Démonok az alkotói házban

Idilli hely volt az alkotói ház vidéken, amit a képzelet vásznára festettem, belső elvonulásra szolgált, alkotásra, csöndes magányra, azonban néha különös lények látogattak ott meg. Nem tudom, hogy kihez tartoztak. A házhoz, a környékhez, vagy talán hozzám?

Észre sem vettem, hogy itt vagy, szevasz, öregem! - köszöntött a szomszéd, amikor meglátott a kapuban. Épp a kisboltba indultam, hogy vegyek pár doboz cherry coke-ot, meg néhány falatot a következő napokra. A csendes elvonulásban kevés kapcsolatom volt csak a világgal, inkább a belső folyamatokra figyeltem, írtam és festettem. Novellák, mandalák, magányos alkotói folyamat. Elég gyűrött vagy, öregem, nem aludtál? - kérdezte a szomszéd, miközben alaposan megnézett ott a kapuban. Ja, kicsit zűrös volt az éjszaka, belecsúsztam egy hosszabb festésbe, és fel is zaklatott a kép - feleltem, miközben azon tűnődtem, vajon mennyire lehet gyűrött az ábrázatom. Tényleg nehéz este volt. Carl Gustav Jung inspirációja alapján festem a képeimet, és emiatt nem is művészeti festmények, inkább önismereti ábrák ezek, lélektani képek. Néha összefolytak az esti álmokkal, a nappal olvasott jungiánus könyvekkel, emlékekkel, álmokkal és gondolatokkal. Vigyázz magadra, öregem, nehogy bajba kerülj itt nekem a festékek meg az ecset társaságában, hö-hö-hö, na megyek, vár a traktor meg a földek, szevasz! - így a szomszéd, aztán búcsúztunk és elindultam a faluba, a kisboltba.

Sötétedett mire visszaértem az alkotó házba. Kellett még egy óra, mire elrendeztem a hűtőben és a ház körül a dolgokat, tettem-vettem, rendezkedtem, és miután végeztem, kényelmesen odaültem az előző nap megkezdett festményhez. Ekkora már teljes sötétség borult a környékre, és az éjszaka csöndje adta a hátteret az ecset surrogásához. A csöndbe és a nyugalomba az előző napok álmában látott gyötrő képek és alakok kúsztak be némán, majd egyre hangosabbak lettek, a szobát és a teret benőtték, a házat pedig feszültséggel megtöltötték.

Mit szólna ezekhez az álmokhoz Jung? - tűnődtem magamban, miközben lassan mozgattam az ecsetet. Koncentráltan vittem az üres lapra a színeket. Sárga, fehér és fekete. Nem dolgoztam most sokkal, kevés színnel próbáltam a tapintható feszültséget megfesteni. Minimalista mű kevés színnel és formával, koncentráltan, sűrűn átadva az élményt. A feszültséget, a félelmet és a kétséget, magát a démonok társaságát. A sűrű sötétből árnyak és arcok formálódtak. Torzak és ijesztőek. Örvénylő és gomolygó sötétség, lidérces remegés, démonok és rettegés. Teljesen beránt a kép, elkap és fogvatart, miközben festem izzadok. Ecsetem varázspálcaként hozza a fényt, a megnyugvást és a reményt. Észnél kell lennem, koncentrálni és figyelni. Intenzív utazásban vagyok a könyvek és a festmények, az álmok és a nappalok ösvényén, a homályosan derengő háttérben pedig mintha Jung apó pipázna a zürichi-tó partján.

Az utolsó mozdulathoz érkeztem, kész a kép, letettem az ecsetet. Kinézek az ablakon és azt látom pirkad, hamarosan felkel a nap. A hatalmas sárga korong előbukkan a dombok mögül és fény fogja beborítani a tájat, a földeket és a falut, az erdő mellett álló alkotói házat. A reggel és az új nap illata jön megállíthatatlanul. Az ecseteket tisztogatom, elpakolok, fáradtan és gyűrötten ülök még és a képet figyelem. Azon gondolkodom, mi lenne, ha egyszercsak nem kelne fel a nap? Az már a démonok győzelme lenne, vagy csupán egy szürke pillanat az Univerzum egyik szegletében? Egy olyan pillanat, amikor kihuny egy csillag, de a távoli galaxisok unottan és egykedvűen tovább keringenek. Ennyi lenne csupán?

Természethez közeli törzsek úgy gondolták, ha a varázslóik nem keltik fel minden reggel a napot, akkor az nem is fog felkelni. A küldetésüket így aztán komolyan vették, és minden hajnalban ott állt a törzs mágusa, hogy ezt az izzó és hatalmas csillagot köszöntse. Az ecsetre pillantok kérdőn; nem valami hasonlót teszek én is? Vagy a szomszéd a traktoron, kint a mezőn? A faluban a kisboltos vajon kit üdvözöl, mikor belép a vevő? Talán festők vagyunk mindannyian, varázslók, hajnali napköszöntők.


A Kolostor Őre


ui: Az írás pár napja jelent meg a Librariuson

 Az alkotói ház sorozat korábbi részei: 

1) Az alkotói ház varázsa

2) Térkép és veszély

3) Kiterítve

4) Sivatag

5) Hőbörgés a főtéren

6) Pulzáló tó

 Őszi égbolt 
az alkotói ház felett

YouTube Link