Őskor Olga Tokarczukkal
Ez a könyv egy modernkori népmese. A falu, az erdő, katonák, eszesek és kelekótyák, háborúk, születés és halál. Egy temetésre alkudozó pap, egy rabbi mágikus játéka, malom, házak, üres telek, a részegek, rossz emberek, generációk botladozása egymás után. Mit szól ehhez Isten? Ki tudja. Hová tart a történet? A fene se látja. Mindenesetre hömpölyög és hömpölyög megállíthatatlanul, mint az élet, mint egy végtelenre állított mese.
"Őskor egy hely a világmindenség középén."
- ezzel a mondattal kezdődik a könyv. Igen, az Őskor egy hely. Egy mitikus falu Lengyelország keleti részén, amit négy arkangyal teremtett. Itt zajlik a történet. A szereplők botladozása és sodródása olyan, mintha nem tartana sehová, aztán mégis, mintha mégiscsak kibontakozna valami irány: maga a felbomlás, az elkerülhetetlen vég. Ez lenne a mese vége? Lehetne más? Vagy ez a vég talán egy újabb mese kezdete? Mindennek ideje van. A könyvben a fejezetek is erről szólnak. A mindennek és mindenkinek elrendelt idejéről. És arról, hogyan járják be ezt az időt.
Szimbóluma ez a falu valami nagyon ősinek. Létezésünk mélyrétegének, a Teremtés nagy kérdéseinek. Töprengés van, megfejtés nincs. De ne becsüljük le, mert ez az őszinte és kíváncsi töprengés egyáltalán nem kevés, sőt! Talán a legtöbb, amire juthatunk. Alaposan szétnézünk magunk körül és eltöprengünk azon, amit látunk. Ebben segít Olga Tokarczuk, hiszen a sok szereplő, aki megjelenik a könyvében, nagyon ismerősnek tűnik. Mintha láttuk volna már őket, mintha hallottunk volna már róluk, mintha ez az Őskor nevű falu nem is lenne olyan messze. Talán sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Bizony, talán egészen közel van, valahol itt körülöttünk, de még az is lehet, hogy mélyen belül, bennünk.
A Kolostor Őre
Kapcsolódó bejegyzések:
- Olga Tokarczuk meditatív derengése
- Márquez Magyarországon járt
- Tündöklő szombat
- Azahriah és a kortárs irodalom
- Caspar David Friedrich mindent látó mágikus szeme
Olga Tokarczuk
Nappali ház, éjjeli ház
YouTube Link
