi. Nem fogtam ecsetet a kézbe, nem ütöttem le egy betűt se, könyvet se nyitottam ki, csupán a kertben sétáltam a fák alatt amíg teljesen besötétedett.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson
Az alkotói ház sorozat korábbi részei:
1) Az alkotói ház varázsa
2) Térkép és veszély
3) Kiterítve
4) Sivatag
5) Hőbörgés a főtéren
6) Pulzáló tó
7) Őszi égbolt
DÉMONOK
